A németországi EP-választások eredményei alapján aggasztó a más országokban is megfigyelhető jobbratolódás, míg új politikai elképzeléseivel az állóvizet a baloldalon némileg felkavaró Sahra Wagenknecht pártja, a Bündnis Sahra Wagenknecht szerzett mandátumokat, és ha földcsuszamlásszerű áttörést nem is ért el, úgy tűnik, van potenciál az új formációban. A 96 német EP-helyen egyébként 15 párt/jelölőszervezet osztozik, bejutási küszöb nincs.

Jobbratolódás

A közzétett eredmények szerint több mint 40 millióan adták le szavazatukat a vasárnapi németországi EP-választásokon. Ez 64,8 %-os választási részvételt eredményez (2019: 61,4 %). A CDU/CSU (jobbközép) együttesen a szavazatok 30 %-át szerezte meg (2019: 28,9 %), az SPD (szocdemek) 13,9 %-ot (2019: 15,8 %), a Bündnis 90 / Die Grünen (zöldek) 11,9 % -ot (2019: 20,5 %), az FDP (liberálisok) pedig 5,2 %-ot (2019: 5,4 %). A Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) 6,2 %-on áll. A Die Linke (Balpárt) a 2019-es gyenge szerepléséhez képest is szavazatainak majdnem pontosan a felét elveszítette, az 1,09 millió szavazat 2,7 %-os eredményre volt elég. Az AfD (széljobb), amely 2019-hez képest 2,2 millióval több szavazatot szerzett, 15,9 %-on végzett. A még a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) EP-frakcióból is kizárt párt a keletnémet tartományokban szinte mindenhol ennél is jobban teljesített: Türingiában 30,7 %-ot, Szászországban 31,8 %-ot, Brandenburgban pedig 27,5 %-ot ért el. Az összes többi párt jelentős lemaradásban következik.

A volt keleti tartományokban jószerével már csak a jobbközép CDU/CSU politikai tényező még a régi szereplők közül. A hagyományos pártstruktúra, benne a jelenlegi szövetségi kormánykoalíciót alkotó, jelzőlámpa-koalícióként is hivatkozott párthármas, az SPD – Bündnis 90/ Die Grünen – FDP, keleten eltűnőben van.

A széleskörű elégedetlenséget és proteszthangulatot a CDU/CSU csak részben tudja integrálni. Az AfD országos választáson az eddigi legjobb eredményét érte el.

A CDU/CSU politikusai ennek ellenére már vasárnap este és a szavazás utáni napokban is kitettek magukért. Carsten Linnemann CDU-főtitkár az első előrejelzések beérkezése után felszólította Olaf Scholz (SDP) kancellárt, hogy kérjen bizalmi szavazást önmaga ellen a Bundestagban. Markus Söder CSU-vezető Münchenben kijelentette, hogy a „jelzőlámpát” de facto „leszavazták”, majd hozzátette, hogy Scholznak le kellene mondania és új választásokat kellene kiírni.

Az SPD és a Bündnis 90 / Die Grünen politikusai elismerték a vereséget, de elutasították ezeket az követeléseket. „Nincs szükség bizalmi szavazásra” – jelentette ki Omid Nouripour, a Zöldek társelnöke.

A Zöldek jelentősen visszaestek, és ők a választás fő vesztesei. A párt, amely az elmúlt évtizedben sikert sikerre halmozott, most a Bundestag legkevésbé népszerű pártja.

Ugyanakkor a szövetségi kormány politikájára gyakorolt befolyása különösen nagynak számít, a kormány elutasítása mindenekelőtt a Zöldek politikai elutasítása. Vasárnap az ökoliberálisok az első választók körében is összeomlottak, akiknek mintegy harmada 2019-ben még a Zöldekre szavazott, a 16-24 éves szavazók közül ezt most csak minden tizedik választó tette meg.

Az SPD részéről Kevin Kühnert főtitkár hétfőn kijelentette, hogy a választási eredmény „nem megbízatás arra, hogy újraválasszák a Bundestagot”.

Különösen az új szövetség, Sahra Wagenknecht pártja (BSW) mutatkozott magabiztosnak a választást követő napon. Keleten az új párt helyből kétszámjegyű eredményt ért el, és a harmadik legerősebb erő lett, mindenfajta pártstruktúra és apparátus nélkül. A választói vándorlást vizsgáló elemzések azt mutatják, hogy a BSW különösen az SPD és a Die Linke korábbi szavazóit vonzotta, kisebb részben szavaztak át a CDU-tól és az AFD-től.

Hasonló folyamatokat látunk Európában máshol is.

A választási eredmények különösen a három legnagyobb és gazdaságilag legerősebb tagállamban mutatták meg, hogy mennyire megváltozott a politikai légkör. Németországban az AfD 15,9 %-kal a második helyen végzett. Franciaországban a Marine Le Pen vezette Rassemblement National (RN – Nemzeti Tömörülés) 31,37 %-kal nagy fölénnyel lett a legerősebb párt, míg az RN-től jobbra álló Reconquête (Visszafoglalás) párt további 5,47 %-ot szerzett. Olaszországban a három kormánypárt, amelynek koalícióját gyakran Mussolini óta a leginkább szélsőjobboldalinak nevezik, a szavazatok közel felét tudta megszerezni. Giorgia Meloni miniszterelnök Fratelli d’Italia (Olasz Testvérek) pártja 28,77 %-ot kapott.

Ursula von der Leyen és a német belpolitikai mozgások

Nem világos, hogy Ursula von der Leyen milyen többségre támaszkodhat, ha újraválasztják a Bizottság elnökévé. Matematikailag az Európai Néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok együttesen 398 képviselővel rendelkeznek, és 361 képviselő már elég a többséghez. Franciaországban azonban a konzervatívok és a szocialisták felemelték szavukat von der Leyen ellen, aki tárgyalásokat akar folytatni a meggyengült Zöldekkel. De már a választások előtt bejelentette, hogy Melonival vagy az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport egyes részeivel is fontolóra venné az együttműködést. Ez lenne az első alkalom, hogy feloldódik az EU-ban az a karantén, amely évtizedek óta távol tartja a szélsőjobboldalt a hatalomtól. Von der Leyen már a választások előtt kijelentette, hogy az együttműködés feltétele az EU-ba és a NATO-ba való integrációra való törekvés, valamint Ukrajna támogatása az Oroszország elleni háborúban. Meloni erre hajlandónak mutatkozik. Az SPD listavezetője viszont, Katarina Barley, a TAZ-nak a választások után adott interjújában kategorikusan kizárta az együttműködést a szélsőjobbal, konkrétan meg is nevezve Melonit.

Von der Leyen teljesen eltökélt Oroszországgal szemben. Mint a Politico 2023. június 12-én megírta, a német, a román, a spanyol, a holland, a luxemburgi és a szlovén külügyminiszter szorgalmazta, hogy az Európai Tanács a külpolitikai kérdésekben szüntesse meg az egyhangú szavazás követelményét. Ez azt jelentené, hogy egyetlen országnak sem lenne vétójoga, hanem minősített többséggel lehetne a fontos ügyekben döntést hozni. A javaslat nyilván Orbán kezéből akarja kicsavarni a vétót, elsősorban orosz-ukrán ügyekben. A javaslat szerint a közös uniós fellépéshez elégséges lenne, ha az EU lakosságának legalább 65%-át képviselő tagállamok 55%-a igennel szavaz. Ha a külügyi kérdésekben sikerül a vétójogot megszüntetni az Uniós alapszerződés megváltoztatása nélkül (s a külügyminiszterek kezdeményezése alapján ez lehetséges), akkor azt hamarosan kiterjesztik majd minden más területre.

Ursula von der Leyen támogatja ezt a javaslatot, a jogi/politikai huzavona persze sokáig eltarthat, hasonlóan sajnos az orosz-ukrán háborúhoz.

Mint Arnold Schölzel, a baloldali rendszerkritikus német napilap, a Junge Welt szerzője A háborús blokk nyert című cikkében írja: „Sahra Wagenknecht (BSW) sikere minden bizonnyal az Oroszországgal és Kínával való béke követelésével függ össze – ahogyan a Die Linke szavazatarányának újbóli megfeleződése is valószínűleg azzal magyarázható, hogy a párt feladta ezt az álláspontját.” Az ukrán hadi sikerek elmaradása, a fegyverkezésbe ölt pénzek, az Èszaki Áramlat 2 gázvezeték felrobbantása, az energiaárak, az infláció Németországban is éreztetik hatásukat. A gazdasági érdekek lassan felülírják a morális szólamokat.

Ha von der Leyen összefog a széljobbal, Melonival, de az utóbbi megszólalásai alapján akár Le Pennel is az EP-ben az oroszok ellen, akkor az etnonacionalista AfD-vel való belpolitikai összefogás sem lehet többé tabu. Az egyébként is erősödő AfD és a BSW pedig meg tudja szólítani az olcsó orosz energia és a háború ukrán kilátásai miatt az oroszokkal inkább együttműködésben gondolkodó szavazókat. Ez pedig a két párt további növekedése esetén tartományi és szövetségi szinten is belpolitikai átrendeződéseket és új koalíciós helyzeteket eredményezhet. A BSW pedig, amely most a keleti tartományi kormányokban való részvételt célozza meg, a migrációval kapcsolatos jelszavaival zavaros széljobbos vizeken is halászik. A választás napját követő hétfő este a közszolgálati ARD televízió Brennpunkt (Gyújtópont) című politikai műsorában Friedrich Merz CDU-elnök, miközben arról elmélkedett, milyen lehetséges, BSW-vel kötött koalíció szoríthatja ki az AfD-t, azt mondta Sahra Wagenknechtről, hogy „ő egyes kérdésekben szélsőjobboldali, más kérdésekben szélsőbaloldali„. Arról, hogy a kutatások alapján mely választói csoportokból kerülhetnek ki a BSW támogatói, Mikus Áron írt nagyszerű összefoglaló cikket a Mércén, megemlítve például azt, hogy: „A belfasti egyetem kutatója, Sarah Wagner és társai kutatása szerint az AfD-szavazók 54%-a potenciális választóként merülne fel Wagenknecht pártja esetében”. Az ilyen átvándorlások a későbbiekben szintén átrajzolhatják a koalíciós térképeket.

Az AfD még egyetlen tartományban sem volt, és most sincs kormányzati pozícióban Németországban.

A német politikai aktorok egyik legfontosabb feladata Brüsszelben, Berlinben és a tartományi fővárosokban is az, hogy ez így is maradjon, még akkor is, ha ehhez újra kell gondolniuk és meg kell változtatniuk korábbi pozícióikat, akár a külpolitika, akár a gazdaság kérdéseiben.