Május 1-jén, a munkások ünnepén a brit belügyminisztérium közzétette azokat a felvételeket, amelyeken a bevándorlási hivatal munkatársai megbilincselt embereket tuszkolnak rabszállító autókba. Ha a felvételeket ismertető híroldalak nem feliratozzák a jeleneteket, aligha ismerjük fel, hogy e különös formában az immár két éve egyre nagyobb felháborodást és értetlenkedést keltő „Ruanda-terv” végrehajtásának megkezdéséről kapunk hírt.
A rabszállító kocsi ajtajának csattanása egyértelmű üzenet: nem mindenki érdemesíttetik arra, hogy az Európai Unió vérkeringéséből kivált brit ipar a munkaerejét kizsákmányolja.
Bár a kormány nem közölt pontos adatokat arról, hogy a múlt hétfőn kezdődött letartóztatások során eddig hány embert vettek őrizetbe, de az Egyesült Királyság egész területéről, Angliából, Walesből, Skóciából és Észak-Írországból, valamint olyan városokból, mint Bristol, Liverpool, Birmingham és Glasgow hírek érkeztek a letartóztatásokról.
A két éve meghirdetett, az emberségre tekintettel lévő polgári jogba csak erővel beleszuszakolható Ruanda-terv, mely a Nagy-Britanniába érkezett menekültek egy részének sorsát a 6500 kilométerrel odébb fekvő afrikai állam hatóságaira bízza, az önkormányzati választások hetén nyert valóságot. A sajtóban megjelent nyílt levelekből csakhamar világossá vált, hogy ez az emberjogi szervezetek által hónapok óta bírált, még a 14 éve kormányzó konzervatív pártot is megosztó terv éppen oly módon valósult meg, amilyen szánalmas módon formálódott kósza ötletből törvénnyé.
Az egyik ilyen olvasói levél szerint, mely a Guardianban jelent meg vasárnap, az önkormányzati és a közelgő általános választások előtt a kormányzat „könnyű célpontok”-at választott ki, hogy a Ruandába tartó járatot feltöltse. Így lehet, hogy a bevándorlási hivatal, mely a kitoloncolásra kijelölt menekültek első csoportjában szereplő 5700 menedékkérőből 3557-gyel időközben elveszítette a kapcsolatát, végül leginkább olyan személyeket tuszkolt a rabszállítóba, akik még gyerekek voltak, amikor a háború elől mindenüket hátrahagyva, olykor felnőtt kísérő nélkül a szigetországba menekültek. Április utolsó két napján számukra egyedül azok a tüntetők jelenthettek csak reményt, akik elállták a rabszállító autók és a kirendelt buszok útját.
Biztonságos útvonalak? Ugyan…
Még Boris Johnson egykori miniszterelnök kormányában merült fel 2022 áprilisában az az ötlet, hogy a La Manche-csatornán való átkeléstől azáltal tántorítsák el a menedékkérőket, hogy a már megérkezetteket Ruandába toloncolják, hogy az ottani hatóságok döntsenek a menedékkérelmükről.
Bár minden lehetőség adott volt arra, hogy a lélekvesztőkön, csónakokon a szárazföldről a szigetre tartó menekülteknek, akik közül – mint tavaly augusztusban megírtuk – szinte hetente valaki vízbe fúlt vagy eltűnt, a hatóságok biztonságot útvonalat hozzanak létre, a kormányzat inkább a menekültpolitika szigorítása mellett döntött.
Az eredeti terv szerint az első repülő a fedélzetén 130 menekülttel 2022 júniusban indult volna Ruandába. Ám a fellebbezések miatt a kitoloncolásra ítéltek száma végül hétre olvadt, az ő kitoloncolásukat pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) és kétszáz londoni ember, akik ellehetetlenítették a menedékkérők elszállítását a reptérre, szerencsésen megakadályozták. A Ruanda-tervet pár hónappal később a kelet-afrikai felmenőkkel bíró Rishi Sunak frissiben kinevezett miniszterelnök karolta fel, a nagyívű elképzeléseit azonban gyorsan megfosztotta a szárnyaitól, amikor a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a program jogellenes.
Ám a terv költségei, az Egyesült Nemzetek Szervezete figyelmeztetése, a tucatnyi brit menekültsegítő és emberjogi szervezet állásfoglalása – végül pedig az ész sugallata és emberség sem tántoríthatta el a kormányzatot attól, hogy a tervet véghez vigye. A kormány törvényjavaslatot terjesztett elő, hogy az Egyesült Királyság törvényeiben egyértelművé tegye, hogy Ruanda biztonságos országnak számít.
A jogszabály elrendelte, hogy a bíróságok hagyják figyelmen kívül az emberi jogi törvény kulcsfontosságú szakaszait, de nagyvonalúan tekintsenek el más brit törvények vagy nemzetközi szabályok alkalmazásától is.
A kormányzat kitartásának betudhatóan – hosszú parlamenti szópárbaj után – született egy olyan törvény, mely immár nincs tekintettel a nemzetközi menekültügyi egyezményekre, amelyek megakadályoznák a Ruandába való kitoloncolást. Mivel a terv eleddig még nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a ruandai hivatalok a menedékkérő javára döntsenek, aki így akár a szigetországba is visszakerülhet, Egyesült Királyság kormánya új migrációs szerződést is aláírt Ruandával. Bár ennek az volt a megokolása, hogy a szerződés garantálja, hogy az oda küldötteket nem fenyegeti a hazájukba való visszaküldés veszélye – egyben arról azt a „veszélyt” is elhárítja, hogy a menedékkérő a ruandai hatóságoknak köszönhetően térhessen vissza Nagy-Britanniába.
Ha a kérelmezők sikerrel járnak, menekültstátuszt kaphatnak, és maradhatnak a tengerparttal nem rendelkező kelet-közép-afrikai országban. Ha nem, akkor más címen a ruandai letelepedést kérvényezhetik, vagy másik, biztonságos országnak titulált államban kopogtathatnak. Ám egyetlen menedékkérő sem kérhetné, hogy visszatérhessen az Egyesült Királyságba.
Vélhető, hogy a „Ruanda-terv” nem lesz hosszú életű
Az Asylum Aid, a menedékkérők és menekültek számára ingyenes jogi tanácsadást és képviseletet nyújtó egyik vezető brit jótékonysági szervezet pénteken bejelentette, hogy jogi lépéseket tesz a belügyminisztérium eljárásrendje ellen. Ahogyan az Asylum Aid, úgy más szervezetek is fenntartják, hogy Ruanda nem biztonságos ország a menedékkérők számára, kivált igaz ez azokra a kitoloncolt emberekre, akik valamely szexuális kisebbséghez tartoznak. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a kitoloncolások már most azt eredményezik, hogy menedékkérők ezreinek egyszerűen nyoma vész az Egyesült Királyságban. Legalábbis erre figyelmeztetett Natasha Tsangarides, a kínzások megakadályozását szorgalmazó Freedom from Torture érdekvédelmi szervezet igazgatóhelyettese, aki szerint az őrizetbe vételek azzal a veszéllyel járnak, hogy a kínzásnak vagy bántalmazásnak kitett emberekben újraéleszthetik a már meglévő traumát, miközben elűzik őket a támogatást nyújtó rendszerekből.
Vélhető, hogy a „Ruanda-terv” nem lesz hosszú életű. Mindenesetre a brit Munkáspárt már megüzente, hogy ha az év végén vagy a jövő év elején esedékes választáson győz, eltörli a Ruandát biztonságos országgá avató jogszabályt.
Ha a múlt heti önkormányzati választás eredményéből indulunk ki, a brit Munkáspárt 14 év után kormányra fog jutni. Nemcsak Londonban sikerült megőrizniük a polgármesteri széket, de abban a 107 angliai tanácsban, ahol 2660 képviselői helyről döntöttek a választók, számosat sikerült visszavenniük, míg a konzervatívok közel ötszáz helyet elveszítettek. Ez annyit tesz, hogy a Konzervatív Párt az eddigi képviselőinek csaknem a felétől búcsút vehet, egyes elemzések szerint 40 éve nem szerepeltek ilyen gyengén, mint ezúttal.
