Komoly megütközést keltettek Ukrajna hírszerzési főnökének szavai január 27-én az ukrán és orosz médiában. A kijevi Ukrajinszka Pravda online hírportál január 27-én idézte Kirilo Budanovot, Ukrajna Védelmi Minisztériuma Hírszerző Főigazgatóságának (HUR) vezetőjét, aki értesüléseik szerint egy titkos megbeszélésen sürgette, Ukrajna kezdje el a béketárgyalásokat.

Budanov a lap szerint a titkos megbeszélésen úgy fogalmazott, 

„Ha nyár előtt nem indulnak komoly tárgyalások, akkor nagyon veszélyes folyamatok indulhatnak el, amelyek már magát, Ukrajna létezését fenyegetik”.

A megjegyzéssel Budanov minden bizonnyal az ukrán hadsereg tarthatatlan helyzetére és potenciális összeomlására célozhatott. Szavait pedig nem a nyilvánosságnak szánta.

Miután az idézet hétfőt követően bejárta a sajtó egyre nagyobb részét, a kiszivárogtatott értesülésekre reagált a HUR is. Hivatalos közleményében kijelentette, a Budanovnak tulajdonított idézet „nem felel meg a valóságnak”.

Hozzátették, „felszólítjuk az összes média képviselőit, hogy ne terjesszenek pletykákat, nem ellenőrzött és hivatalosan nem megerősített információkat, főleg ne a háborúban való védekezéssel kapcsolatban”. A HUR közleménye azt nem cáfolta meg, hogy a mondat elhangzott, méghozzá vezetőjük, Budanov részéről, ahogy azt sem, hogy egy, az eredeti cikkben is körülírt, titkos megbeszélésen elhangzott ilyen mondat, sőt kiemelték, az Ukrajinszka Pravda valóban Budanovot idézte, csupán ehhez tették hozzá, hogy szavai értékelésük szerint nem pontosan tükrözik a valós katonai helyzetet.

A közlemény erre már nem tér ki, de Budanov azért mondhatta el ilyen szenvedélyes stílusban beszédét, mert a fejlemények ezt megkövetelték. Miközben az Amerikai Egyesült Államok új elnöke, Donald Trump már beiktatása után kijelentette, „szeretne találkozni” Vlagyimir Putyin elnökkel, hogy az Oroszország által Ukrajna megszállására indított háború lezárásáról egyeztessenek,

mindezt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök jelenleg nem támogatja.

Sőt, január 25-én kijelentette, továbbra sem oldja fel a 2022-es tilalmát, amely törvényen kívül helyezte az orosz politikai vezetéssel való bármilyen kapcsolatfelvételt. Zelenszkij kijelentette, a tiltás fennmaradt, mivel mindenáron ki kell zárnia „a magánakciókat” az ukrán vezetés részéről. Hozzátette, ha tárgyalásokra kerül sor, azt csupán ő, Ukrajna államfője kezdeményezheti Moszkvával.

Változó közhangulat, egyre kevesebb idő

A kisebb botrány, ami Zelenszkij év eleji médianyilatkozatait követi, erősen utal a megváltozó közhangulatra is az országban. Miközben az ukrán politikai és katonai vezetés jó része a háborús akciók fenntartása mellett foglal továbbra is állást, az ukrán társadalom egyre szélesebb rétegeiben jelenik meg a gondolat, hogy azt minél előbb be kell fejezni.

A csupán anekdotikus formában kiszivárgott mondatok Budanov részéről ugyanerre utalhatnak. A hírszerzés feje így reagálhatott ugyanis a legutóbbi, stratégiai áttörésekre az orosz hadsereg Donyec-medencei offenzívája során. Ennek legfőbb hadieseménye volt, hogy január 26-án az orosz hadvezetés hivatalosan is bejelentette a stratégiai ponton fekvő Velika Novoszilka kisváros bevételét, megnyitva ezzel az utat az oroszok számára Dnyipro és Zaporizzsja régiók belső útvonalai felé, ami segíthet a Harkov felé történő előrenyomulásban is – kevés valódi lehetőséget hagyva az ukrán védőknek a reakcióra.

De már ez előtt a stratégiainak tetsző orosz győzelem előtt is súlyos gondokkal küzdött Ukrajna katonai ereje. A helyzetre jellemző volt az a nagy riadalmat keltett javaslat, amellyel az ukrán Rada biztonsági bizottságának elnöke, Roman Kosztyenko élt: a javaslat jelentősen leszállítaná a sorkötelesség életkorát, így a 18 és 25 év közötti ukrán férfiak is katonai frontszolgálatra behívhatóvá válnának. Eddig az ukrán állam nem kívánta a legfiatalabbakat is a frontra küldeni, de a frontszolgálati sorköteles alsó korhatárt már 2024 áprilisában leszállították 27 évről 25 évre. Eredetileg 2015-ben az akkori elnök, Petro Porosenko olyan sorozási törvényt hozott, ami kizárta a 18-27 éves, katonai szolgálatra behívható állomány aktív, háborús frontra küldését.

Ezt a korlátozást tehát a jelenlegi tervek szerint a 2024 tavaszi módosítás után most megszüntetnék: lényegében az érettségiről küldenék a frontra a fiúkat.

A javaslat, amelyet a Rada képviselője előtt már a NATO, sőt Trump elnök köreiben is megfogalmaztak, egyelőre nem ment át Zelenszkij elnökön. De jelzi az ukrán hadsereg súlyos gondjait, hogy a katonai sorszolgálat ma már hihetetlen módon népszerűtlen az ország lakossága körében. Erre utal az a legújabb, nagy érdeklődést és felháborodást is kiváltó riport is, amelyet Peter Korotajev blogger-újságíró és Volodimir Iscsenko Németországban dolgozó ukrán szociológus jelentettek meg.

Nem az ő háborújuk

Ebben Iscsenko és Korotajev súlyos ukrán társadalmi krízisről írnak helyi beszámolók és adatok alapján. Az elemzés központi állítása az, hogy miközben az ukrán állam a 2014-es Majdan-forradalom és a 2022-es orosz agresszió között elengedte a még nyomokban Janukovics elnök alatt is létező társadalmi-újraelosztási funkcióját, egyfajta fura társadalmi szerződés mégis keletkezett az ukránok és vezetőik között – még ha azok a Majdan-forradalom utáni rendszerben annak „átvételével” meg is szilárdították hatalmukat.

A „társadalmi szerződés” szerintük arról szólt, hogy az állam semmiben nem fog ezentúl segíteni állampolgárainak, de nem is károsítja meg őket semmilyen módon.

Ebben a szellemben a közoktatás és egészségügy leépülését, a nyugdíjak értékének elveszítését is elnézték „nemzeti szellemben” politikai vezetőiknek az ukránok, ugyanúgy, ahogyan azt a gyors privatizációs folyamatot is, amely még a háború alatt sem állt le, és aminek kedvezményezettjei olyan nagy, nyugati cégek lettek mint a BlackRock.

A határátlépést az állam részéről viszont az egyre romló katonai helyzetben egyre erőszakosabb célokkal kivitelezett ukrajnai kényszersorozás rendszere jelentette. Iscsenko és Korotajev először hívták fel arra a figyelmet, hogy ez éppen a Majdan utáni láthatatlan társadalmi egyezség szétverésével egyenértékű.

Az eredmény pedig ezúttal nem a néma engedelmeskedés volt: számos városban ellenállási mozgalmak alakultak a fiatal férfiakat erőszakkal katonának elhurcoló állami szervek ellen, akik sok esetben az elhurcolástól nyílt szembeszegüléssel mentették meg férjeiket és fiaikat. A hatóságok viszont még rájuk is azt mondták, „orosz ok által felheccelt ügynökök” csupán.

A folyamat súlyosabb következménye pedig az volt, hogy az átlagos ukrán katona és civil szemében a társadalom elleni agresszió  következtében az az érzés uralkodott el, hogy ez nem az ő háborújuk, és nem magukért vívják azt meg. Az érzéshez nagyban hozzájárulhatott, hogy – ahogyan azt Korotajev az Events in Ukraine című blogjában kiemelte – a háborús propagandában szerepet játszó nyugati NGO-k és szervezetek, az átlagnál eleve jobban kereső ukrán munkatársai felmentést kaptak a sorozás alól, így egyfajta „új nemességet” képeztek a háborús társadalomban.

Eközben az állami korrupció nagymértékben belepte a sorozás intézményét is.

Egyre több olyan történet látott napvilágot, amikor a „A Nép Szolgája” kormányzópárt helyi képviselői kenőpénz ellenében mentettek fel – tipikusan vagyonosabb – sorköteleseket a szolgálat alól. Egy régi történet újabb fejezeteként tehát a háborúban ismét a munkásosztály fiai halnak meg nagy arányban. Amíg pedig az uralkodó osztály és a középosztály felső rétegei „legális kibúvókat” kapnak az államtól, addig a szegények csak életük kockáztatásával menekülhetnek meg. A riport felhívta a figyelmet arra is, hogy a háború kezdete óta az ukrán-román és részben ukrán-magyar határt is képező Tisza folyóba legalább 45, a sorozás elől menekülő ukrán férfi fulladt bele.

A legutóbbi nagy sorozási hullámon ez a hangulat már meglátszott. 2023. július 17-ig egy 10 millió főt érintő általános ukrajnai mozgósítás végén mindössze 4 millió ember jelent meg, míg 6 millió valamilyen eszközzel elkerülte a bevonulást. Ez a számadat már önmagában indokolhatja Budanov sajtóban terjedő drámai szavait is, a hivatalos szervek tagadása ellenére.