Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Brutális jelenetek zajlottak le a hét végén a holland fővárosban, de ez nem jelenti azt, hogy „zsidóellenes pogrom” történt

Nem segíti az antiszemitizmus elleni küzdelmet, hogy az izraeli kormány nem ítélte el a holland fővárosban rendbontó Maccabi Tel-Aviv szurkolókat, miközben az is elsikkad a nemzetközi médiában, hogy békés városlakókat támadtak meg. A sajtó Európa-szerte a hasonlóan brutális válasz szerepét hangsúlyozta, ezzel segítve Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök propagandáját és háborús erőfeszítéseit.

Nem mindennap történik meg, hogy az általában köztiszteletnek örvendő brit Sky News egy online videója szőrén-szálán eltűnik felületeiről. Ez esett meg azzal az anyaggal, amelyben a hírcsatorna újságírói a november 6-i, Ajax Amsterdam – Maccabi Tel Aviv Európa Liga-mérkőzés után beszámoltak arról,

hogy a Maccabi egyes „keménymagos” támogatói a gázai népirtást ünneplő jelszavakat kiabáltak, az utcákon megtámadtak helyi muszlimnak „kinéző” ellendrukkereket (vagy taxisokat), és palesztin zászlókat szaggattak Amszterdamban.

A videó hamarosan lekerült mindenhonnan, a legközelebbi körben pedig már a teljes világsajtó „antiszemita” erőszakról,  „zsidópogromot” rendező Ajax-drukkerekről és a „hollandiai migránsok” „importált antiszemitizmusáról” számolt be.

De mi történt a két beszámoló között? Miért volt szükség a tényszerű, első beszámoló törlésére? Az izraeli kormány a bajba jutott Maccabi drukkerekért repülőket küldött, Netanjahu, az ellenzéki ultranacionalista Naftali Bennett, valamint a holland populista jobboldali Geert Wilders is utcai zsidóellenes erőszakként írta le a történteket, és bevándorlóellenes kijelentések sorozatával válaszolt az izraelieket és a másokat ért erőszakra.

Az eseményekről azóta amszterdami, helyi, közösségi újságírók által összeállított riport számolt be, amelyből kiderül, a helyi taxisok és drukkerek először az izraeli „vendégek” által őket ért erőszakra és fenyegetésre reagálva szerveztek önvédelmet, amely ezután lendült át a másik oldalon is erőszakba:

A beszámolók nem voltak alaptalanok. Az izraeliek esti, folyamatos provokációira valóban brutálisan válaszoltak a helyi taxisok és fiatalabb futballhuligánok – főként Amszterdamban és környékén élő, marokkói hátterű muszlimok.

Ugyanakkor a New York Times (a holland miniszterelnök „elítéli az antiszemita atrocitásokat”), a Washington Post („izraeli futballszurkolókat támadtak meg Amszterdamban”) szalagcímeit a helyi tudósításokkal összevetve kiderült, a feszültségek azt követően szabadultak el, hogy az izraeli „futballszurkolókként” érkezők keménymagjának egy csoportja folyamatos provokációkat hajtott végre.

Egy fiatal amszterdami srác csatornája, a futballmérkőzések előtti és utáni eseményekről, valamint helyi eseményekről YouTube-ra élő videókat készítő Bender kommentár és vágás nélkül rögzítette, ahogyan az említett provokátorok a belvárosban vonultak, azt skandálva, hogy „Halál az arabokra”, illetve azt, hogy „Miért nincs óvoda Gázában? Mert már nincs hozzá gyerek!”

De nem csak ennyit tettek,

ezt követően leszaggatták a központi Dam tér környékén a lakóépületekről kifüggesztett palesztin zászlókat, sőt, arról is van videófelvétel, hogy egy teljesen véletlenül magát az események közepén találó taxis autóját is körbevették, és gépkocsija szélvédőjét is dobálták.

A sajtóban már hangsúlyosan megjelenő, szabályos bosszúhadjárat ezt az atrocitáshullámot követően indult. Helyi beszámolók szerint a főként fiatal muszlim férfiakból álló tömeg több éjszakán keresztül is üldözte az izraeli rendbontókat, de ennek során a közvetlen elégtételen túl mások ellen is követtek el bűntényeket.

Egy videón egy, a leírás szerint Ukrajnából származó menedékkérőt faggatja például több helyi huligán is, hogy miért nem hajlandó azt mondani nekik, hogy „szabad Palesztinát” akar, majd megkérdezik, honnan jött.

A helyzet odáig fajult, hogy az izraeli kormánynak két utasszállító repülőt is Amszterdamba kellett küldenie, hogy onnan a Maccabi meccsre érkező izraelieket evakuálja. Híradások szerint viszont van olyan, akit több nap elteltével sem találtak meg a sorozatos támadások után.

A helyi ultrák és szélsőségesek támadásai után elkezdődött az atrocitásokból politikai tőkét kovácsolók megjelenése is. Miközben már izraeli hírforrások is figyelmeztettek, az eseményeket nem tanácsos az izraeliek eredeti támadásai nélkül kezelni, a politikai elit máris „pogromokról” értekezett, ebben a muszlimellenes új holland kormány, az amerikai és európai jobboldal is a segítségükre sietett.

Így fordulhatott elő, hogy az izraeliek eredeti jelszavait, skandálását és tetteit nem övezte széles médiafigyelem, és Izraelt kivéve egyik országban sem tárgyalta a sajtó részletesen a szélsőséges, esetenként a helyi zsidó szupremacista szubkultúrához tartozó provokátorok szerepét a káosz kialakulásában.

Eközben a provokáció után történő ellencsapások, a „szélsőséges muszlim erőszak” és az „Európában fellángoló pogromok” értelmezési keretében jelentek meg.

A nyugati sajtó jó részéhez hasonlóan a magyar sajtó is elsősorban az újból megjelenő nyugat-európai zsidóellenességről beszélt, egyes cikkekből egyenesen úgy tűnik, minden különösebb előzmény vagy provokáció nélkül kerülhetett sor „a zsidó származásúak” elleni utcai atrocitásokra.

A kontextus hiánya azonban – ismét – nem véletlen, hanem egyenesen hasznos az európai és amerikai jobboldalnak. A súlyos zavargások ugyanis az eddig a palesztinbarát, békés tüntetőkkel kesztyűs kézzel bánó Hollandiában is alkalmat szolgáltattak egy politikai tüntetés betiltására és megakadályozására.

A történtek miatt vasárnap összegyűlt békés, és Palesztina szabadságát, tűzszünetet és az izraeli megszállás végét követelő demonstrációt már a november 6 óta tartó adok-kapok nyomán oszlatta fel az amszterdami rendőrség.

Az események miatt ugyanis a polgármester az ilyesféle gyülekezést betiltotta, a bíróság – amely azelőtt a közel-keleti háborúval kapcsolatban a gyülekezési jogot csak nagyon körültekintően korlátozta – most helybenhagyta a városvezető határozatát. Ezért a vasárnap összegyűltek közül is számos tiltakozót előállítottak.

Ami tehát a hétvégén a holland fővárosban történt, borzalmas, rengeteg helyen arab- és zsidóellenes rasszizmussal telített eseménysorozat volt. De egyrészt nagyon fontos megállapítani, hogy az eredetileg Hollandiába érkező Maccabi-drukkerek közé a nagyon nagy létszámú izraeli szélsőjobboldal provokátorai is elvegyültek. A helyzet pedig még érdekesebb akkor, ha azt az izraeli sajtóban megjelent hírt is hozzátesszük, hogy a mérkőzés előtt az izraeli kormány megerősítette, „biztonsági okokból” a hírszerzés, a Moszad civil ruhás ügynökei is a szurkolókkal tartanak. Kérdés, hogy ez esetben a titkosszolgálat miért nem tudta megállítani a saját szurkolói által kezdeményezett, a teljes zavargás kiváltó okául szolgáló rendbontás-sorozatot.

Annyi bizonyos, mindez az izraeli kormánynak és egyes – a gázai és libanoni háborút – támogató izraeli elemeknek, illetve a palesztinpárti tüntetésekre Európa-szerte lecsapni kívánó kormányoknak is jól jött. A Civicus emberi jogi szövetség gyűjtése szerint már az eseményeket megelőzően is elterjedt  volt, hogy a Gázában kialakuló humanitárius katasztrófa elleni felháborodást és nyomásgyakorlást az Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus megfékezésére hivatkozva, a demokráciára hivatkozva próbálják ellehetetleníteni, ezzel milliók gyülekezési és szabad véleménynyilvánítási jogát is ellehetetlenítve.

Most is így történt.