Csak a sorstársaik embersége és a karitatív szervezetek adományai tartották életben azt a menekült édesanyát, valamint az 5 éves és az 5 hónapos kisgyerekeit, akiket 2017 júliusában a magyarországi hatóságok 37 napon keresztül anélkül zártak el a déli határszélen álló ún. tranzitzónában, hogy enni adtak volna nekik.
A család a Magyar Helsinki Bizottság segítségével 2018 februárjában fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amely a múlt heti ítéletével megállapította a magyar állam jogsértését, azaz hat és fél év után igazat adott a családnak, áll a Helsinki hírlevelében.
Az asszony, F. O. és a férje azután volt kénytelen elhagyni Afganisztánt, hogy a családfő keresztény hitre tért át. Az apa és a legnagyobb gyermek menekült el először, ők eljutottak Németországba. A várandós F. O. követte volna őket a kisebbik gyermekkel. Magyarországon kértek menedéket, de a menedékjogi eljárás megkezdése után a férj után kívántak menni. Ausztriába jutottak, ahonnan a hatóságok Bulgáriába utasították ki őket, mert ott léptek az Európai Unió területére. Bulgáriából újra nekiindultak, és Szerbiában várták ki, hogy újra magyar területre léphessenek. Ekkor született meg az asszony harmadik gyermeke.
A tranzitzónába 2017 júliusában engedték be őket. Röszkén ismételt kérelmezőnek minősítették az asszonyt és az öt éves gyerekét. Mint a Helsinki hírlevele írja, a „jogellenes tranzitzónás fogva tartás egyik legvisszataszítóbb gyakorlata volt, hogy az idegenrendészeti körleten a felnőttek és az ismételt kérelmezők nem kaptak enni a Bevándorlási és Menekültügyi Hivataltól”. Nem volt ez másként az afgán édesanyával és az 5 éves és az 5 hónapos kisgyerekeivel sem: 37 napon keresztül csak a sorstársaiktól és a menekülteket ellátó szervezetek munkatársaitól kaptak élelmet.
Miután az asszony és a gyermekei kikerültek a tranzitzónából, világossá vált, hogy valójában Németország volt az illetékes a menekültkérelmük elbírálásában. Ezután beutazhattak Németországba, ahol védelmet kaptak, s azóta is ott él a család.
Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, aki a strasbourgi eljárásban képviselte a három menedékkérő panaszost, úgy nyilatkozott, hogy:
„Ismét bebizonyosodott, amire eleitől fogva figyelmeztettünk: a tranzitzónák szabályozása és gyakorlata gyakran jogszerűtlen volt, és veszélyeztette az ügyfelek fizikai biztonságát. Ez is egy ilyen eset a sok százból, sok ezerből. Jelenleg azok a menedékkérők, akik nem Ukrajna felől érkeznek, azokat lényegében nem engedik az országba, megsértve az uniós jogot is. Azon dolgozunk, hogy végre újra tisztességesen járjon el velük szemben az állam”.
Arról, hogy mi zajlik a tranzitzónában, a hatóságok tiltakozása ellenére a közvélemény értesülhetett.
Az Index 2017 júniusában, tehát egy hónappal azelőtt, hogy F. O. és gyermekei Röszkére kerültek volna, arról írt, hogy a tranzitzónában „börtönkörülmények” uralkodnak. A lap munkatársai beszéltek két menekülttel is, akik a tranzitzónából szabadulva elmondták, hogy Röszkén éheztetik a csecsemőket, a határőrség bánásmódja pedig megalázó. Az ott fogva tartottakat bilincsben kísérgették, fegyveres rendőrök vigyáztak rájuk. Magánéletet nem élhettek.
A 2015-ben létrehozott, 2020-ig működött tranzitzónák fogvatartottjai közül nagyon sokan kiskorúak voltak, köztük többen ott születtek.
Az Európai Unió bírósága 2020. május 14-i döntésében kimondta, hogy a tranzitzónák a mozgás szabadságának nagy fokú megvonása és a körülmények miatt őrizetnek számítanak; a jogi garanciák hiánya miatt jogellenes őrizetnek minősülnek.
Bár ekkor a tranzitzónákat a hatóságok felszámolták, ezután menedékkérelmet már csak a szomszédos államok nagykövetségein volt mód átadni.
Nyilvánvalóan 2015-től kezdődően a magyarországi menekültügyi rendszer fő célja az volt, hogy érte volt bármekkora baj is, lehetőleg minél kevesebben forduljanak menedékkérelmükkel Magyarországhoz.
A tranzitzónák bezárása óta a sértettek több pert is kezdeményeztek a strasbourgi bíróságnál, melyek révén újabb részletek derültek ki a magyarországi hatóságok gyakori kegyetlenkedéseiről. Ezek közül az esetek közül kiemelkedik az, amelyben a magyar állam jogellenesen és embertelen körülmények között, hatékony jogorvoslat lehetősége nélkül tartott fogva 211 napon át egy négyfős afgán családot. Az ügyről részletesen itt írtunk.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) két héttel ezelőtt hozott ítéletében 200 millió euróra, azaz 80 milliárd forintra bírságolta meg a magyar államot, mert a kormány nem hajtotta végre a bíróság korábbi ítéletét. Az EUB ugyanis 2020-ban arra jutott, hogy a kormány nem tartja tiszteletben a nemzetközi védelem megadására és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozó eljárásokat. A mostani ítélet szerint ameddig a kormány nem írja át a menedékkérők sokszor erőszakos visszakényszerítését lehetővé tevő szabályozást, a kiszabott büntetésen túl még napi 1 millió eurós bírságot kell fizetnie.
