Az Országgyűlés a szerdai ülésén további 180 nappal meghosszabbította az ukrajnai háború miatt fennálló veszélyhelyzetet. A hír az önkormányzati- és európai parlamenti választások előtt két hónappal hirtelen fölbolydult magyarországi belpolitikában csak szerény helyet érdemelhetett ki a közvetítésekben.

Annak ellenére történt így, hogy a parlamentáris berendezkedés jelentőségének erodálódása a legbiztosabban talán éppen a rendkívüli jogrend jelensége révén ragadható meg.

Emlékezhetünk rá, hogy Orbán Viktor miniszterelnök még 2022. május 24-én egy drámai videóban jelentette be először, hogy az ukrajnai háború és az oroszországi agresszió kiváltotta menekültválság miatt háborús veszélyhelyzet lép életbe. Az azonban talán már kiesett az emlékezetünkből, hogy a veszélyhelyzet pusztán fölváltotta a koronavírus-járvány miatt már hatályban lévő veszélyhelyzetet.

Bár a parlament ülésezik, a képviselők pedig interpellálnak és szavaznak, a kormány tagjai pedig „a helyükön” ülnek, ez ne tévesszen meg bennünket.

„A feltétlenül szükséges mértékben”

Immár négy éve – és az újabb 180 napos hosszabbítás miatt az év végéig, tehát a választásokon túlnyúlóan biztosan – rendeleti kormányzás zajlik. Ez nem jelent mást, mint hogy az állam működésére a kormány döntő befolyással bír: már meglévő törvények rendelkezéseit fölülbírálhatja, az alapvető jogokat pedig felfüggesztheti.

Utóbbi kapcsán a Hvg.hu átfogó írásában megemlíti, hogy a veszélyhelyzet örvén korlátozható „az állampolgárok szabad mozgáshoz, a gyülekezéshez és véleménynyilvánításhoz való joga”, sőt, a választójoga is, hiszen az Alaptörvény azt, hogy valaki választó legyen vagy választhatóként mérettesse meg magát, nem rendeli az alapvető jogok közé, melyekre még a vészhelyzet sem hathat ki. A korlátozás mértékét pedig csak egy semmitmondó megfogalmazás részletezi: „a feltétlenül szükséges mértékben”. Nyilvánvalóan garanciákat itt nem találhatunk.

Bár a fideszes kétharmados többség sok mindent eleve homályba burkol, mégis tetten érhető, hol szerez előnyt a kormány azzal, hogy a parlamentet megkerülheti. Egyfelől a születő törvényeknek nem kell bejárniuk azt a hosszú utat, amely során egy beterjesztés a házbizottságokon és – elvileg – az egyeztető fórumokon keresztül végül a Magyar Közlönyben való kihirdetésig jut. A veszélyhelyzet például megspórolja a kormánynak, hogy a költségvetés fabrikálása során tekintettel legyen az éppen a Fidesz-KDNP által írt Alaptörvényre, amely előírja, hogy a költségvetésnek az államadósság csökkentését tartalmaznia kell. Nyilvánvaló, hogy ez jelentős pénzügyi könnyítést jelent annak a kormánynak, amely évről-évre kénytelen újra és újraírni a költségvetést. Csak 2022-ben például 48 alkalommal tett így. Az idei költségvetés pedig már februárban borult, a kormány megszorításokra kényszerül.

A kormány nem szerénykedik a veszélyhelyzet alkalmazásával

Ahogyan arra a Magyar Helsinki Bizottság rámutatott, a kormány négy év alatt eddig több mint ezer veszélyhelyzeti rendeletet fogadott el. Ezek közül számos nem hozható összefüggésbe a veszélyhelyzet elrendelésének okaival. Így megemlíthető, hogy 2020-ban a kormány rendelettel vonta el a fejlesztési támogatásokat és önkormányzati adóbevételeket és tette lehetővé az ingyenes parkolást, mely megint csak az önkormányzati büdzsét apasztotta; a veszélyhelyzetre hivatkozva hosszabbította meg a közadatigénylés teljesítésére előírt határidőt; rendelet segítette a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetőségét is abban, hogy az egyetem autonómiájáért küzdő diákok ellenállását megtörje; kormányrendelet tette lehetővé azt is, hogy a 2022-es választások mellett népszavazás is legyen, miközben a helyi népszavazások moratóriumát nem kellett feloldani; de rendelet nehezítette vagy egyenesen tiltotta a légiirányítók és a pedagógusok sztrájkját is, továbbá pedig bevezette a köz nélküli közmeghallgatásokat.

A Helsinki Bizottság jogvédő szervezet szerint a szabályozással egyebek mellett az a probléma, hogy a szabályai túl tágak és túlságosan általánosak, semmint hogy számonkérhetőek legyenek, így

az Orbán-kormányok felhatalmazása „gyakorlatilag korlátlan”.

Hovatovább az is tetten érhető, hogy a rendkívüli állapotok végképp bizonytalanná teszik, hogy voltaképpen milyen megfontolásból és ki kormányoz Magyarországon.

A veszélyhelyzet – előbb a koronavírus, majd a háború kapcsán – mellett a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet is élt, valamint végképp megtévesztő módon, szintén a veszélyhelyzet fogalommal operálva, de jogilag soha nem kodifikálva: energia-veszélyhelyzet is létezett a hányattatott jogrendű országban.

S bár időközben a rendkívüli állapotok hat faja háromra szűkült, magyarázat nem született arra, miért szükséges fenntartani a veszélyhelyzetet. Jellemző, hogy az Igazságügyi Minisztérium az újabb 180 napos hosszabbítás megokolását egyetlen mondattal tudta le.

A veszélyhelyzet fönntartása eközben azt sugallja, hogy a rendhagyó és a rendkívüli lett a norma, a „normális” pedig nem létezik, hanem utólag megkonstruált. Ha visszatérni szándékozik is, „a normalitást” oly gyakran hangsúlyozó kormány csak ehhez az újjáalkototthoz fordulhat.

Mi másról árulkodna, ha nem a permanenssé vált rendkívüli helyzetről,  hogy kormányrendelettel hosszabbítják meg immár a rendkívüli állapotot fönntartó válsághelyzetet is, jelesül azt, amelyet a „tömeges bevándorlás” indokol – de „tömeges bevándorlás” hiányában. A menekültek elmaradása a déli határszélről olyan szembetűnő, hogy már a kormányhoz közelálló lapokban is olvashatunk róla.