A nyár közepén, közel negyven fokos hőségben a Szegedi Törvényszék egyik tárgyalótermében az ajtó és az ablak is zárva maradt, légkondicionálás nem lévén pedig egyetlen gyengécske ventilátor küszködött a szoba levegőtlenségével, amikor a per következő, előkészítő tárgyalása elkeződött. A téma munkaügyi jellegű volt, Radics Gábor, a szegedi ContiTech gumigyári szakszervezet hirtelen elbocsátott vezetője keresett jogorvoslatot a törvényszéken az őt 2024 januárjában elbocsátó cég ellen.

A tárgyalásról a Mérce hiába kívánt beszámolni, a makói Continental jelen lévő ügyvédje ugyanis „a nyilvánosság kizárását” kérte a perről. Érvelése szerint annak során ugyanis olyan üzleti titkok és „félinformációk” hangozhatnak el, amelyeket a cég „nem szeretne a sajtóban viszontlátni.”

Mivel a bíróság a kérelemnek helyt adott, így arról az ítélet előtt már nem számolhatunk be, pontosan mit kifogásoltak. A bíróság ezt megteheti, ugyanis a 2018. évi LIV. törvény az üzleti titokról gazdasági társaságok részére a peres ügyek tárgyalásainál is széles jogköröket biztosít a magáncégek számára ahhoz, hogy üzleti titkok védelmében a nyilvánosság tárgyaláson való részvételét és irathozzáférését korlátozzák. Mindezzel kibúvókat nyújtanak az Alaptörvényben lefektetett követelményhez képest, hogy a pereknek a lehető legnagyobb sajtónyilvánosságot kell adni.

Ez nem először történik a Mércével. Korábban, június 26-án egyszer már ugyancsak a Szegedi Törvényszéken kaptunk kizárást, abban a perben azonban a szakszervezetet perelte a cég „jó hírnév megsértéséért”, „személyiségi jogok megsértéséért” és „rágalmazás” ügyében. A makói ContiTech összesen 7 pert indított a makói gyárban működő szakszervezet és annak országos szervezete, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség (GSzSz) ellen. A perek egy része a Makói Gumiipari Szakszervezet vezetője, Hajdú Roland ellenében folyt. De több pert és eljárást indítottak  a GSzSz-t vezető, 2023 decemberében a szegedi gumigyárból botrányos körülmények között elbocsátott Radics Gábor ellen is.

Ezekben az ügyekben a szakszervezet tájékoztatása szerint a ContiTech makói cége 26 millió forintot követel összesített sérelemdíjként tőlük.

Az elhúzódó perek miatt a szakszervezeti vezetőknek szinte a teljes tavaszt és a nyarat is budapesti és szegedi bírósági tárgyalótermekben kellett töltenie. És ha ez még nem lenne elég, maguknak a szakszervezetiseknek is közel egy tucat pert kellett indítaniuk különböző jogaik érvényesítésére. Így például, miután Radics Gábort kizárták a munkavállalókkal folytatott levelezéshez használt rendszerből, saját irodájából és annak irattárából is, birtokvédelmet kellett kérnie, amit Szeged város jegyzője hatáskör hiányában a bíróságra utalt tovább. De perelnie kell a szakszervezetiseknek a szegedi gumigyári elbocsátás ügyében, és a makóiak emellett azért is perben álltak a céggel, mert a cég korlátozza hozzáférésüket bizonyos iratokhoz, amelyekbe szerintük betekintési joguk van.

A Continental Dél-Alföldön

A Continental magyarországi operációinak céghálója eléggé egyedinek mondható. A szóban forgó két gyáregység, a makói ContiTech Fluid Automotive Kft., és a szegedi ContiTech Rubber Industrial Kft. egymástól különálló vállalatok. Makón gépjárművekben használt, gumi hűtőcsöveket és olajvezetékeket készítenek, míg Szegeden olajfúró tornyok részére gyártanak gumicsöveket és tartozékokat.

A szegedi gumigyár történetében messze megelőzi a ContiTech márkanév alatti működést. Eredetileg 1966-ban kezdte meg működését mitn az Országos Gumiipari Vállalat szegedi üzeme, 1973-tól Taurus néven működött és széles körben gyártott gumiabroncsokat, alkatrészeket a kádári népgazdaság sok területe számára. A rendszerváltás után a szegedi üzemegységet 1996-ban először a Phoenix vásárolta meg a privatizáció során, majd 2004-ben a Continental vállalatcsoport tulajdonába került. A Continental, mint németországi székhelyű multicég megérkezéséhez kapcsolódik a profilváltás is az üzemben.

A makói üzem ugyancsak a helyi Taurus gumigyár egységétől került át 1995-ben a Phoenixhez. Szegedhez hasonlóan a Phoenixet itt is 2004-ben váltotta fel a Continental.

Noha a makói, és szegedi vállalat jogilag és formailag is függetlennek számít az anyacégtől, az éppen 2023 őszén, bírósági ítéletből derült ki, hogy a multicég így is igen szoros felügyeletet gyakorol például a makói kft. felett számos ügyben.

Bírósági kizárásunk után Radics Gábor, a GSzSz elnöke elmondta, úgy érzi, állandóan a bíróságra kell járniuk, mindez pedig a szakszervezeti szövetség és a saját családja kasszáját is nagyon nagy mértékben megterheli. Egy több tízmilliós nagyságrendű követelés a Continentalnak talán semmiség, nekik azonban jelentős összeg.

A perek komolyságára jellemző, hogy július 30-án kiderült, a Makói Gumiipari Szakszervezet és a szegedi ContiTech szakszervezet is sikert ért el. Az MGSz-szel szemben korábban a rivális – és a munkáltatóval feltűnően jó viszonyt ápoló –szakszervezet nyújtott be keresetet, szerintük jogellenesen hagyták őket ugyanis ki az üzemi tanácsból. Ezt a keresetet a bíróság időközben elutasította. Kiderült az is, hogy a szegedi ContiTech eközben másodfokon sem kapott kedvező ítéletet abban az ügyben, amelyben az elküldött szakszervezeti vezetőjüknek a 20 év alatt a szakszervezeti munkára átadott, összes (!) ingóságait követelték vissza, miközben a vezetőnek a munkaviszonya a ContiTechnél megszűnt, de továbbra is a szakszervezet vezetője. Ezt az eljárást ugyanis polgári vonalról munkaügyi vonalra helyezték át.

Ezutóbbi keresetben az látszott, hogy a vállalat számos keresetének megfogalmazása szőrszálhasogató, követelései pedig olyannyira túlzóak, hogy azokat sem a Szegedi Törvényszék első fokon, sem a Szegedi Ítélőtábla másodfokon nem talált megalapozottnak.

„A két fél pereit nem lehet azonos mértékkel mérni. Az egymástól jogi értelemben független de valójában egyaránt a Continental Magyarországhoz tartozó makói és szegedi telephelyek vezetése összesen 9 pert indított a szövetség és Radics Gábor, illetve kollégája [Hajdú Roland – szerk.] ellen. Ehhez képest Radics Gábor csupán egyet – jogellenes elbocsátása ügyében.

De az arányosság és a fokozatosság elve fontos lenne. A szakszervezeti szövetségi munkát egy évtizede társadalmi munkában, ingyen látom el, a munkavállalók körülményeinek folyamatos romlása és a munkakörülmények okozta egészségkárosodásuk ellen próbálok fellépni. Ezért cserébe több millió forintnyi perértékkel 6 pert kapok vissza, miközben egy forint nélkül tesznek az utcára 27 év után úgy, hogy közben ugyanazt az érdekképviseleti munkát kell elvégeznem nap mint nap. Ehhez hozzáadódik még a szakszervezeti levelezés és adatok – álláspontom szerint jogellenes – zárolása a munkáltató által. Azt még a makói gyár új igazgatója is elismerte, hogy az adatokkal a szakszervezetnek kell rendelkeznie, így ott a vezetőváltás után a makói kollégák visszakapták az elektronikus dokumentumtárukat. Szegeden ezzel szemben a 20 éve gyűlő elektronikus irattárhoz sem férhetünk hozzá”

– mondta el a Mércének Radics Gábor.

Radics hangsúlyozta azt is, hogy szakszervezeti munkáját egyszerűen ellehetetlenítették: adatok hiányában a szakszervezeti alapszervezet jelenleg még pénzügyi mérleget sem tud  készíteni, ami pedig kötelező feladatuk lenne.

A cég ezzel szemben úgy érvelt neki, a kollektív szerződés értelmében a társaság „biztosítja a tárolást és az adatok védelmét”. Érvelésük szerint az, hogy nem készített ezekről másolatot, Radics felelőssége. Mindezeket a nézeteltéréseket is kénytelen tehát bíróságon rendezni a szakszervezeti szövetség.

Amikor pedig a cég sajtóosztályához fordultunk válaszokért arra nézve, miért van szükség ennyi perre, különösen a jó hírnév megsértése ügyében indult polgári perekre, annyit reagáltak: „szabályzataink alapján folyamatban lévő jogi ügyeket nem kommentálunk. Azonban ismét kiemelnénk, hogy amennyiben vállalatunk hírnevét nyilvánvaló valótlanságokkal próbálják rombolni, úgy fenntartjuk annak a lehetőségét, hogy megtegyük a szükséges jogi lépéseket.”

A társaság kommunikációs osztálya tehát érdemben nem kívánta kifejteni, pontosan mik azok a bíróságon elhangzottak közül, melyek a „félinformációk”.

Erre bezzeg van pénz

A Makói Gumiipari Szakszervezet már azt is sejti, hogy a perekkel való elárasztás szándékos.

Amíg ugyanis a 11 peres ügy különböző fordulóira járnak, és arra időt és pénzt költenek a szakszervezeti vezetők, addig kevesebb idő jut néhány, huzamosabb ideje fennálló probléma kezelésére a Contitech Fluid Automotive Hungária makói gyárában.

2023 őszén a helyi szakszervezet sikerrel perelte ki a cégtől az őket is érintő, a cég gazdálkodására és a bérhelyzetre vonatkozó adatokat. Ekkor derült ki az is, bíróságon tett cégvezetői vallomásból, hogy a makói gyár a német központból kapott oktatást arról, hogyan kerülje el egyes érzékeny információk átadását. A bíróság végül azonban a szakszervezet javára ítélt (erről akkor már mi is beszámoltunk). A szakszervezet tisztségviselői ezek után a megkapott gazdasági kimutatásokból egy közgazdász segítségével készítettek független elemzést. Jelentés is készült a gyár mérlegeit és eredménykimutatását alapul véve, ami a Mérce szerkesztőségéhez is eljutott.

Néhány dolog az adatokból egyből kitűnik. Először is: a perekkel foglalkozó ügyvédek és az üzemi megbetegedésekkel, táppénzes szabadságokkal foglalkozó üzemorvosok költsége 2022 és 2023 során folyamatosan nőtt. Ezek éppen a 2021 márciusi, a kollektív szerződés egyoldalú felmondását követő sztrájk utáni adatok. Ahogyan pedig arról egy korábbi cikkünkben beszámoltunk, a táppénz kiváltása különböző munkavállalói bónuszok, bérkiegészítések megvonását vonta maga után. Ezenkívül a múltban számos esetben előfordult, és ezt a makói szakszervezeti vezető, Hajdú Roland is megemlítette a Mércének, hogy a munkavállalók esetében „gyakran állapítanak meg egészségügyi alkalmatlanságot, amiért viszont – a foglalkozási megbetegedéssel ellentétben – nem jár kártérítés.” A múltbeli tapasztalatok alapján ezért érdekessé válik, hogy éppen a sztrájkot követő két évben pont az üzemorvosi és ügyvédi, jogtanácsosi szolgálatra fordított kiadások növekedtek meg nagyon jelentős mértékben a cégnél.

2022-ben a cég kimutatásai szerint „ügyvédi, tanácsadói és üzemorvosi” célra 590 689 000 forintot fordított, míg 2023-ban ez az összeg 629 515 000 forint volt. Két év alatt tehát erre a célra  több, mint 1,2 milliárd forintot költött a cég. Mindez úgy történt, hogy a kft. nyilvánosan is elérhető, auditált mérlege szerint a 2023-as évet több mint 9 milliárd forintos hiánnyal zárta.

„A költségsoron, amin a tanácsadói költségeken túl az ügyvédi és üzemorvosi költségek is szerepelnek, 590,7 millió forintról 629,5 millió forintra nőtt a ráfordítás 2022 és 2023 között. 2021-ben (a makói dolgozók sztrájkjának évében – TCs) ezen a soron még csak 50,7 millió forintos költség szerepelt. Mire lehet számítani ennél az adatnál 2024-ben?” – tette fel ezzel kapcsolatban a kérdést a szakszervezet által összeállított rövid értékelés.

Az, hogy a „tanácsadói” költségek általánosságban még milyen szolgáltatásokat takarhatnak, kiderül abból a 2023 májusi hírból is, ami arról szólt, a Continental Magyarország nyílt tendert írt ki magyarországi kommunikációs ügynökségek részére a cég képviseletére, amelyet ajánlatával a divatos, professzionális fővárosi PR-cég, az Influence Media nyert el. Azóta ők felelősek a cégcsoportot pozitívan bemutató PR-anyagok elkészítéséért és elhelyezéséért a magyar sajtóban és a közösségi médiában is.

Ezen kívül a perek során egy, az egyik Continental-cég által kiadott nyilatkozatból az is kitűnik, hogy a pereken az általuk megbízott ügyvédi iroda a piaci átlagnak megfelelő óradíjakat számol fel a cégnek, a peres képviselet az árjegyzék szerint

• „partner ügyvéd” esetén 52 500 Ft/óra
• „senior” ügyvéd esetén 42 500 Ft/óra
• ügyvéd és ügyvédjelölt esetén 33 500 Ft/óra

Figyelembe véve, hogy jelenleg is 7 peres eljárást visz a makói cég a szakszervezet ellen „jó hírnév megsértése” és üzleti titkok megsértése ügyében, az ügyvédi óradíjak jelentősen megterhelik a kft. költségvetését. Nem világos, hogy pontosan miért van erre szükség, tekintve anyagi helyzetüket.

A végül a szakszervezet által kiperelt adatok – legalábbis a makói ContiTech esetében – cáfolják azt a széles körben elterjedt és politikusok által is népszerűsített közvélekedést, hogy a kölcsönzött munkaerő (az esetek nagy többségében vendégmunkások) azért kellenek, mert így a vállalat pénzt spórol a béreken.  Az látszik ugyanis, hogy 2022–2023-ban az elbocsátott, 75 szerződéses munkás helyére 189 kölcsönzött (tehát nem a gyár által közvetlenül foglalkoztatott) dolgozót vettek fel. De, ahogyan a jelentés fogalmazott: „míg 2022-ben a saját munkaerő bérköltsége és a bérelt munkaerő költsége hozzávetőlegesen ugyanannyi volt (558 756 forint), 2023-ban viszont a saját munkaerő átlagos bruttó bérköltségét (629 260 forintot) 11,2 százalékkal meghaladta a kölcsönzött munkaerő bruttó bérköltség-átlaga (ez 699 904 forint volt).”

Tehát

a ContiTech ebben a két évben az igencsak megnövekedő kölcsönzött munkaerő-állománynak nemhogy kevesebb, hanem több bért fizetett ki: a szerződésesek helyére felvett munkaerő konkrétan drágább.

Miközben tehát a munkaerőkölcsönzés rendszere – amely Magyarországon egyre elterjedtebb – brutális módon megnöveli az így foglalkoztatott munkások jogi és fizikai kiszolgáltatottságát, munkaidejét, ráadásul, ahogyan arról a Válasz Online korábbi, átfogó riportja is említést tett, főként a legkiszolgáltatottabb, EU-n kívüli vendégmunkásokat alkalmazzák ilyen rendszerben, aközben a cég nemhogy spórol ezzel a kvázi-rabszolgaságnak is nevezhető rendszerrel, sőt: rá is fizet a rendes jogokkal rendelkező, szerződéses munkásokhoz képest.

A jelentés ezentúl kiemeli, a 2022-2023-as időszakban Makón a Continentalnál szinte rohamszerűen növekedett meg a káreseményekre fordított költségek aránya (a 2021-es 2,4 millió forintról 42,3 millió forintra). A szakszervezet azonban az általuk elérhető adatok összességéből nem tudta megállapítani, a plusz költség konkrétan milyen, a gyárra vonatkozó káreseményeket takar.

Árulkodó részlet továbbá, hogy a súlyos költségnövekedés részét képezte a munkáltatót terhelő baleseti táppénz megháromszorozódása. Ahogyan a jelentés erről beszámol, ez az összeg 2022 és 2023 között 12,6 millió forintról 38,1 millió forintra emelkedett.

Mint láttuk, korábbi riportunkban még jelentős tilalomfák övezték a táppénz kiadását. Az, hogy az erre fordított céges költségek kilőttek, viszont arra utal, az üzemi környezetben korábban felpanaszolt keringési problémák és egyéb, a munkásokat érintő súlyos megbetegedések hatása a riport óta eltelt időszakban nemhogy csökkent volna, de még növekedett is.

Mindeközben a makói gumigyári dolgozók újra rendelkeznek érvényes kollektív szerződéssel, bérmegállapodás viszont nincs és a munkabérek emelkedtek ugyan, de a hazai infláció mértékét nem követték: 2022-2023-ban így reálbércsökkenés történt.

További feltűnő adat, hogy – miközben a makói kft. elvben az anyacégtől, a német ContiTech MGW Gmbh-tól függetlenül működik, a „kapcsolt vállalkozás”, ami egyben az anyacég is, számára évente 4,5 milliárd forint úgynevezett „licenszdíjat” is kifizet. Ez a makói Continental adózott eredményben nyilvánosan is feltüntetett, 2023 végi hiányának (9,2 milliárd forint) közel fele.A jelentés a mérleg és az eredménykimutatás alapján tehát több, érdekes részletet is kiemelt:

• az üzemorvosi, ügyvédi, tanácsadói költségek halmozódását elvileg a cég éppen „takarékossági” okokból nem engedhetné meg magának, az azonban a jelek szerint mégis 2 év alatt halmozódott fel 1 milliárd forint feletti összegre;
• komolyan megnövekedett a káresemények elhárítására fordított összeg is;
• a német anyacég „licenszdíj” révén nagyon jelentős összeget vesz fel évente a makói cég árbevétele után;
• az inflációt is számba véve reálbérnövekedést a munkavállalók nem tapasztalhattak;
• annak ellenére történt ez így, hogy a vállalat szolgáltatásokra aránytalanul sokat sokat költött.

Mindenképpen érdekes kérdés tehát, hogy ekkora hiánnyal, és ilyen mértékben megnövekedett költségekkel miért és hogyan telik a cégnek még 7 folyamatban lévő, bírósági per költségeit is állni szakszervezeti vezetők ellenében. Becsléseink alapján a teljes perérték legalább 20 millióra tehető, bukott perek esetén a vesztes felet az ügyvédi óradíjak és előkészítő iratok miatt legalább 30 millió forintos teher sújtaná.

Stratégiai pereskedés elhallgattatás céljából

Az angol-amerikai szakirodalom már több évtizede ismeri azt a gyakorlatot, amelyet, olybá tűnik, a Continental is alkalmaz. Az úgynevezett SLAPP-perek (azaz Strategic Lawsuits Against Public Participation – stratégiai kereset a közügyekben való részvétel akadályozására) olyan polgári és büntetőjogi eljárások, amelyben a (rendszerint nagyon jelentős anyagi forrásokkal rendelkező) felperes célja nem feltétlenül az elindított perek megnyerése. Hanem az, hogy a pereskedésre fordított idő és pénz mértéke lényegében elrettentse az alperest vagy az érintett ügyekről beszámoló sajtóterméket attól, hogy továbbra is foglalkozzon a felperes számára kellemetlen ügyekkel.

Ezen felül az angol-amerikai jogrendben a SLAPP-perek arra is alkalmasak, hogy bármely harmadik felet „elrettentsenek” az ügyekkel való aktív foglalkozástól – hiszen azok költsége és kellemetlen volta eleve elbátortalanítja mindazokat, akik adott céggel szemben még panasszal élnének. Az Amerikai Egyesült Államokban már arra is volt példa, hogy a peres ügyek nyomán civil szervezetnek még fel is kellett számolnia saját magát, hogy a bírósági költségeket állni tudja.

A SLAPP-szerű peres ügyek olyan sebességgel terjednek Európában is, hogy 2022-ben a brit parlament készített elő törvényjavaslatot az ezekre emlékeztető gyakorlatok ellen, hiszen súlyosan sértik a szólásszabadság jogát.

2023-ban pedig az Európai Parlament emberi jogi (LIBE) bizottsága is részletes jelentésben hívta fel a figyelmet a jelenség gyors terjedésére az EU-ban.

A szakszervezeti vezetők a Mércének is elmondták, továbbra is a makói gumigyár mérlegelemzésében megfogalmazott kérdésekre keresik a választ, és ugyanez a céljuk a szegedi Continental esetében is. Azt viszont elismerték, a pereskedés, amely lassan már az egész tavaszi és nyári időszakot felemészti, valóban akadályozza, hogy egyéb (és a jóhírneves pereknél talán jóval fontosabb) munkavállalói egészségi- és bérkérdésekkel aktívabban is tudjanak foglalkozni.