Mivel a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) nem kapott választ a közel 1500 dolgozó aláírásával megküldött levelére, melyben az állami finanszírozású kutatóintézeti hálózat munkatársai számára fizetésemelést követelt, csütörtökön délután háromtól a szakszervezet tagjai tüntetést tartottak a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat (korábbi ismert nevén Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) budapesti Piarista utcai épülete előtt.

Az egykori MTA kutatóhálózat dolgozóit tömörítő TDDSZ, amely a felsőoktatásban dolgozók megmozdulási láncához csatlakozott, azt kívánja elérni, hogy a HUN-REN vezetősége fogadja a szakszervezet tárgyalódelegációját, és hogy érdemi tárgyalások kezdődjenek a tudományos dolgozók bérhelyzetéről a fenntartóval, az állammal.

A kutatóintézeti dolgozók egy héttel azt követően fejezték ki az elégedetlenségüket, hogy az állami egyetemeken dolgozó kollégáik már második alkalommal ugyancsak igazságosabb bérezést követelve a Kulturális és Innovációs Minisztérium épülete elé vonultak.

A mai tüntetésen, melyen több száz ember vett részt, felszólalt Bakó Imre, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete elnöke, Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) elnöke, Gregor Anikó, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) ELTE-s titkára (akivel a Mérce nemrég interjút készített) és Dobrovits Orsolya, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) elnöke.

A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat épületének ajtajait a tiltakozók előtt bezárták, a szakszervezeti vezetőket a Hálózat elnöksége nem fogadta.

„Ne rajtunk spóroljon az állam és a fenntartó!”

Bakó Imre szakszervezeti elnök a felszólalásában elmondta, hogy a mostani tiltakozás „egy segélykiáltás a tudományos kutatás létfeltételeinek védelmében”. A nézete szerint „az az irány, amelybe a magyarországi kutatási irányítás az elmúlt öt évben haladt, alapvetően elhibázott”, s tudós társadalomnak erről kötelessége hírt adni. Bakó arról is beszélt a Kutatási Hálózat vezetőségének is helyet adó épület előtt, hogy „a folyamatosan növekvő adminisztrációs terhek, a kiszámíthatatlan értékelési rendszer, a tudományos támogatások csökkenése miatt a magyar kutatók jelentős hátrányokat szenvednek”.

Csóti Csaba a beszédében hangsúlyozta, hogy a tüntetők nincsenek egyedül, mert megszervezték magukat, mert szakszervezetük van, mert abban hisznek, hogy együtt tudnak előre lépni. A SZEF elnöke jelezte, hogy a tudósok, a szellemi elit azért vonult az utcára, mert „abban a hazugságban élünk, hogy munkaalapú társadalomban élünk”. Csóti Csaba szerint ezzel ellentétben „tudásalapú társadalomban élünk”, amelyben tudósokra van szükség. Ezért lenne nagyon is fontos, hogy a tudósokat megfizessék.

Gregor Anikó az FDSZ-től arról beszélt, hogy nem „az állammal van a baj alapvetően, hanem azzal, ahogyan ez az állam működik, kiszipolyozva és eltérítve azt az államkoncepciót, miszerint fenn kellene tartani a szolgáltatásokat minden állampolgár számára”. Gregor Anikó hangsúlyozta, hogy az a nagy baj, hogy a fenntartó „a béreken spórol”. „Ne rajtunk spóroljon az állam és a fenntartó!”, követelte az ELTE-s szakszervezető vezető.

Dobrovits Orsolya, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetétől (KKDSZ) a szolidaritását fejezte ki a kutatókkal. Elmondta, hogy a KKDSZ-szel is lekezelően bánik az állami fenntartó, s taglalta, miként kerülik ki a döntéshozók és a hivatalnokok az érdemi választ minden szakszervezeti kérdésre.

A szolidáris szakszervezetek vezetői mellett a mai tüntetésen kutatók személyes beszámolóit is hallhattuk, melyeket előzőleg – s név nélkül – a szakszervezet már nyilvánosságra hozott a közösségi médiában.

Deczki Sarolta magyar irodalomtörténész, filozófus, kritikus, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont kutatója a felszólalásában hangsúlyozta, hogy a bölcsészek különösen hátrányos helyzetben vannak a tudományos pályán, mert egyfolytában arra kényszerülnek, hogy a saját munkájuknak, tudományterületüknek a hasznát, az értékét bizonygassák. A tudományos értékelésekben rendre alul maradnak, amelyek másfajta teljesítményt díjaznak, mint amit a bölcsészek nyújtanak. Deczki Sarolta, aki öt könyv, köztük egy Tar Sándorról szóló monográfia szerzője, a felszólalásában hangsúlyozta, hogy a bölcsészetnek ezt a jellegét azonban a kutatási hálózat vezetése sem képes elismerni. A bölcsészettudományi kutatóközpontban az értékelési rendszer tavalyi megváltoztatása tíz százalékos elvonással járt. S csak kényszernyugdíjazások, elbocsátások, az előléptetések elhalasztása árán sikerült kigazdálkodni, hogy a nullán maradjanak. „Mindenki arra kényszerül, hogy minden munkát elvállaljon, amiből a kevés pénzét ki tudja egészíteni”.

„Nem kutatóbárók vannak nálunk, hanem kutató proletárok”, üzente.

A tüntetés előtt több Budapesten kívüli intézet és központ is kifejezte a szolidaritását a tiltakozókkal. Így tettek a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Alföldi Tudományos Osztályának munkatársai Békéscsabáról, az Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének munkatársai Martonvásárról, Atommagkutató Intézet (ATOMKI) dolgozói Debrecenből és a Pécsi Tudományegyetem dolgozói is.

Érdemtelenül

A TDDSZ a kutatói ágazatot képviselve március végén csatlakozott az állami egyetemi dolgozók, azaz az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatóinak béremelésre vonatkozó követeléseihez.

A szakszervezet aláírásgyűjtést indított a HUN-REN kutatóhálózatban dolgozók számára annak érdekében, hogy kifejeződjék, milyen rendkívül alacsony a dolgozók fizetése, s hogy követelje a bérek emelését. Petíciójukat mintegy 1500 dolgozó írta alá, majd az abban szereplő követeléseket nyílt levél formájában juttatták el Gulyás Balázsnak, a HUN-REN kutatóhálózat elnökének. Az eredetileg március végén megküldött levélben azt kérték az elnöktől, hogy április 3-ig válaszoljon megkeresésükre. Mivel ez nem történt meg, április 8-án személyesen vitték el a levelet a HUN-REN Központba, ahol Tornyos Csaba, HUN-REN Humánpolitikai és Ügyviteli Főosztályának vezetője vette át azokat.

Érdemi választ azóta sem kaptak.

A kormány 2019-ben a munkavállalók, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a nemzetközi tudományos közösség határozott tiltakozása ellenére szakította el a kutatóhálózatot az Akadémiától.