A pszichológiai alkalmassági és kifogástalan életviteli vizsgálatot előíró jogszabályt a kormánypárti többség a gyermekvédelmi törvény szigorításának keretében alkotta meg azt követően, hogy a kegyelmi ügy és azzal összefüggésben a 2010-es évek elejétől elkövetett bicskei gyermekbántalmazási esetek országos botrányt keltettek. Amint azt megírtuk, szakmai szervezetek tiltakoznak a módosító ellen, mivel szerintük a vizsgálat következtében számos kollégájuk jogviszonya szűnhet meg annak ellenére, hogy jelenlegi munkakörükben jól teljesítenek. Egy névtelenséget kérő, gyermekvédelemben dolgozó olvasónk levélben is megkeresett minket, ezt, kérését tiszteletben tartva, szerkesztés után közöljük.

A gólöröm hangjai elnyomják a gyermekvédelem beomlásának folyamatos robaját. A szeretet és önfeláldozás habarcsai tartják még egyben az ingatag épületet, amit még gyermekvédelmi rendszernek hívunk.

Jelenleg több tízezer gyermek várja, hogy átélhesse a családi élet minden ajándékát, otthont leljen és biztonságot. Hiányoznak a nevelőszülők, legalább kétezerrel van kevesebb, mint amennyit előír a törvény és amennyire szüksége lenne a sok családjából kiemelt gyermeknek. Tíz év alatt alig sikerült feljebb tornázni a létszámukat. Hiába az állami és civil szervezetek általi folyamatos toborzás, alig akad jelentkező – ennyi fizetésért túl nagy felelősség lenne bevállalni.

Szakmai szervezetek a kegyelmi botrány körüli hirtelen megnőtt figyelemben és érdeklődésben konkrét megoldási javaslatokkal készültek az állam felé. A baj óriási, és csak a jéghegy csúcsát lehet látni. A megtapasztalt helyzetek megoldására kidolgozott konstruktív előterjesztéseket meg se hallgatták az illetékesek, mivel nincs családügyi és oktatásügyi minisztérium sem, csak erőszakszervezetek: azok a kinevezettek, akik univerzálisan mindenhez IS értenek.

Az űtőér-vérzést nem lehet kalmopyrinnel megállítani.

Az alapokat közös akarattal kéne újra felépíteni, hogy minden gyermeknek egyformán legyen lehetősége boldog, félelemmentes élethez.

Vonzóvá kéne tenni ezt a hivatást, megbecsülté, erkölcsileg és anyagilag is egyaránt. Esélyt kaphatnának azok a gyermekek, akiknek a vérszerinti család nem tudja megadni a nyugalmat, ölelést, a jó minőségű és elégséges élelmet, hogy ne korogjon a pocak és ne rezzenjen össze a félelemtől minden zajra a gyermek. Mindenkinek szeretetre van szüksége. Mintákra, amikből tanulva egészséges társadalom épülhet, közös akarattal.

A meglévő nevelőcsaládok nem csak ágyat és asztalt, játékos gyermekkort adnak, hanem esélyt arra, hogy, a nagykorúság elérése után, képesek legyenek a fiatalok önállóan boldogulni az életben.

A kormánypárti országgyülési képviselők egy salátatörvénybe elrejtett hajnali órán gyorsan megszavaztak egy „gyermekvédelmi törvény”, amely szerint a megoldás mindenkit átvizsgálni, aki ebben a rendszerben részt vesz. Kukkoldatörvény is lehetne a neve, mikroszkopikusan és megfélemlítve kutakodni, a házmesterek országában faggatni a szomszédokat, ismerősöket és lapátra tett régi szeretőket is az összes dolgozóról, akik kapcsolatba kerülnek a gyermekekkel.

A szándék nem egyértelmű, mert evvel a vizsgálattal pont nem fog kiderülni, ki az, aki potenciális veszélyt jelent a gyermekekre. A kizsigerelt rendszert nem újabb erőfitogtatással és fenyegetéssel kéne müködőképesebbé tenni.

(Az már most látszik, hogy aki jogerősen elítélt, bizonyítottan veszélyes gyermekbántalmazó, és jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik, kegyelmet és kitüntetést is kaphat!)

Egyezer-hétszáz szorozva egymillió forintnyi összeget fordítanak erre a felülvizsgálatra, ami elég tekintélyes összeg ahhoz, hogy látható, pozitív eredményeket érjenek el egy haldokló rendszer újraépítésében. Azon emberek intim szférájára kívánnak reflektort állítani, akiknek nevelőszülői alkalasságát háromévente vizsgálják felül, és minden apró rezdülésükről jelentést tesznek a hivatalos szervek, ha az a náluk nevelkedő gyermek jelzéssel él, vagy bármilyen gyanús körülmény felvetődik a kiépített jelzőrendszer által. De ezt az egyébként érezhetően szükséges pénzt megfigyelésre szánják a törvényalkotók.

Ebből a közel kétmilliárd forintból lehet vizsgálódni és könyékig hatolni azon emberek privát életébe, akik kettő erkölcsi bizonyítvánnyal és alkalmassági, pszichológia vizsgálatok garmadáján átesve kezdik meg a munkájukat. Teszik mindezt a megalázó bérminimumért és a szakdolgozók számára garantált ágazati pótlék összegéért dolgozókkal. A szeretet ereje löki tovább az embereket, hogy ne menjenek el máshova dolgozni tisztességes bérért.

A gyermekekre való tekintettel ezt is el kellett és lehetett még viselni.

A szakmai szervezetek előterjesztései és javaslatai helyett, az erő és megfélemlítés nyelvén íródott eljárás keretében akarnak betekintést nyerni a kíváncsi szemek a pénztárcák mélyére és a hálószoba félhomályába egyaránt.

(A televideó telepítése a nappaliban – Orwell után szabadon – fokozhatná még a paranoiás megfigyelés hatékonyságát, bár inkább nem adok újabb ötletet. A gondolatrendőrséget még nem képezték ki, lehet, hogy az 55 évesnél idősebb katonák tanárrá alakulása utáni időkben indul a tanfolyam?)

A gyermeknevelés null-huszonnégy órában zajlik, a gondoskodást nem lehet szabadságra küldeni.

Egész embert kívánó felelősségteljes munka, amit meg kéne becsülni, nem pedig ellehetetleníteni.

A nevelőszülői hálózat nagyrészt már elöregedett: akik több évtized alatt szárnyaik alól kiröppentették a szabad világba a ma már fiatal felnőtt nevelteket, már nyugdíjba vonulnak. Az ő tisztességes munkájuk eredményei azok a felnőttek, akik visszajárnak hozzájuk, mint hazatérő családtagok, és büszkék a szüleikre.

A fiatal generáció számára egyáltalán nem vonzó pálya traumatizált, nehéz sorsú gyermekeknek kinyitni otthonaik ajtaját (még ha szívüket ki is tárnák, segítő szándéktól vezérelve) megalázóan kevés béréért, így ez a kifutó generáció majd lekapcsolja maga után a villanyt, és lehet ismét tömbösíteni és lakásotthonokba tolni a gyermekeket, mert nem lesz nyitva egyetlen családi ajtó sem.

Mennyire javítja a dolgozó munkakörülményeit, ha van arról igazolása, hogy feddhetetlen életvitelt folytatott? A Nemzetbiztonsági Hivatal törvénymódosítás szerinti jótállása pontosan mire lenne garancia?

A dolgozókról készült jelentést a munkaadója kapja meg, és ő vesz részt az alkalmazott jövőbeni sorsáról való döntésben. Felettese kezeli az anyagi helyzetét, baráti és családi kapcsolatait is feltáró vizsgálati dokumentumokat, amiben szerepelhetnek a dolgozó szexuális előéletére vonatkozó intim információk is. Egy sötét szobában felsír egy magányos GDPR.

Amikor átadta az egyházaknak az állami feladatokat ellátó gyermekvédelmi szakszolgálatokat a kormány, szintén nem volt választási lehetősége a nevelőszülőknek. Rövid idő állt rendelkezésükre, hogy eldöntsék, a velük élő gyerekeket a továbbiakban az egyházi fenntartó által működtetett rendszerben kívánják-e nevelni, vagy kalap-kabát, elmennek dolgozni máshova, a gyereket meg elviszi a szakszolgálat idegen helyre.

A puha fenyegetés már elért azokhoz, akik jelezték, nem ilyen feltételekkel vállalták a munkát, és nem kívánják a reflektort behelyezni az életük minden apró sarkába. Az üzenet megérkezett, ne is álmodjanak arról a pályát emiatt elhagyók, hogy az alapellátás munkaerőhiánnyal küzdve, átveszi majd őket. Akinek nem tetszik, mondjon fel, mert ha nem írja alá a vizsgálatba való beleegyezést, azonnal megszűnik az alkalmassága, így a munkaviszonya is. Nevelőszülők esetén ezek megszűnésével  nem jár végkielégítés sem. De tömeges munkajogi per sem támaszthatja alá a hitelességét és becsületét ennek a munkának.

A halántékra szegezett kiélesített fegyver marad és mindent tudni fognak a nevelőszülőről. Vagy eriggyen’ Isten hírével és a felhalmozott szakmai tapasztalatát nyugodtan dobja ki az első szelektív kukába, mert nincs rá többé szükség!

A gyerekek pedig elkerülnek tőlük.

És néma lesz a ház.

e.e.
gyermekvédelmi szakember