Úgy tűnik, a Fidesz ma már helyesnek tartja, hogy közszolgáltatásban dolgozó emberek lakhatását segítse Budapest, de a Mérce által megkérdezett szakemberek szerint a munkához jutásnál az állami ellátórendszer erősítése sokkal többet segítene a hajléktalanság problémáján.  A kormánypárt képviselői most „munkaalapon” segítenének az otthontalan embereknek, amiben úgy tűnik, a főpolgármester – és az ellenzéki frakciók – is partner, de egy, a főváros által már meghirdetett, a dolgozóknál szélesebb kört támogató programba ágyazná a Fidesz óhaját.  

Ellenszavazat nélkül, a tüntetőleg nem szavazó tiszások kivételével minden ellenzéki frakció és Karácsony Gergely főpolgármester támogatásával szavazták meg szerdán a budapesti Fidesz „Munkával lakásba” nevet viselő, hajléktalan emberek „reintergrációját” célzó programjának előkészítését. 

Az elfogadott határozat alapján a Budapesti Közműveknél (BKM) ki kell jelölni legalább 50 munkakört, amelyeket a budapesti hajléktalanellátás átmeneti szállóira felvett hajléktalan személyek töltenek be. Az ezekben az állásokban – mentorálás mellett – elhelyezkedett emberek részére a budapesti hajléktalanellátás bevonásával szakmai programnak is kell készülnie, melynek célja „a munkába visszatérés támogatása, a munkahelymegtartó képesség segítésre, valamint a programban résztvevők számára egyéb, társadalomba való visszailleszkedést segítő programok biztosítása.” A Fidesz előterjesztése szerint az állásokba felvett személyek részére három hónapos próbaidő lejárta után három évig bérlakásban biztosítanak kedvezményes lakhatást. Emellett „előtakarékossági és reintegrációs program” is indulna, amely az ő munkaerő- és lakáspiacra való „visszaintegrálódásukat segíti”. 

A javaslat két főpolgármesteri módosító befogadásával ment át a közgyűlésen: egyfelől a Fidesz előterjesztése eredetileg csak a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) átmeneti szállóira felvetteket érintette volna, ezt pedig a módosító kiterjeszti egyházi és civil fenntartású átmeneti szállókra felvettekre is; valamint nemcsak önkormányzati bérlakás biztosításával, hanem lakbértámogatás formájában is segítené az önkormányzat a programba felvetteket. 

A másik lényeges főpolgármesteri módosító az eredeti javaslat 3. pontjában a Fidesz kezdeményezésének eredeti nevét („Munkával lakásba”) „TOP Plusz forrásból finanszírozott Lakhatási Garancia program”-ra cserélte a határozati javaslatban. A Lakhatási Garancia program a főváros által már korábban meghirdetett (de még nem működő), a munkaerőpiacon aktív személyeknél szélesebb kört célzó, uniós pályázati pénzből finanszírozandó program, amelyről a testületi ülésen Kiss Ambrus, a Főpolgármester Hivatal főigazgatója azt mondta, „Gulyás miniszter úr (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter – B. B.) egy levélben támogatásáról biztosította a fővárost, hogy most aztán már tényleg megjelenik ez a (pályázati) felhívás”. A program eredeti leírása szerint „célzott támogatást biztosít majd a lakhatási költségekhez a rendszeres munkajövedelemmel vagy öregségi nyugdíjjal rendelkező, hajléktalan budapestiek számára.” 

Az utóbbi módosítóval kapcsolatban Gulyás Gergely Kristóf fideszes képviselőnek a közgyűlési vita során voltak fenntartásai, mondván, ebben a formában „nem próbálunk meg igazából semmi újat, hanem már létező programokat írtak bele ebbe a módosítóba. Én arra tennék javaslatot, és abban kérném főpolgármester úr támogatását is, hogy próbáljunk meg egy új szemlélettel esetleg előre menni”, s nem volt számára meggyőző, hogy ezzel a névvel („Lakhatási Garancia”) a program ugyanazt a célt szolgálná, mint amit a Fidesz eredetileg megjelölt („Munkával lakásba”) az előterjesztésben. Ezért szóban feltételhez kötötte a főpolgármesteri módosító befogadását, és Karácsony Gergelytől az alábbi vállalást kérte: 

„Ha megpróbáljuk tényleg munkaalapon segíteni ezeket az embereket, ha erre garanciát tud vállalni főpolgármester úr, akkor szerintem ezt (a módosítót) tudjuk támogatni.”

Karácsony Gergely erre azt felelte: „Vállalom.”

(Az Önkormányzati TV felvételén 6:50:00-től látható a fent idézett párbeszéd.)

Abban is megállapodtak a felek, hogy a program részletei márciusban visszakerülnek a közgyűlés elé.

A Fidesz előterjesztése egyebek mellett így utal a Gulyás képviselő által említett szemléletre: „A program illeszkedik az elmúlt évtizedben kialakult munkaalapú társadalmi szemlélethez, amelyet a 2010 utáni kormányok helyeztek előtérbe”. A „munkaalapú társadalom” szemléletével való példálózásra Kiss Ambrus így reagált Gulyás Gergely Kristófnak a közgyűlési vitán: 

„A BKM keretében jelenleg is nagyon sokan dolgoznak, akik sajnos szállókon élnek, sőt, sajnos olyanok is vannak, akik közterületeken. És sajnos az is egy probléma sokuk esetében, hogy nem engedhetik meg maguknak azt a normál foglalkoztatotti viszonyt, amiben Ön vagy én foglalkoztatva vagyunk, hanem napi bejelentéssel vannak, mert nekik annyi tartalékuk sincsen, hogy a következő hónapig kihúzzák. Tehát naponta dolgoznak, és naponta veszik át ezt a pénzt. Vizsgáljuk, hogy ezt lehetne máshogy csinálni, de az érintettek azt mondják, hogy számukra ez jelent anyagi biztonságot. És egyébként azt is tudni kell – a munkaalapú társadalomból következik-e  vagy sem; szerintem egyszerűen abból, hogy valamiből szeretnének megélni -, hogy a szállókon élőknek a döntő többsége munkajövedelemmel rendelkezik, tehát dolgozik. Sajnos, és ezt szerintem mindig érdemes elmondani, sajnos körülbelül több mint ötödük, 22 százalékuk nyugdíjjal vagy nyugdíjszerű ellátással rendelkezik. Munkaalapú társadalom ellenére annyi nyugdíjat se kapnak, hogy egyébként valamilyen minimális lakhatást tudjanak biztosítani maguknak, ami nem egy szálló.”

A Fidesz egy főpolgármesteri módosítót nem volt hajlandó befogadni a javaslatához, aszerint ugyanis a kormánypárti képviselőknek a határozatban el kellett volna ismerniük, hogy ellenezték a koronavírus-járvány alatt, hogy a Fővárosi Önkormányzat a budapesti közszolgáltatásokban dolgozó hajléktalan emberek számára önkormányzati bérlakást biztosítson. Az is pikantériát kölcsönzött a Fidesz javaslatának, hogy 2023-ban többek között az akkori képviselőik (a DK-frakcióval karöltve) szavazatai akadályozták meg, hogy két, a fővárosi közműcég hulladékgazdálkodási részlegén dolgozó munkatárs a piacinál jóval kedvezőbb feltételekkel kapjon lakhatást az Utcáról Lakásba Egyesület által felajánlott konténerházakban. 

Kiss Ambrus mindezzel kapcsolatban úgy fogalmazott a testületi ülésen: „annak külön örülünk, hogy a Fidesz-frakció felülvizsgálta korábbi álláspontját, és helyes az, hogy olyan közszolgáltatásban dolgozóknak adunk lakhatási lehetőséget, akiknek egyébként a Covid alatt ezt meg is tettük. Ez egy örömteli társadalompolitikai változás, mindenképpen jó hír.” A főigazgató felszólalásában azt is kiemelte, hogy a főváros az előző ciklusban erősítette a hajléktalan emberek számára nyújtott települési támogatás rendszerét, valamint „TámogatLak” néven finanszíroz roma fiatalok számára a hajléktalanná válás megelőzését célzó programot is.

A két befogadott főpolgármesteri módosítóval a Fidesz indítványa „csont nélkül” átment, 23 igen és nulla ellenszavazat mellett. Csak a tiszások nem szavaztak, ők egy másik napirendi pont, a cégvezetői pályázatok miatt tüntetőleg nem nyomtak gombot a végszavazáson. 

Önmagában a munkavállalás segítése kevés

A Fidesz kezdeményezésének fő elvi alapját így fogalmazza meg az előterjesztés: „A hajléktalanok munka világába történő elhelyezkedésének egyik fő gátló tényezője az állandó lakhely hiánya, a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés, ahogy a munkahely megléte is kulcskérdés a hajléktalanságból való kilépés megkönnyítésében és fenntartásában.”

Hogy szakmailag mennyire alátámasztható a Fidesz állítása, annak értékelésében a Menhely Alapítvány igazgatója, Aknai Zoltán volt a Mérce segítségére. Aknai szerint az, hogy hajléktalan embereket a munkavállalásban nagyban gátolja az állandó lakhely hiánya, nem vitatható, hiszen az önálló lakhatás hiánya valóban nehezíti a munkavállalást. „De ahogy az előterjesztés is említi, a hajléktalanság összetett társadalmi probléma, mely komplex megoldást igényel. Ezért az a kérdés, hogy önmagában mennyire lehet hatékony segítség a munkavállalás elősegítése” – válaszolta a szakember. 

A Február Harmadika munkacsoport – a Menhely részvételével –  1999 óta évente megismétlődő felmérésének legfrissebb adatai alapján a hajléktalanság problémájának más aspektusai legalább ennyire hangsúlyosak. A kutatás alátámasztja, hogy az egyik legfőbb probléma a megfizethető lakhatás hiánya. Ezt pedig az alacsony jövedelmek, az aránytalanul magas lakhatási költségek, és a lakhatást segítő támogatások hiánya befolyásolják, erősítik leginkább.

A felmérés szerint

• a hajléktalan emberek 40%-a rendelkezik munkajövedelemmel (azaz dolgozik, amiért fizetést kap, a munka világán belül valamilyen pozícióval rendelkezik).
• A hajléktalan emberek munkajövedelme egyre alacsonyabb a KSH által közzétett átlagkeresethez képest. A dolgozó hajléktalan emberek nettó havi jövedelme 2024 szeptemberében nem érte el a 150 ezer forintot. Egyre nagyobb a különbség dolgozó hajléktalan emberek, és a dolgozó emberek átlagjövedelme között. 
• A hajléktalan emberek 72%-a ötven évesnél, 43%-a 60 évesnél idősebb, ami – egyéb más tényező mellet – ugyancsak kedvezőtlenül hat a nyilt munkaerőpiacon történő elhelyezkedésre. 

Aknai Zoltán szerint nem segíti a hajléktalan emberek munkavállalását az sem, hogy többségüknek komoly adósságállománya keletkezett, ami szintén csökkentheti, csökkenti a jövedelmüket. Ráadásul ez utóbbi messze nem csak a hajléktalan embereket érintő probléma, sokan adósodnak el olyan mértékben, ami már komolyan veszélyezteti lakhatásukat, vagy éppen okozza annak elvesztését. Ennek kezelése, a lakhatási helyzetek romlásának megelőzése illetve a hajléktalan emberek helyzetének javítása legalább annyira égető kérdés, mint a munkaerőpiaci helyzet.

„Ezért úgy látjuk, hogy a munkalapú társadalom elvéhez kapcsolódó intézkedések mellett, a célok elérése érdekében olyan adósságkonszolidációs programokra is szükség  lenne, amelyek az európai országok nagy részében működő programokhoz hasonlóan az alacsony jövedelműek számára is elérhető módon biztosítanák az újrakezdés lehetőségét”

– nyilatkozta Aknai Zoltán.

A munkaerőpiac sokaknak nem opció

A hajléktalan és rászoruló embereknek modellprogramokat működtető Utcáról Lakásba! Egyesület (ULE) – amelynek alapító-társelnöke, Kovács Vera jelenleg a Fővárosi Lakásügynökség igazgatója – a Mérce kérdésére közölte, hogy a testületi ülést megelőzően levélben keresték a fővárosi közgyűlés tagjait, hogy ne támogassák a Fidesz javaslatát. 

Ebben a levélben arról írnak, hogy a javaslatokat megalapozó megállapítások egy jelentős részével mélyen egyetértenek, és üdvözlik, hogy hosszú idő után a Fidesz-KDNP képviselői is felismerték, hogy a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés kulcskérdés a hajléktalanságból való kilépésben.

Mindazonáltal arra hívták fel a képviselők figyelmét, hogy az előterjesztésben vázolt programot az Utcáról Lakásba! Egyesület immár 12. éve normatív támogatás nélkül, a szociális törvényben nem rögzített ellátási formában, nagy sikerrel (90% feletti bennmaradás) működteti. Kunyhóból Lakásba! programjuk részeként jelenleg is közel 60 egykor hajléktalan embernek biztosítanak megfizethető bérlakást, szükség esetén folyamatos és intenzív szociális munkát, valamint keddenként munkaerőpiaci reintegrációs alkalmat. 

Az ULE ügyfeleinek jelentős része mindennek eredményeképpen dolgozik, rendszeres munkajövedelemmel rendelkezik.  A munkavállalás és a lakhatás tehát az ULE szerint is valóban erősen összekapcsolódik. Ugyanakkor szerintük azt is látni kell, hogy

a hajléktalanságban élők körében egyre több az idős, beteg, munkaképtelen ember.

Az ő esetükben a munkaerőpiacra való visszatérés nem alternatíva, a méltó otthon viszont őket is ugyanúgy megilleti. A hajléktalanellátó rendszer ma ismert formája pedig ezt minőségi és mennyiségi szempontokból sem biztosítja.

Ezért arra kérték a képviselőket, hogy új program indítása helyett az olyan már eddig is sikerrel működő „Elsőként lakhatást!” szemléletű programokat támogassák, mint amilyen az Utcáról Lakásba! Egyesület programja, s amely tartós és valódi kiutat mutat a hajléktalan élethelyzetből.

„Egyetértünk a FIDESZ-KDNP képviselőivel, miszerint >>a cél az, hogy Budapest egy olyan befogadó közösség legyen, ahol mindenki esélyt kap a teljes életre, a stabil lakhatásra és a társadalmi integrációra<<, ugyanakkor ehhez nem új programokra és látszatintézkedésekre van szükség, hanem az állami hajléktalanellátó rendszer kereteinek megújítására, a szociális törvény által nem rögzített ellátási formák állami elismerésére (intézményes hajléktalanellátás mellett „Elsőként lakhatást” programok) és normatív támogatására, valamint a napjainkra elinflálódott költségvetési források normalizálására”

– osztotta meg a Mércével az ULE a képviselőkhöz intézett felhívást. 

Egy jóval nagyobb program működhetne már évek óta uniós pénzből

Az A Város Mindenkié csoport (AVM) a Menhely Alapítványhoz hasonlóan úgy gondolja, a Fidesz azon megállapítása, amely szerint a hajléktalan emberek munka világába történő elhelyezkedésének egyik fő gátló tényezője az állandó lakhely hiánya alapvetően helyes: ha valakinek nincsen otthona, akkor nehezebben talál munkát, és nehezebben tud megtartani egy munkahelyet. 

A Mérce kérdésére a lakhatási aktivisták kifejtették: azokat az embereket, akiket a bejelentett lakóhelyük (lakcímük) vagy annak hiánya alapján hajléktalannak tekintenek, gyakran éri munkaerőpiaci diszkrimináció.

A lakcím hiánya adminisztratív szempontból, tehát szinte bármilyen ügyintézés során is számtalan akadályt állít valaki elé, de azokat az embereket is gyakran éri hátrányos megkülönböztetés, akiknek egy „hajléktalanszállón” van bejelentett lakcíme. A lakcímen kívül magának a lakhatásnak a hiánya is súlyos problémákat okoz: ebben a tekintetben más a helyzete egy fedél nélkül élő, egy éjjeli menedékhelyen élő, és egy átmeneti szálláson vagy családok átmeneti otthonában élő embernek, de mindegyik élethelyzetre igaz, hogy munkát keresni, munkába állni és egy munkahelyet megtartani is nehezebb saját, állandó otthon, illetve egy olyan hely nélkül, ahol valaki biztonságban tudhatja magát és az ingóságait, ahol biztosan kipihenheti magát, és így tovább. 

Hangsúlyozzák azonban, hogy a hajléktalanság és a munkaerőpiac összefüggései kapcsán legalább ekkora probléma a lakbérek drágasága a bérekhez képest, pontosabban a lakbérek és a megélhetés költségeinek a viszonya az elérhető bérekhez – különösen a munkaerőpiacnak a hajléktalan élethelyzetű budapestiek számára leginkább elérhető részein. Egy saját tulajdonú lakás nélküli budapestinek még csak kifejezetten alacsony jövedelme sem kell legyen ahhoz, hogy anyagi gondokat okozzon neki a lakhatás. A hajléktalan élethelyzetű emberek esetében ez azt jelenti, hogy nagyon gyakran akkor sem tudnak kilépni a hajléktalanságból, ha teljes munkaidőben dolgoznak – hiszen akkor sincsen elég jövedelmük ahhoz, hogy akár csak egy megfizethetőbb városrészben lévő kicsi lakás lakbérének a megfizetése után maradjon elég pénzük élelmiszerre, rezsire, illetve általában a megélhetés költségeire.

Értékelésük szerint ez jelentős részben amiatt van így, mert (1) Magyarországon a legalacsonyabb keresetűeket kiemelkedően magas adóteher sújtja; (2) semmilyen államilag finanszírozott lakbér-támogatási rendszer nem érhető el; a (3) megfizethető bérlakás-szektor, ami lényegében az elmúlt évtizedekben részben elherdált, részben elhanyagolt önkormányzati bérlakás-állományt jelenti, csak nagyon kevés háztartás számára elérhető, a legtöbb budapesti kerület lakásgazdálkodása ráadásul egyébként sem nagyon biztosít lehetőséget hajléktalan emberek számára (az elmúlt években egyébként éppen a Fővárosi Önkormányzat jelentette a legfontosabb kivételt).

A Fidesz javaslata szerintük alapvetően jó irányba mutat, amennyiben az a célja, hogy bővítse a hajléktalan élethelyzetű budapestiek megfizethető lakhatáshoz való hozzáférését. A munka-lakás közös fókusz nagyjából megfelel annak, amit a 2019 előtti időszakban a fideszes városvezetések kevés pozitív hajléktalanügyi intézkedése képviselt.

Az ULE-hoz hasonlóan azonban rámutattak arra is:

az viszont már probléma, ha valaki kizárólag az aktív korú, munkaképes hajléktalan élethelyzetű emberek számára biztosítana megfizethető lakhatást,

hiszen a hajléktalan budapestiek jelentős (és egyre jelentősebb) része nyugdíjaskorú, és nyilván vannak olyan fiatalabb emberek is, akik munkaképtelenek, és csak valamilyen szégyenteljesen alacsony összegű rokkantsági ellátásban részesülnek.

Még nagyobb problémának látják (és szerintük a Fidesz fővárosi frakciója ennek a megoldásában is lehetne aktívabb), hogy annak a sokkal nagyobb léptékű, kifejezetten a hajléktalanságból való kilépésre szolgáló lakbértámogatási programnak, amire az előterjesztéshez benyújtott főpolgármesteri módosító hivatkozik, már évek óta működnie kellene,

és azért nem működik, mert a kormányzat egyrészt ellehetetlenítette Magyarország hozzáférését az uniós forrásokhoz, másrészt – szemben más uniós finanszírozású programokkal – nem hajlandó a költségvetésből megelőlegezni a szükséges forrásokat.

Kiss Ambrus közgyűlési felszólalásához hasonlóan azt is jelezték: a BKM-ben – ezen belül főleg az FKF-ben – most is dolgoznak, jelentős számban és gyakran rossz feltételek mellett, hajléktalan budapestiek, tehát az előterjesztésnek az a része, hogy a BKM alkalmazzon kifejezetten hajléktalan élethelyzetű embereket, a gyakorlatban kisebb jelentősége van. Úgy vélik, a Fővárosi Önkormányzatnak – az uniós forrásoktól függetlenül is – felelőssége kezelni azt a problémát, hogy adott esetben hiába dolgozik valaki a fővárosi közszolgáltatásokban, mégsem tud kilépni a hajléktalanságból.