Rétvári Bence államtitkár a Parlament hétfői plenáris ülésén kérdésre válaszolva arról beszélt, hogy a kormány megkönnyítette a kórházban hagyott gyermekek örökbefogadhatóságát, hiszen nyári törvénymódosításuk miatt lehetővé vált, hogy a korábbi kb. egy év helyett mindössze hat hét elteltével a kórházban hagyott újszülöttek örökbefogadhatóvá váljanak.

Rétvári arról nem beszélt, hogy – ahogyan arra az SOS Gyermekfalvak Alapítvány sajtóközleményéből is fény derül – a kórházban hagyott gyerekek többségéről egyáltalán nem mondtak le a szüleik, látogatják is és szeretnék is hazavinni őket, de nem tehetik, hiszen az esetek nagy részében lakhatási problémák, szegénység áll a háttérben. A helyzet megoldásában pedig nem segít a szülőknek az állam, ezt a szempontot egyáltalán nem kezeli prioritásként a kormány.

A törvénymódosítással azon a napon büszkélkedett az államtitkár, amikor az SOS Gyermekfalvak Alapítvány budapesti akció-sorozattal hívta fel a figyelmet arra, hogy legalább háromszorosára, azaz mintegy 300-ra nőtt azon csecsemők száma tavaly ősz óta, akiket hónapokra, vagy akár egy évre is kórházban hagynak születés után. Az eleve kritikus és egyre csak súlyosbodó helyzetre (tavaly még „csak” 50-100 kisbaba ragadt kórházi osztályokon hónapokra) az SOS Gyermekfalvak Alapítvány október 7-ére, az állami gondoskodásban élő gyermekek világnapjára időzített akció-sorozattal hívta fel a figyelmet.

Az akciókra Budapest több forgalmas csomópontján került sor, ahol az aktivisták játékbabás installációkkal és a járókelőknek osztogatott szórólapokkal, beszélgetésekkel igyekeztek felhívni a figyelmet a gyermekvédelem súlyos hiányosságaira. Az SOS Gyermekfalvak Alapítvány részéről Varró Gabriella, a szervezet kommunikációs vezetője tájékoztatta a Mércét az akciók céljairól.

„Egyrészt arra a háromszáz kisbabára akarjuk felhívni a figyelmet, akik hosszú hónapokra kórházi osztályokon ragadnak, mert nem jön értük senki, de ez csak a jéghegy csúcsa szerintünk. A probléma összetett, de az egyik legfontosabb része, hogy nincs elég nevelőszülő a rendszerben, így sok gyermeket nincs kire bízni. A kórházban hagyott gyerekek egy részéről ráadásul le sem szeretnének mondani a szüleik, csak életkörülményeik nem engedik meg, hogy elvigyék őket. Számukra is nagy segítség lenne, ha lennének nagyobb számban nevelőszülői családok, akik befogadják a babát. A nevelőszülőség társadalmi és pénzügyi megbecsültsége azonban igen alacsony”

– nyilatkozta Varró, aki szerint az Alapítvány annyit tud tenni ebben az ügyben, hogy „felhangosítja a problémát”, érzékenyít és informál a gyermekellátás helyzetéről. A pénzügyi megbecsültségen és a nevelőszülői hálózaton az állam tudna javítani.

A válságos helyzet a számok alapján

Az SOS Gyermekfalvak sajtóközleményben juttatta el szerkesztőségünkhöz is a jelenlegi gyermekelhelyezési krízist mutató számadatokat. A KSH adatai alapján  évente átlagosan 2300 0-2 éves kisgyerek kerül be állami gondoskodásba, az újonnan belépők között ők vannak a legnagyobb arányban (32 %). A második legnépesebb gyerek korcsoport, akit kiemelnek a családjából a 6-13 évesek (27 %). Mint Varró Gabreialla nyilatkozatában utalt rá, a kórházban hagyott csecsemőknek csak egy része örökbeadható, vagyis akikről lemondtak szüleik, többségüket azonban látogatják szüleik, csak nincsenek megfelelő körülményeik ahhoz, hogy hazavihessék őket.

„Ezeknél a gyerekeknél az egyetlen lehetőséget az egészséges túlélésre a nevelőszülői család jelentené”

– írja a közlemény, ami szerint itt egy újabb probléma is felmerül. Annak a 7293 gyermeknek az élethelyzete sem megfelelő ugyanis, akik nevelőszülői család helyett gyermekotthonokban élnek, pedig még be sem töltötték a 12. életévüket. A nevelőszülői hálózat azonban annyira túlterhelt, hogy már őket sem tudja befogadni.

A nagyon rossztól a válságosig – hogyan teszi lehetetlenné az állam a saját feladatát?

Hiába kötelezi a magyar államot nemzetközi egyezmények sokasága és saját törvényei az egyedül maradt gyermekek teljes körű ellátására, egyszerűen nincs elég nevelőszülő, illetve megfelelő intézményi ellátás továbbra sem, mint arra tavaly ősszel a Gyermekvédelmi Civil Koalíció részletes jelentésben hívta fel a figyelmet.

Az elmúlt években jelentősen megnövekedett a családjukból kiemelt gyermekek száma, miközben a nevelőszülők száma gyakorlatilag nem változik, de még az is lehet, hogy csökkenni kezd. A gyermekotthoni elhelyezést 12 éven aluliak esetében már régen fel kellett volna számolnia az államnak, de ez mindezidáig nem történt meg. Ezek az intézmények eleve alkalmatlanok arra, hogy egy kisgyermek lelki szükségleteit maradéktalanul ellássák. Az alternatívaként felmerülő „lakásotthonok”, tehát a kis létszámú gyermekcsoportot nevelő intézmények rendszerének fejelsztése is áll.

Mindezen, már eleve válságos helyzetet előidéző problémahalmazt csak tovább tetézte az a hirtelen nagy tempójú törvénygyártás, amire nem sokkal később, 2024 elejétől kezdve került sor. Mint ismeretes, az akkori köztársasági elnökről, Novák Katalinról kiderült, hogy korábban elnöki kegyelemben részesített egy, saját neveltjével szexuális visszaélést elkövető intézményvezetőt mosdató személyt. A súlyos botrány miatt politikailag lépéskényszerbe került fideszes többség a gyermekvédelemben dolgozó intézményvezetők, majd a nevelőszülők szigorú átvilágítását rendelte el, ami miatt azonban rengetegen hagyhatják el a pályát, nem akarván beszámolni a legbelsőbb magánügyeikről hivatalos eljárások keretein belül.

Egy, a Mércének nyilatkozó gyermekvédelmi gyám részletesen beszámolt nemrég a hazai gyermekvédelemben tapasztalható súlyos szakember- és férőhelyhiányról.

„Olyan hiányosságok vannak a rendszerben, hogy csak a csodán múlott, hogy eddig nem történt tragédia”

– közölte a szakember, aki arról is beszélt, hogy nem csak a nevelőszülői rendszerből hullanak ki egymás után az emberek, de az intézmények is súlyosan deficitesen működnek már jó ideje.

„Olyan mértékű a férőhelyhiány, hogy ha veszélyeztető, elhanyagoló helyzettel találkozunk, nem biztos, hogy el tudjuk hozni, ki tudjuk emelni a bántalmazó környezetből a gyerekeket. Már egy évvel ezelőtt is százas nagyságrendű volt a csecsemőosztályokon az elhelyezésre régóta váró újszülöttek száma, akik heteket töltöttek a kórházakban, mire el tudta hozni a szakszolgálat munkatársa. A 12 év alatti kiskorúakat csak nevelőszülőnél lehetne elhelyezni (ez már nagyon régóta így van), mégis rengeteg lakásotthonban vagy akár nagyobb gyermekotthonban rohangálnak 3-4-5 éves gyerekek. A képzetlenség nem csak a nevelőszülői ellátás problémája, az intézményi ellátásban már szinte alig dolgozik megfelelő, felsőfokú, szakirányú végzettséggel rendelkező nevelő, túlnyomó többségében nyolc általánossal rendelkező gyermekfelügyelők dolgoznak a sokszorosan traumatizált gyermekeinkkel”

– mondta el forrásunk.

A Mérce hasábjain néhány napja írt cikkünkben a már említett, életkörülményeik miatt gyermeküket ellátni nem tudókkal mit sem foglalkozik a jelenlegi kormányzat. Az írás felteszi azt az egyszerűnek tűnő kérdést, hogy „Mi lenne ha minden vágyott gyermek a saját családjában nevelkedhetne?” reagálva a kormány álláspontjára, ami kimerül annyiban, hogy ott, ahol CSOK Pluszt vesznek fel a szülők, „születhessen meg minden vágyott gyermek”.

A jelenlegi kormány semmit nem tesz annak érdekében, hogy a szegénységben élőket segítse, azokat, akik „sok esetben hiába dolgoznak, nem tudnak megélni a bérükből a jelenlegi albérlet, energia,- és élelmiszerárak mellett”. Az ő segítésük is hozzájárulhatna a probléma kezeléséhez.