Robert Fico merénylőjének politikai megnyilvánulásait áttekintve időszakonként eltérő politikai szimpátiákat azonosíthatunk. Amint a cikkben – eddig alig látott tartalmakon keresztül is megmutatjuk – az elmúlt 15 évben többféle szélsőséggel szimpatizált, de centrista tendenciájú politikai formációkhoz is volt köze. Juraj Cintula tettével kívül került a normalitás határain, de ma, amikor a politikai erőszak világszerte fokozódik, a merénylőt szimplán „őrültnek” vagy „bolondnak” nevezni a társadalmi és politikai valóság tagadásával lenne egyenértékű.
A múlt szerdán, május 15-én történt merényletben súlyos sérüléseket szenvedett Robert Fico állapota jelenleg stabil, de nincs túl az életveszélyen. Az eset kiemelkedő jelentőségű, hiszen évtizedek óta ez az első politikai merénylet Kelet-Közép-Európában, amelyet vezető politikai személyiség ellen követtek el.
Már az első órákban, a merényletet követő hírekkel párhuzamosan az elkövető személyével kapcsolatos spekulációk, politikai hovatartozását, személyes motivációit és kapcsolatrendszerét találgató írások tömege jelent meg az interneten. Csütörtök délután Matúš Šutaj-Eštok szlovák belügyminiszter elmondta, hogy „[…] egyetlen radikális, sem jobboldali, sem baloldali politikai szervezetnek sem tagja. Magányos elkövetőről van szó”, míg korábban Orbán Viktor miniszterelnök saját oldalán „baloldali aktivistaként” írta le az elkövetőt.
A zavarodottság közel sem meglepő, ha azt is figyelembe vesszük, hogy szerda délután a magyar nyelven is elérhető szlovákiai, felvidéki magyar sajtóban sorjáztak az egymással szögesen ellentmondásban állónak tűnő információk a 71 éves lévai merénylő, Juraj Cintula személyével kapcsolatban. Bár akkor még a magyar kormányhoz köthető sajtó jelentős részében „baloldali aktivistaként” hivatkoztak az elkövetőre (egy némi jóhiszeműséggel feltételezhető fordítói hiba következtében, melyet azonban azóta sem korrigáltak, sőt, a miniszterelnök péntek reggeli Kossuth rádiós interjújában is ezt a hazugságot terjesztette), addig a szlovákiai lapokban megjelent információk alapján egy rendkívül ellentmondásos politikai nézetekkel bíró, zavart ember képe áll össze:
Cintula régóta politikailag aktív volt, előélete különböző időszakokra osztható, úgy tűnik többféle szélsőséggel szimpatizált, de centrista tendenciájú politikai formációkhoz is volt köze.
A következőkben igyekszünk felállítani egy idővonalat az eddig elérhető információk alapján Juraj Cintula múltjából, azzal a céllal, hogy megpróbáljuk azonosítani a főbb vezérfonalakat politikai előéletéből.
Cigányellenesség, migrációellenesség és centrista szimpátiák
Az első híradások nyugdíjas biztonsági őrként, illetve költőként írtak róla, akinek korábban négy verseskötete jelent meg: Sen rebela; 2006 (A Lázadó álma), Diptych – Bitkárova bolesť; Erotika; 2007 (Diptichon – Egy harcos fájdalma; Erotika), Osy: (satira); 2008 (Darazsak: (szatíra)) és Fragmenty Plus; 2019 (Töredékek Plusz) – egy online elérhető versét a HVG tette közzé gépi magyar fordításban. Emellett még két könyvet is megjelentetett, a 2010-ben megjelent Posolstvo obete (Az áldozat üzenete) kötetről nem tudni sokat, míg a 2015-ben megjelent „Efata: o Cigánoch a Rómoch„ (Effata: A cigányokról és romákról) kapott nagyobb figyelmet, annak romaellenes, rasszista tartalmáért. Ebben a 9 éve publikált szövegben szintén elismerően ír Marian Kotleba, a szélsőjobboldali A Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) „romaprogramjáról”.
2016-ban már biztonsági őrként dolgozott, ekkor megtámadták és megverték munkavégzés közben egy bevásárlóközpontban.
Panyi Szabolcs az X-en közzétett egy képet, amelyen Cintula a Slovenskí Branci (Szlovák Honvédek) paramilitáris, oroszbarát csoport egyik 2016-os tüntetésén vett részt. Ezt a csoportot 2022-ben feloszlatták, Facebook-oldalukon ma kevés módosítással kvázi-pornográf tartalmakat osztogatnak. (Utódszervezetük az „Önkéntes Egységek”, róluk dokumentumfilm is készült.)
Miközben a Slovenskí Branci tagjainak posztjai alapján Cintula elismerően beszélt róluk, ebben az időszakban alapította meg saját, „Mozgalom az erőszak ellen” nevű szervezetét, szintén 2016-ban.
A „mozgalom” (aminek tagságáról nincs elérhető információ) végül nem alakult párttá, Facebook-oldala 2022. április 17-ig volt aktív, elérhetőségként pedig Cintula személyes email-címe van megadva. A posztok alapján (amelyek többségén semmilyen reakció nincs) élhetünk azzal a gyanúval, hogy az oldalt Cintula egymaga kezelte, azt gyakran személyes politikai elmélkedéseinek leírására használta. Az oldal utolsó posztjában ezt írta: „Miféle szláv testvériség? Ő csak egy agresszor és támadott” – feltételezhetően utalva ezzel Ukrajna orosz lerohanására.
Posztjai gyakran kifejezetten személyes hangvételűek, azokat néhol saját néven alá is írta. Említi bennük többek között saját nagyapját is, aki leírása szerint az első világháborúban a frontról a monarchia börtönébe került, mivel, mint írja, örökké nyugtalan és ellenálló volt. Politikával foglalkozó posztjai jellemzően elégedetlenséget, és a rendszerben való általános csalódottságot közölnek. Ahogy 2017-ben írja, Michal Havran – Obesíme ťa (Fel fogunk akasztani) című könyve kapcsán:
„Több mint két évvel ezelőtt találkoztam a következő mondattal a FB-n : „Bazd meg a humanizmusod!” Ez nem egy kijelentés , ez egy vonítás, felindulás! Ebben a mondatban a civilizációs fejlődés tagadása áll, egyet nem értés a világgal. Lázadás. Veszélyes elégedetlenség! Pontosan el tudom képzelni, milyen szinten volt ez az egyszerű ember, és hogy miért is írhatta ezt. Én is egész életemben elégedetlen voltam, majdnem mindenki elégedetlen.”[1]
Sokszor ír arról, hogy a rendszerváltás utáni időszakban semmi nem úgy alakult, ahogy azt az emberek akarták, és hogy erről mindenki tud. Több posztjában elmélkedik az egyén és a politika viszonyáról, elítélte, hogy a modern politikát értékek nélküli „mesterségként” próbálják eladni. Többször írt ezen kívül a lázadás módjairól, a fasizmusról, amit a társadalomra leselkedő veszélynek tartott, de úgy gondolta, hogy korai szakaszainak vannak pozitív elemei, hiszen mobilizálja a társadalmat és cselekvésre készteti az államot.
2016 és 2019 között többször posztolt kritikus hangnemben általa „bohócoknak” nevezett politikusokról, a politikai spektrum minden szegletéből. Elégedetlenségének általában az aktuális hírek kontextusában adott hangot, így megkapta a magáét Robert Fico, Igor Matovič korrupcióellenes populista politikus és 2020-2021-ben rövid ideig a jobboldali kormány miniszterelnöke, valamint Marian Kotleba szélsőjobboldali pártvezető és Donald Trump, akkor hivatalban lévő amerikai elnök is. 2017-ben megemlékezett Ernesto Rafael „Che” Guevara dél-amerikai szabadságharcos születésnapjáról, róla azt írta, „gondolatai legendává váltak, meggyőződései az igazságos cselekvésről tettekké kristályosultak”. 2019 februárjában a következőt posztolta „Volím Zuzanu Čaputovú!!!” (Zuzana Čaputovára szavazok) – Čaputova 2019-ben úgy tűnt fel, mint az esélyes kihívó a Robert Fico által támogatott Maroš Šefčovičal szemben, ezért sokan a régi politikai elit kihívójaként tekintettek rá.
A fenti bekezdések alapján annyi biztosan állítható, hogy nehezen írható le Cintula politikai karaktere, azonban az látható, a 2016-os év kiemelkedően mozgalmas volt számára, feltehetően ebben az évben vonult nyugdíjba.
A következőkben bemutatunk egy összeállítást, amiben három videó látható 2016-ból. A tartalmak rövid ideig elérhetőek voltak a Youtube-on, ahonnan azóta törölték őket, emiatt a médiában kevés figyelmet kaptak. Ezeket most újraközöljük magyar felirattal, miután egy szlovák videómegosztóról újra megszereztük őket. (A fordításban segítséget kaptunk szlovákul beszélő barátunktól, amit köszönünk.)
A videókon Juraj Cintula beszél, aki a „Mozgalom az erőszak ellen” néven alapított szervezetének nevében tett közzé három, felhívásként szánt videót.
A három videó végén többször olvasható a „Mozgalom az erőszak ellen” felhívása:
„A Mozgalom az erőszak ellen egy alakuló politikai párt, amelynek célja, hogy megakadályozza az erőszak terjedését a társadalomban. Megakadályozni a háborút Európában, és a gyűlölet terjedését.”[2]
Első videó
A legelső és legalapvetőbb dolog, amit el kell mondanunk magunknak, az igazság a társadalom helyzetéről. Hogyan jött létre, hogyan fejlődött?
Az emberek arra vonatkozó vágya, hogy jól és jobban éljenek, ez mozgat mindent. Ezért utasítottuk el a totalitárius rezsimet 1989-ben.
Hirtelen az üzletek megteltek olyan árukkal, amelyekről korábban csak álmodtunk. Ezt a demokrácia tette lehetővé.
A képviselőinket demokratikusan választottuk meg. És mi történt? Visszaéltek a bizalmunkkal. A demokráciánk úgy folyt át az ujjaik között, mint az élet vize.
Hogy történhetett ez? A nemzet és az állam vagyona eszement módszerekkel a harácsolók kezébe került. És ők fokozatosan megvásárolták a képviselőinket is. Az élet vizének kelyhe üresen maradt.
Az ország vagyona oda került, ahová senki sem akarta. A demokrácia fogalmát pedig fokozatosan meggyűlöltük.
És ahelyett, hogy a harácsolókat és a politikusokat hibáztatnánk, a demokráciát szidjuk. Most újra az utcára kell vonulnunk, meg kell töltenünk a tereket, erőt kell mutatnunk, de erőszakmentesen.[3]
Második videó
Úgy tűnik, az emberek megőrültek. Migránsok áradata érkezik Európába. A világ tele van erőszakkal és fegyverekkel. Mindenhol gyűlölet és extrémizmus van.
De mi a legrosszabb? Az európai államok kormányai alternatíva nélkül állnak szemben ezzel a káosszal. De ezt az emberek tudják. Mindenhol ez van, ahová csak nézel.
Végül is, mit akarnak az emberek? Békét akarnak, azt akarják, hogy jól érezhessék magukat.
És mit utasítanak el az emberek? Mi az, amitől félnek? Az erőszaktól.
Minden normális ember elutasítja az erőszakot. Ezért alakítottuk meg itt Léván 2016. április 7-én a Mozgalom az erőszak ellen előkészítő bizottságát.
Mi a célunk? Célunk az emberek összefogása, a béke megőrzése és a demokrácia helyreállítása.
Ebben a káoszban nagyon-nagyon nehéz egyesíteni az embereket, mert már senki sem bízik senkiben.
A világ tele van káosszal és gyűlölettel. A káosz csak a gazdagoknak kedvez. A világunk vagyonos plutokráciája célzottan fordítja a egymással szembe a nemzeteket. És még keresni is akar rajta. Ez komoly ok arra, hogy az emberek összefogjanak.
A régi mottó, hogy „Egységben az erő”, még mindig érvényes. Együtt létrehozzuk a társadalom aktív magját.[4]
Harmadik videó
Az aktuális kérdés Európában, és így hazánkban is, az extrémizmus terjedése. A szélsőségesség táptalaja először is az emberek bizalmatlansága. Másodszor, az elégedetlenség.
Kotleba (ĽSNS) az állam silány munkájának gyümölcse. Ha azt teszi, amire az egész társadalomnak szüksége van, akkor Ő a miénk. De amennyiben a személyiségkultuszt fog építeni, akkor magára marad. Ha csak a saját feje után megy, és nem az emberek problémáival foglalkozik majd, akkor magára marad.
Mert az embereknek mindenekelőtt munkára és erőszakmentességre van szüksége. Az európai problémákra közösen kell megoldást találnunk.
Nem szabad elfutnunk előlük.[5]
Cintula ekkortól kezdve aktívan posztolt egyszemélyes „mozgalma” oldalán, és megjelent más politikai mozgalmak környékén is. Sokszor hangot adott a Kelet-Európában jellemző, rendszerváltás utáni általános csalódottságnak, a demokráciával kapcsolatos remények szertefoszlásának.
A romákról, a menekültekről írt gondolataiban az európai szélsőjobboldal legújabb hullámainak jellegzetes vonásai jelentek meg. Több posztjában kifogásolta a „harácsolást”, a korrupcióból meggazdagodott politikusokat, a maffia és a politika összefonódásáról írt.
Elfogása után kiszivárgott egy rövid videó, ahol azt mondja, nem értett egyet a kormány politikájával és azzal, hogy azok támadják az RTVS közszolgálati rádió és tévécsatornát (Rozhlas a televízia Slovenska), ami a jelenlegi szlovák politikai ellenzék egyik legfontosabb témája. Legutóbb pedig előkerült egy videó, 2024. április 24-ról, amikor is szintén Robert Fico látogatása ellen szervezett tüntetésen vett részt, ahol egy „Béke + Jólét” és „Háború + Szegénység” feliratú táblával látható, miközben szlovákiai lapok szerint a következőket kiabálja: „Éljen Ukrajna”, „Árulók”, „Elég volt Ficóból”.
Az „őrültezés” ára
A magyar közvéleményben több (a fentieket figyelembe véve leegyszerűsítő) jelzővel illették már. Sok esetben felmerült kifejezés volt, hogy Cintula „bolond”. Miután röviden betekinthettünk Cintula gondolataiba, talán annyival többet mondhatunk, hogy
a világról alkotott zavaros, ellentmondásos elképzelései a környezetének, a rendszerváltás után megfeneklett társadalmak végtelenített politikai csatározásainak, a lebomló társadalmi intézményeknek és kiüresedő demokráciának, az etnikai narratívák felemelkedésének és a háborúkkal határos hétköznapjai lenyomata.
Természetes, hogy társadalomként az erőszak ilyen kiugró formáit a normalitás határain kívülinek tartsuk. A politikai merényletet elítélhetjük, de semmiképpen sem előre vezető – még ha könnyebb is – azzal kiírnunk Cintulát a normalitás sorából, hogy egyszerűen személyes őrületére fogjuk a tettét.
A 2020-as években világszinten egyre fokozódik az erőszak, a „nyugati” világban is ismét közeli valósággá vált a háború, a népirtás, új hidegháborús hangulat van kialakulóban. Kérdés, hogy a társadalom eliteken és nagy politikai aktorain kívül eső rétegeiben az erőszak fokozódása vajon csak egy pillanatnyi állapot, vagy új és szerencsétlen tendencia kezdetét látjuk?
A fordításban nyújtott segítséget köszönjük Eke Erzsébetnek.
💛🎁Idén ajándékozz kritikát, inspirációt!
A Mérce szabad és elkötelezett platformként szolgál mindazoknak, akik képesek feltárni a rendszer hibáit, és nem egyéni recepteket, hanem közösségi megoldásokat ajánlanak.
[1] – Az eredeti, szlovák nyelvű szöveg a következő. „V tej súvislosti je to už viac ako dva roky, čo som na FB narazil na vetu – Jeb… na váš humanizmus! To nie je výrok, to je štek, to je emócia. V tej vete je popretie civilizačného vývoja, nesúhlas s týmto svetom. Vzbura. Nebezpečná nespokojnosť! Viem si presne predstaviť úroveň toho jednoduchého človeka, aj dôvod, prečo to písal. Aj ja som celý svoj život nespokojný, skoro všetci sme nespokojní.”
[2] – Az eredeti, szlovák nyelvű szöveg a következő. „Hnutie proti násiliu je vznikajúca politická strana, ktorej cieľom je zabrániť šíreniu násilia v spoločnosti. Zabrániť vojne v Európe a šíreniu nenávisti.”
[3] – Az eredeti, szlovák nyelvű szöveg a következő.
„Úplne prvé a najzákladnejšie, čo si musíme povedať, je pravda o situácii spoločnosti. Ako vznikla, ako sa vyvíjala. To, čo hýbe všetkým, je dúžba ľudí mať sa dobre a lepšie.
Preto sme v roku 1989 zavrhli totalitný režim. Obchody sa zrazu naplnili tovarom, o akom sa nám dovtedy len sníval. Naplnenie obchodov umožnila demokracia.
V nej sme si zvolili svojich zástupcov. A čo sa stalo? Oni nášu dôveru sklamali. Náša demokracia im pretiekla cez prsty ako žíva voda.
Ako k tomu došlo? Majetok národa a štátu sa šialenými metodami dostal do rúk chamtivcov. A tí si postupne kúpili aj našich zástupcov. Nároba zo živou vodou ostala prázdna.
Bohatstvo krajiny sa dostalo tam, kde nikto nechcel. A pojem demokracia sme postupne znenavidili. A my naviesto toho, aby sme vinili chamtivcov a politikov, nádávame na demokraciu.
Teraz musíme znovu vynísť do ulic, naplniť námestia, ukázať silu, ale nenásilie. Svet je plný násilia a zbraní. Ľudia ako keby sa zbláznili.”
[4] – Az eredeti, szlovák nyelvű szöveg a következő.
„Do Európy prúdi rad migrantov. Všade je nenávisť a extremizmus. Ale čo je najhoršie? Vlády európskych štátov očí tomuto cháosu nemajú žiadnu alternatívu.
Ale to vie predsa človek. Je všade, kde sa len pozrite. Veď čo chcú ľudia? Chcú pokoj, chcú sama dobre.
A čo ľudia odmietajú? Čo ho sa boja? Je to násilie. Každý normálny človek násilie odmieta. Preto sme tu v Leviciach 7. apríla 2016 vytvorili prípravný výbor hnutia proti násiliu.
Čo je našim cieľom? Našim cieľom je zjednotiť ľudí, zachovať mier a obnoviť demokrasiu. Zjednotiť ľudí v tomto cháose je veľmi, veľmi ťažké, pretože už nikto nikomu neverí. Svet je plný cháosu a nenávisti.
Cháos vyhovuje iba bohatým. Bohatá plutokracia tohto sveta že mi je národy proti sebe dovoľný. A ešte chcem na tom aj zárobiť.
A to je vážny dôvod na zjednotenie ľudí. Staré heslo v jednote sila stále platí. Spolu vytvoríme aktivné jadrospoľučnosti.”
[5] – Az eredeti, szlovák nyelvű szöveg a következő.
„Aktuálnou témou v Európe, teda aj v nás, je rast extrémizmu. Živnou pôdou extrémizmu je za prvé nedôvera ľudí oči štátu. Za druhé nespokojnosť.
Kotleba je produktom šlendrianskej práce štátu. Ak bude robiť to, čo potrebuje celá spoločnosť, je náš. Ale ak bude pestovať kULT osobnosti, zostane sám.
Ak pôjde len za nosou a nebude riešiť problémy ľudí, bude nepotrebený. Lebo ľudia potrebujú predovšetkým prácu, nenásilie. Problémy v Európe musíme riešiť spolu.
Neod ní utekať.
