Szeptember 29-én Ausztriában parlamenti választásokat tartanak. Ahogy más európai országokban, a szélsőjobb itt is várhatóan előretör, és még az is előfordulhat, hogy az új kormány vezető pártja az FPÖ lesz – amelyet sok baloldali csak „a fasiszták”-ként emleget.

Ám a közép-európai országban a szélsőjobb mellett egy másik politikai erő felemelkedése is borítékolható. A Grazban aratott nagy győzelmek, valamint a konzervatívok fellegvárában, Salzburgban és az alpesi Innsbruckban elért történelmi áttörés után szinte biztosra vehető, hogy a más baloldali szervezetek támogatását is élvező Ausztria Kommunista Pártja (Kommunistische Partei Österreichs, KPÖ) 1956 óta első alkalommal bejut a parlamentbe. Az osztrák baloldal eltökélten harcol a szélsőjobb hatalomra jutásának megakadályozásáért.

A LINKS (ami németül balt jelent) a fővárosban, Bécsben működő baloldali párt. 2020-as alapítása óta a LINKS több tagját beválasztották Bécs kerületi önkormányzati képviselő-testületeibe, valamint a Munkavállalói Kamarába. Ez utóbbi testület az Osztrák Szakszervezeti Szövetség mellett a munkavállalókat képviseli az osztrák szociális partnerségi rendszerben.

A LINKS a KPÖ-vel együtt indul a parlamenti választáson. A bécsi párt két szóvivőjének, Angelika Adensamernek és Anna Svecnek jó esélye van bejutni.

Anna Svec és Angelika Adensamer vállalta, hogy válaszol a LINKS politikájával és a választással kapcsolatos kérdéseinkre. Beszélgetésünkhöz csatlakozott még Christin Spormann, a LINKS kampányának kommunikációs igazgatója és kerületi képviselője is, aki megosztotta velünk a kerületi politikában szerzett tapasztalatait.

Miért indultok Ausztria Kommunista Pártjával együtt?

Angelika Adensamer: A különbségek hangsúlyozása helyett a Links mindig is együtt akart működni más baloldali csoportokkal és szervezetekkel. Ausztria Kommunista Pártja remek munkát végez Grazban, Salzburgban, Innsbruckban és más városokban; mi ezt elismerjük és nagyra értékeljük. Együttműködésünk Bécsben nem újkeletű. Közösen indultunk a 2020-as választáson, és együtt vagyunk jelen a bécsi kerületi önkormányzatokban.

A politikai pillanat is amellett szól, hogy együtt vívjuk meg ezt a választási csatát. A Kommunista Párt 1956 óta nem jutott be a parlamentbe, most azonban jó esélye van a 4%-os küszöb átlépésére – aminek jelentőségét csak fokozza a szélsőjobb erősödése.

Milyen összetételű parlamentre lehet számítani a szeptemberi választások után?

Angelika: Véleményem szerint kétféle kimenetel lehetséges. A valószínűbb az, hogy megint olyan jobboldali kormány lesz, mint… mikor is … 2017 és 2019 között, amikor a jobboldali konzervatív Osztrák Néppárt (Österreichische Volkspartei, ÖVP) és a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ) alakított koalíciós kormányt. Úgy néz ki, hogy erre ismét sor kerülhet. Még az is lehetséges, hogy a kancellárt az FPÖ adja.

A másik lehetőség az, hogy Ausztria Szociáldemokrata Pártjának (Sozialdemokratische Partei Österreichs, SPÖ) sikerül kormányt alakítania. Ebben az esetben a baloldali pártok, köztük a Kommunista Párt, lehetnek a mérleg nyelve, és megakadályozhatják, hogy a jobboldal kerüljön kormányra.

Ha bekerültök a parlamentbe, a LINKS tagjaiként miért fogtok leginkább küzdeni? 

Anna Svec: Ha a szélsőjobb és a konzervatív jobboldal koalíciója kerül kormányra, akkor nagyon reméljük, valódi és erős baloldali ellenzék lesz, amely képes lesz hallatni a gazdaságilag, szociálisan és politikailag hátrányos helyzetben lévők hangját.

A szociáldemokraták vezette kormány esetében nagy hangsúlyt fogunk fektetni az olyan sürgető problémákra, mint a vagyon elosztása Ausztriában, az állampolgárság megszerzése, valamint a menedékjog gyakorlása.

Angelika: Ausztria azon néhány uniós ország egyike, ahol nincs sem vagyon-, sem örökösödési adó. A vagyon igazságosabb elosztása érdekében be kell vezetnünk ezeket. Emellett olyan szociális juttatásokat, minimálbéreket és nyugdíjakat is szorgalmaznunk kell, amelyek valóban lehetőséget nyújtanak a tisztességes és jó életre.

Anna: Ausztria emellett azon országok egyike, ahol rendkívül nehéz megszerezni az állampolgárságot. Ennek egyik következte az, hogy kevésbé demokratikus a rendszer, mivel az Ausztriában élők egyötöde nem szavazhat és nem választható.

Bécsben is ezek az arányok?

Angelika: Bécsben az országos átlagnál magasabb ez a szám: körülbelül a lakosság harmada nem vehet részt az országos választáson – a város egyes kerületeiben pedig a 40%-ot is eléri az arány.

Említetted, hogy a menedékjog fontos kérdés a pártotok számára.

Angelika: A menedékjog tekintetében Ausztria a keményvonalasok közé tartozik az EU-ban. Véleményünk szerint elengedhetetlen, hogy megvédjük a menedékjogot, hogy megnyissuk országunkat a védelemre szoruló emberek előtt, akik a háborúk elől, a klímaváltozás következményei elől menekülnek – mely probléma a válság kibontakozásával csak egyre súlyosbodni fog.

Anna: A menedékjogról és a migrációról zajló vita nagyon erősen jobbra tolódott. Még a szociáldemokraták és a zöldek is támogatnak bizonyos jobboldali megszorító intézkedéseket ezekben a témákban, a fősodorbeli politikusok pedig jellemzően nem állnak határozottan ki e jogok védelme mellett, mivel félnek, hogy a népszerűségi mutatóik látnák kárát.

Mi úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos kiállni a menedékjogért és a migrációs jogokért, belföldön és a nemzetközi színtéren egyaránt. A rendszer nemzetközi szinten nyomja el az embereket, így együtt kell harcolnunk egy igazságosabb nemzetközi rendszerért. A szocializmusnak internacionalistának kell lennie.

A politikai programotok első pontja a Links webhelyén az antikapitalizmus. Elmagyaráznátok, hogy mit értetek ez alatt, és hogyan alakítja politikai munkátokat?

Angelika: Számunkra az antikapitalizmus annak a felismerését jelenti, hogy az elnyomás sokféle formája – a rasszizmustól kezdve a patriarchátuson át a munkaerő és a környezet kizsákmányolásáig – összefügg egymással, és a nyereségre összpontosító rendszerből fakad. Elemzésünk azt mutatja, hogy a tőkés rendszer a gyökere sok olyan szociális, gazdasági és környezeti problémának, amellyel szembe kell néznünk.

Az a kihívás áll tehát előttünk, hogy rendszerkritikánkat konkrét, kezelhető követelésekre fordítsuk le, amelyek a rövid és hosszú távú célokat egyaránt szolgálják.

Meg kell találnunk az egyensúlyt a rendszer gyökeres megváltoztatásának utópista víziója és az élet jelen rendszeren belüli javításának realisztikus lépései között.

Úgy kell haladást biztosítanunk a jelenben, hogy közben hangsúlyozzuk a szélesebb körű rendszerszintű változás szükségességét.

Például bécsi pártként fontos foglalkoznunk az azonnali kérdésekkel – mondjuk azzal, hogy egy hajléktalan személy alhat-e egy köztéri padon. Ugyanakkor arra is rá kell kérdeznünk, hogy miért van egyáltalán hajléktalanság. Olyan megoldásokat kell tehát javasolnunk, amelyek úgy kezelik a közvetlen problémákat, hogy közben a tágabb összefüggéseket is szem előtt tartják.

Anna: Hiszünk abban, hogy egyszerre kell radikális álláspontot képviselni és gyakorlati megoldásokat kínálni. Nem félünk nagy változásokat szorgalmazni, még akkor sem, ha azok egyesek számára irreálisnak tűnnek. A jelenlegi rendszer sokak számára már most is szélsőséges, és az előttünk álló válságok – például a klímaválság – radikális megoldásokat igényelnek.

A problémák nyilvánvalóak, és a szükséges változások igen jelentős léptékűek. Nem elég apró javításokat javasolni, például hogy ültessünk még néhány fát. Ez volna az igazán eszement ötlet, amikor olyan óriási horderejű problémákkal nézünk szembe, mint a klímaválság.

Mindig is az volt a célunk, hogy ezeket a problémákat komolyan vegyük, és legyen bátorságunk merész változásokat javasolni. Az emberek értik, hogy a jelenlegi rendszer nem fenntartható, nekünk pedig azt kell megmutatnunk, hogy a valódi változás lehetséges. Fontos, hogy a baloldal újjáépítse az értelmes változás lehetőségébe vetett bizalmat.

Bécs külön-külön önkormányzattal rendelkező kerületekre oszlik. A 2020-as választások óta a Links több kerületben rendelkezik képviselőkkel. Mik az eddigi tapasztalataitok erről a helyi szintű politikáról?

Christin Spormann: Rengeteget tanultunk abból, hogy bekapcsolódtunk a helyi szintű politikába. Ki kellett ismernünk, hogyan működik a rendszer, és mit tudunk elérni. Bécs a második világháború vége óta szociáldemokrata irányítás alatt áll, és gyakran halljuk a szociáldemokrata párt képviselőitől, hogy ezt vagy azt „nem lehet megtenni”. De mi megtaláltuk a módját, hogy megkerüljük az akadályokat, és joghézagokat kihasználva, kreatív megoldásokat találva megvalósítsuk a politikánkat.

Megtanultuk például, hogy ha nem vagyunk kormányon, fontos erős ellenzéknek lenni. Az én kerületemben például sikerült a feministább politikák irányába tolni a szociáldemokratákat. Eleinte nem vettek komolyan, fiatal, tapasztalatlan nőként könyveltek el. De miután következetesen megkérdőjeleztem az érveiket, és rámutattam az ellentmondásokra, ma már úgy tekintenek rám, mint egy komoly politikai erő képviselőjére. Egy idő után az is feltűnt, hogy a politikájuk egyre inkább az általunk évekkel ezelőtt képviselt álláspontokhoz kezdett igazodni – amit kis sikernek tartok.

Fontos kitartóan, magabiztosan, világosan állást foglalni. Eleinte bizonytalan voltam, de hamar rájöttem, hogy az embereket rá lehet venni, hogy meghallgassanak, még azokat is, akiknek sok éves politikai tapasztalatuk van. Ez nagyon tanulságos volt számomra.

Az egyik fő területem a feminista közösségi politika volt. Nagy siker, hogy az erőszak kezelésével foglalkozó iskolai műhelyeket indítottunk fiúk számára, hogy megtanítsuk: az erőszak – különösen a nők elleni erőszak – elfogadhatatlan. Ezt a kezdeményezést a Männerberatung (Tanácsadás Férfiaknak) nevű szervezet segítségével valósítottuk meg. A kezdeti fenntartások ellenére működött a dolog, és ez a feminista politika győzelme a kerületben.

Az antirasszista vita részeként határozatokat terjesztettünk elő „biztonságos menedékhelyek” létrehozásáról a kerületben, dolgoztunk a szociális infrastruktúrán, és megvitattuk a kerületi költségvetések elosztását. Megtanultuk, hogyan lehet a közösségi igényeknek megfelelően átalakítani épületeket. A helyi politikában való részvétel megtanít arra, hogyan dolgozzunk az emberek életét közvetlenül érintő nagyon konkrét kérdéseken.

Van szerepük a szakszervezeteknek az ausztriai politikában?

Angelika: Ausztriában szociális partnerségi rendszer működik: az ország a munkavállalók és a vállalatok képviselői között van felosztva. A Munkavállalói Kamara kulcsszerepet játszik: bár nem szakszervezet, ez képviseli a munkavállalók érdekeit. Nemrég elindultunk a Munkavállalói Kamara választásán, és négy mandátumot szereztünk; ez is része a baloldali képviselet szélesebb körű előretörésének.

A Links támogatja a munkavállalók tiltakozásait és munkabeszüntetéseit, mind a helyszínen, mind a saját csatornáinkon keresztüli információterjesztéssel. Ez fontos része volt a munkánknak, különösen a Munkavállalói Kamara választásainak idején. Fontos támogatni a munkavállalók magasabb bérekre, rövidebb munkaidőre és jobb munkakörülményekre irányuló követeléseit.

A munkavállalók e konkrét küzdelmeinek támogatása kritikus fontosságú.

Ezekben a küzdelmekben tanulják meg az emberek, hogyan szerveződjenek, hogyan követeljék a változást, hogyan harcoljanak jobb életkörülményekért – ami megveti a rendszer megváltoztatásának alapját. A munkavállalók részéről fokozódik az igény az erőteljesebb részvételre a szakszervezeti döntéshozatalban, különösen a sztrájkok során. A szakszervezeteknek gyakran alig van kapcsolata az alulról induló szerveződésekkel, és túlságosan leköti őket az alkudozás – ahelyett, hogy a valódi változásokért harcolnának.

Egyes munkavállalók ki vannak zárva a szakszervezeti képviseletből – például a gondozók vagy a kézbesítő sofőrök, akik közül sokan technikailag önálló vállalkozók, gyakorlatilag azonban a munkaközvetítő irodák ellenőrzése alatt állnak. Ezek a – gyakran külföldről érkező – munkavállalók nem minősülnek alkalmazottaknak, és a szakszervezetek nem foglalkoznak velük. Ezen változtatni kell. A szakszervezeteknek ki kell állniuk, és az összes munkavállalót képviselniük kell – a bizonytalan egzisztenciájú, platformalapú munkakörökben dolgozókat is.