Hétfőn derült ki egy rendeletből, hogy a kormány átalakítaná a szülészeti ellátás rendszerét. A Pintér Sándor belügyminiszter által jegyzett rendelet értelmében április elsejétől módosítják a különböző progresszivitási szintek, vagyis kockázati tényezőknek megfelelő TB-finanszírozott, előírt ellátásokat, ami elsősorban a szülészeti ellátások színvonalának csökkentését jelenti, írja bejegyzésében a szülészeti ellátással foglalkozó, anyaközpontú gyakorlatokat követelő EMMA Egyesület.

A lépés akár még jó is lehetne, amennyiben az otthonszülés vagy a születésházakban – vagyis a szülő nők érdekeit és igényeit az előtérbe helyező, szakembereket foglalkoztató, biztonságos terekben – levezetett szülésekre vonatkozó igényeket szolgálná ki, és általánosságban a szülő nők érdekeit, valamint a szakmai szempontokat figyelembe véve hajtanának végre régóta várt reformokat. A valóság azonban ennél prózaibb:

a rendeletet szülészeti érdekképviseleti és szülőjogi szervezetek szerint elsősorban a szakemberhiány realitása és a spórolás lehetősége inspirálta.

Azon kívül ugyanis, hogy az alacsonyabb kockázatúnak ítélt szülések levezetését alacsonyabb ellátottságú kórházi osztályokra bízzák, a szakma és az érintettek – vagyis a szülő nők – hangját továbbra sem hallgatja meg az egészségügyért, ezen belül a szülészetekért is felelős Belügyminisztérium. Ami nem meglepő fordulat a kormány nőpolitikájának ismeretében, ami elsősorban a paternalista szemléletre épül.

Pedig, ahogy a Másállapotot a szülészetben mozgalom Facebook-posztjában felhívja a figyelmet, amellett, hogy a rendelet nem konzisztens a jelenlegi rendszerrel, és több fontos kérdést is nyitva hagy, számos reformra lenne égető szükség a szülészeti ellátás terén. Az egyik ilyen épp a születésházakra vonatkozik: az ugyanis nem derül ki a rendeletből, hogy az előbbiek rendszerét kívánja fejleszteni a Belügy, vagy a kórházi osztályokon oldaná meg a fenti módon a szakemberhiányt. Mindazonáltal kifejtik, hogy utóbbi „megoldás” valójában nem megoldás:

„Otthonos és családias szülésélmény továbbra sem attól lesz, hogy van ott kanapé, macis tapéta, de nincs ott támogató szakember. A készenlétben álló, de a háttérben maradni tudó, bármikor megszólítható, és a komplikációkat felismerni és kezelni tudó, bábai modellt ismerő ellátó kulcsfontosságú szereplője az ellátásnak”

– írják bejegyzésükben. Ahogy az sem derül ki, hogy a szülések esetében milyen lesz a szülésznő-orvos arány.

További kérdések, hogy

• lesz-e szakdolgozói, szülésznői béremelés;
• ki és mi alapján dönt az alacsonyabb szolgáltatást nyújtó osztályok kiválasztásáról;
• választhatnak-e a szülő nők, hogy milyen ellátottságú osztályon szülnek, vagy aki ilyen körzetben lakik, csak ezt választhatja-e;
• fogadják-e körzeten kívülről, aki ilyen osztályon szülne;
• könnyebb lesz-e születésházat létrehozniuk a független szakembereknek, miután jelenleg a rendszer komoly akadályokat gördít ezen kezdeményezések elé;
• fizetős marad-e az otthonszülés, ha az alacsony progresszivitási szintű kórházi szüléseket támogatja a TB;
• megfelelően felkészültek lesznek-e az alacsony progresszivitási szintű szülészeteken dolgozók, illetve nekik is olyan drága felelősségbiztosítást kell-e kötniük, mint az otthonszüléseket levezető szakembereknek, vagy ha nem, akkor a bábáknak olcsóbb lesz-e?

Az sem világos, hogy a kormánynak van-e információja arról, hogy mit szólnak az új rendszerhez a szülészeteken dolgozó szakemberek, és hogy kompenzálják-e a bérezéssel és jobb munkakörülményekkel a nagyobb felelősséget. Az inkonzisztencia pedig abban is megnyilvánul, hogy míg szülőotthon esetében húsz percnyire kell lennie a legközelebbi komplexebb ellátást biztosító intézménynek komplikációk esetére, addig az alacsonyabb színvonalú ellátást biztosító osztályok esetében legfeljebb félórás távolsággal számol a rendelet.

A fenti megválaszolatlan kérdésekkel és következetlen szabályozásokkal szemben pedig valóban lenne igény a szülőotthonokat, az alacsonyabb progresszivitási szintű ellátóhelyeket és a kórházi szülészeteket összefogó rendszerre, hogy valamennyi anya az igényeinek és az esetleges komplikációknak megfelelő ellátásban részesülhessen. Ahogy szükség lenne az otthonszülések olcsóbb és egyszerűbb engedélyezésére, valamint a bábák munkájának elismerésére. Erre a szervezet a németországi és az Egyesült Királyságban működő rendszereket hozza példaként.

Magyarországon ugyanis a szülés jelenleg erősen medikalizált, természetes és szakértő segítséggel végbemenő folyamat helyett egészségügyi állapotként kezeli a rendszer, akár egy műtétet vagy más orvosi beavatkozást.

Holott a szülés az élet alapvető velejárója, és míg egy tüdőműtétnél például nem elsődleges – bár ugyancsak nem elhanyagolható –, a szülés esetében igen fontos a „páciens”, vagyis az anya élménye. Ami biztonságos, barátságos és otthonos környezetben sokkal könnyebben megteremthető, mint egy alapvetően betegellátásra szakosodott kórházban fennálló körülmények között.

„Az ellátás hiánya, a magára hagyottság, az ha nem néz ránk senki, nem növeli az érzelmi és fizikai biztonságunk, és továbbra is az egy szülő nő – egy szülésznő arány a biztonság záloga.

Nem az a lakosság igénye, hogy kevesen, és esetleg elavultan lássanak el.

A szülészet átalakításának első lépése az kell legyen, hogy EGYSÉGESEN biztonságossá, nőközpontúvá és kiszámíthatóvá teszik”

– fejti ki a társadalmi igényeket a Másállapotot a szülészetben.

Jelenleg viszont nem látszik az sem, hogy az alacsonyabb progresszivitási szinteken dolgozó szülésznők, vagyis orvosi képzettséggel nem, ellenben a szülés levezetésére alkalmas ismeretekkel rendelkező szakemberek számát hogyan növelné a kormány. Ahogy az sem, hogy az orvosokhoz hasonló, de legalábbis a szülések biztonságos levezetéséhez és a komplex várandósgondozáshoz fontos jogosítványokat és további képzéseket kapjanak. Holott fontos lenne, hogy a megfelelő gyógyszerelési és beutalási joggal, valamint a komplikációk esetére kötelező rendszeres újszülött és felnőtt újraélesztési tanfolyamban részesüljenek.

Ráadásul valamennyi említett nyitott kérdés és problémás problémamegoldás mellett a rendelet egy szóval sem említ egy mindenféle költség nélkül bevezethető, ám az anyák szempontjából annál fontosabb intézkedést: hogy hányan lehetnek szülés közben a szülőszobán. Pedig szakmai szervezetek már hosszú évek óta követelik, hogy a szülés során az apa és a dúla egyaránt jelen lehessen. Ez bár – mint Pintér minisztériuma beismerte – nem ütközik semmilyen központi szabályozásba, és vannak már jó példák, van ahol továbbra is küzdeni kell érte, és jelenleg a kórházak jóindulatára van bízva.

A szülészeti erőszak a szakmai szervezetek, mozgalmak megannyi tanácsa ellenére és követeléseikkel szemben jelenleg – mint a Másállapotot a szülészetben Mércén megjelent cikkéből kiderül – a nők elleni erőszak utolsó, kulturálisan elfogadott formája. Épp ezért indított a szervezet petíciót a jelenlegi gyakorlat ellenében, az anyaközpontú szülészeti ellátást biztosító reformokért.