Mark Rutte a „holnap miatt aggódik”. A NATO októberben kinevezett főtitkára szerint, aki az új tisztségében múlt csütörtökön tartotta meg az első jelentős beszédét, „nem vagyunk felkészülve arra, ami négy-öt év múlva ránk vár”. A veszély pedig, mint mondta a 32 tagállamot – köztük, emlékeztetünk, Magyarországot – egyesítő katonai szövetség fejeként Brüsszelben, „teljes sebességgel közeledik”.
„Teljes sebességgel közeledik”
Rutte, aki 14 évig volt Hollandia miniszterelnöke különféle kényszerkoalíciók élén, az Egyesült Államok egyik legfontosabb – egyes meglátások szerint pedig a világ első számú – think tank-jének, az elnevezése alapján a „nemzetközi békét” előmozdítani igyekvő Carnegie Alapítvány (Carnegie Endowment for International Peace, CEIP) brüsszeli irodájában tartott konferenciáján adta elő a nézeteit.
Az alapítvány elköteleződéséről árulkodik, hogy a mostani vezetője, Mariano-Florentino Cuéllar a Clinton és az Obama elnökletek kulcsfigurája, Kalifornia legfelsőbb bíróságán egykori tagja, aki 2021-ben nem kisebb személyt váltott a békealapítvány élén, mint William J. Burnst, akit a Biden-adminisztráció a CIA élére jelölt. A CEIP-re a legnagyobb hatással azonban nem ők, hanem Jessica Mathews volt. Az USA nemzetvédelmi tanácsának oszlopos tagja, a Washington Post egykori publicistája, a Bilderberg Csoport irányítóbizottságának tagja 1997 és 2015 közt igazgatva a szervezetet a washingtoni háttérintézményből az öt kontinensen jelen lévő világszervezetet hozott létre.
Ennek az európai irodája fogadta most Ruttét.
A NATO-főtitkár a több mint 110 éves szervezet rendezvényén – ahogyan azt az előadása után elhangzott kérdésekből kikövetkeztethetjük – az Európai Unió vezető tisztségviselői és a katonai-ipari komplexum képviselői előtt mondott beszédet. Az egyik kérdező, akinek a küldő szervezetét a konferencia leirata nem közli, például arra panaszkodott, hogy egy kimutatás szerint az európai embereknek csak az egyharmada lenne kész fegyvert ragadni, így nem látszik, hogy mi értelme van katonai készleteket felhalmozni egy nagyobb konfliktusra készülve. De a főtitkár megnyugtatta az ismeretlen kérdezőt. Kétségtelen, a polgárok ragaszkodnak szeretik az egészségügyi rendszerhez, jobb szociális modelleket kívánnak, fontos számukra a nyugdíj és így tovább…, de – így Rutte – „…amikor a lényegre kerül a sor, amikor igazán feltárjuk, hogy mi a tét, akkor a védelemnek kell elsőbbséget élveznie”.
Látni fogjuk, bár a háborús hangulatkeltésben számos komoly vetélytársa akad, Rutte egyetlen mondatával könnyűszerrel utasította maga mögé a kihívóit.
„Háborús gondolkodásmódra kell átállni”
Rutte, az Unilever menedzseri székét hagyta oda azért, hogy 2010-ben az idegenellenes Szabadságpárt külső támogatásával alapítson kormányt, úgy tűnik, a NATO főtitkáraként is a kormányzati célok és az ipari magántőke összeboronálásán fog fáradozni. Mindenesetre már esélyes főtitkárjelöltként bizonyította az elköteleződését. A Hamász október 7-i, zömmel civilek elleni gyilkosságsorozata után „feltétel nélküli támogatásáról” biztosította az izraeli kormányt, Hollandia pedig a hágai törvényszék és a hollandiai bíróságok határozatai ellenére aktívan hozzájárul az izraeli háborúkhoz.
Mint a csütörtöki beszédében megjegyezte, van mód arra, hogy „a NATO területén a következő nagy háborút megakadályozzuk” és „megőrizzük az életmódunkat”. Ez a feltételezett-előlátott nagy háború úgy akadályozható meg, ha „gyorsabbak” és „keményebbek” leszünk, ha – mondta a világ katonai óriáshatalmának a feje – „felturbózzuk a hadipari termelésünket és védelmi kiadásainkat”.
Csak a felkészülés által akadályozható meg az a háború, amelyre készülődnünk kell, hogy elkerülhessük – mondta el Rutte, aki felszólított rá:
„Itt az ideje, hogy átálljunk a háborús gondolkodásmódra.”
Miképpen állhat rá az agyunk a háborús gondolkodásra?
A NATO-főtitkár a kormányokhoz fordulva a „kockázat felvállalása” érdekében az „elavult közbeszerzési szabályok” megváltoztatását kéri. Túl lassú a rendszer, késnek a közbeszerzések, míg mi habozunk, elrobog „mellettünk” a világ. Figyeljétek csak Kínát, int Rutte, amely „öt-hatszor gyorsabban szerez be csúcstechnológiájú fegyverrendszereket és felszereléseket, mint az USA”.
Hogy lehet így megelőző kihívást intézni a világ felé?
Ám nem csupán a kormányokhoz intézte szavait a szélsőjobboldali Geert Wilders nézeteinek normalizálásáért felelős hollandiai politikai elit meghatározó tagja. A védelmi iparnak a következőt tanácsolta: „Mindent meg kell tenniük a biztonságunk érdekében. Merjetek tehát újítani és kockáztatni!” A NATO-vezér szerint ehhez minden adott, jelesül „pénz van az asztalon, és az összeg csak növekedni fog”. A többi már csak a hadfelszereléseket gyártó vállalatokon múlik, melyeket Rutte az elmúlt hetekben szorgosan meglátogatott. A franciaországi Thales, a Rheinmetall, az Aerospace Industries Törökországban…
„Találjatok ki megoldásokat a drónrajokra és más új háborús taktikákra”, és: „vállaljatok extra műszakokat és új gyártósorokat!”, üzente Mark Rutte.
Hadd foglaljuk mindezt képletbe:
kormányzat + katonai-ipari komplexum ⇒ béke.
Ehhez az elrettentő békéhez azonban újabb és újabb erőfeszítések szükségesek. A NATO-tagországok, amely már most átlagosan a GDP-jük 2,7 százalékát költik a haderőre és a védelemre, s amelyek összesen 2024-ben 1.47 trillió (ezerszer milliárd) dollárt szánnak a védelmi iparra, közülük pedig csak az Egyesült Államok háromszor akkora összeget fektet a katonai-ipari komplexumba, mint Oroszország és Kína együtt – tehát a 32 NATO-tagállamnak fokoznia kell a költéseit. A GDP két százalékát kitevő költések nem elégségesek, jelezte Rutte.
„Elmondhatom, hogy 2%-nál sokkal többre lesz szükségünk”.
A példakép nyilvánvalóan Lengyelország, amely idén a GDP-je több mint négy százalékát, Észtország, amely a 3,5 százalékát és az USA, amely a 3,4 százalékát költötte a haderők fejlesztésére.
A hollandiai miniszterelnöki széket megannyi botrány – ezek közül kiemelkedik a családi pótlék megvonásával kapcsolatos skandalum, ami bevándorló családok tömeges elszegényedésével járt – után a NATO-főtitkári kinevezésre váltó Rutte a brüsszeli beszédével a háborús hangulatkeltés és a militarizáció jelesei mellé csatlakozott.
Ez elsősorban nem is csak a nyílt háború hangoztatásában ölt testet. A háború és a béke közti határ elbizonytalanodása kedvez a leginkább a háborús gépezetnek. „Nem, nem állunk háborúban. De biztosan nem is vagyunk békében”, mondta Rutte.
Legutóbb hasonló tónusban az új NATO-tagállam Svédország főparancsnoka szólalt meg, aki felszólította a polgártársait, hogy „mentálisan készüljenek fel” a háborúra. De emlékezhetünk Carl-Oskar Bohlin svédországi védelmi miniszter megszólalására is, miszerint a „háború eljuthat” Skandináviába is, iparkodni kell tehát a NATO védőszárnyai mögé. Novemberben pedig Valerij Zaluzsnij, Ukrajna angliai nagykövete emlegette a harmadik világháborút, melyet a nézete szerint a fronton megjelenő észak-koreai katonák feltűnése von maga után. S bár ukrajnai és USA-beli források már több száz észak-koreai katona elestéről számolnak be, egyelőre az „észak-koreai truppok” jobbára csak a retorika szintjén vették fel a harcot.
„Ennyire közel esnek az orosz bombák”
„Brüsszelből egy nap alatt el lehet jutni Ukrajnába. Egyetlen nap –, íme,
ennyire közel esnek le tőlünk az orosz bombák”, érzékeltette Mark Rutte, milyen tanulságokra tett szert az immár NATO-főtitkárként megtett repülős útjai során.
De nem csak „orosz bombák”-ról van szó, int bennünket Rutte. Nagyobb ellenfél sejlik fel. Iráni drónok, észak-koreai katonák és kínai űrhajók itt egy célt szolgálnak. Mindezek „egy összehangolt kampány elemei”, egy erőfeszítésé, amely arra irányul, hogy „destabilizálják társadalmainkat és eltántorítsanak minket attól, hogy támogassuk Ukrajnát”, sejtette a volt miniszterelnök, akinek a zajos távozását a hollandiai politikából a szociális támogatások megvonása és az emberi jogok korlátozása követte. Hiszen – folytatta Rutte – ami „Oroszországnak hibádzik a minőségben, azt mennyiségben pótolja, méghozzá: Kína, Irán és Észak-Korea segítségével”.
A „szabadságunk csorbításáról” van szó, ment elébe az esetleges találgatásoknak a NATO-főtikár. S aki netalán azt gondolná, hogy ezeknek az államoknak az összefogása egy igazságosabb globális rend létrehozását célozza, az felejtse el gyermeki képzelgéseit. Ezeket az államokat ugyanis nem más vezeti, mint hogy „meggyengítsék Észak-Amerikát és Európát”, hogy aláássa a békét a nyugati világban annak érdekében, „hogy biztosítsák saját befolyási szféráikat”.
Mark Rutte főtitkár mindemellett megjegyezte: „Szeretném tisztázni: Nincs közvetlen katonai fenyegetés a 32 szövetségesünkre nézve”.
