Rövid időn belül háromszor léptek tömegesen sztrájkba call center szolgáltatást nyújtó vállalatok görögországi dolgozói az inflációt nem kompenzáló bérek és a munkakörülmények ellen, miközben más, köztük franciaországi és portugáliai dolgozókkal is elkezdtek koordinálni. A mai, negyedik sztrájknapon egyszerre sztrájkolnak Görögországban és Franciaországban.

Becslések szerint több ezren vesznek részt a  S.E.T.I.P. nevű kommunikációs és IT-szektorban működő görög szakszervezet által indított nemzetközi sztrájkmozgalomban, köztük több száz magyar is.

A Teleperformance magyar dolgozói magyar piacokat szolgálnak ki, de maga a munkavégzés Görögországban zajlik. A tunéziai és algériai, tehát az Európai Unión kívülről érkezett dolgozók csak ideiglenes munkavízummal tartózkodnak Görögországban, ők a francia nyelvterületek piacait szolgálják ki. A Teleperformance honlapján elérhető információk szerint a vállalat dolgozóinak mintegy negyven százaléka dolgozik távmunkában. A globális cégnél a munka körülbelül háromszáz nyelven folyik, amit az említett példákon kívül még sok más nemzetiségű ügyfélszolgálati dolgozó lát el. 

Legalább három-négyezer ilyen ügyfélszolgálati dolgozó vett részt a februári szektorális sztrájkokban, amelyek négy céget – ezek a Teleperformance mellett a Webhelp, a TTEC és Foundever – is érintettek. Információink szerint az első februári sztrájk előtt a Teleperformance-nál egy technikai kiskaput kihasználva a sztrájk támogatói betörtek a cég belső levelezőlistájára, és így a cég legalább 12 ezer dolgozójának küldtek e-mailt a sztrájkról.

Március 13-ára még kiterjedtebb, nemzetállamokon átívelő sztrájkot szervezett a S.E.T.I.P. szakszervezet, aminek keretében a négy cég franciaországi dolgozóit is sztrájkba szólították. A Görögországban szerveződő mozgalommal már az érintett vállalatok portugál dolgozói is szolidaritásukat fejezték ki, akik szintén sztrájkba léptek februárban, illetve indiai, kameruni és marokkói dolgozók is kapcsolatba léptek a görög szakszervezettel.

Március 9-én „szolidaritási fesztivált” is tartottak Athén közelében, amelynek bevételei a call centeresek sztrájkalapját gyarapították. A cég bizonyos dolgozóknak bruttó 50-100 eurós béremelést ígért egy korábbi sztrájk előtt, a csekély ajánlat viszont nem csökkentette a sztrájkhajlandóságot.

A mozgalom egyik magyar származású dolgozója arról számolt be lapunknak, hogy az ő részlegén a második februári sztrájkban már teljes volt a sztrájkhajlandóság, minden munkavállaló részt vett az akcióban. Néhány éve dolgozik a Teleperformance-nál, korábban határozott idejű szerződésekkel, egy ideje határozatlan idejű szerződéssel. Elmondása szerint a cégnél 2010 óta nem volt béremelés, amit szakszervezeti beszámolók is alátámasztanak.

Miközben a dolgozók már két és fél éve hiába kérik, hogy kompenzálják a megnövekedett megélhetési költségeket, a cég a nyilvánosan elérhető, részvényeseknek szóló beszámolók alapján a covid óta rekordnyereséget termel.

A szakszervezet csak nemrég vetette meg a lábát az ágazatban, egy-két hét leforgása alatt. Névtelenséget kérő informátorunk is csak a sztrájk előtt nem sokkal lépett be, egy kollégája hívta fel a figyelmét a Facebook-csoportban szerveződő érdekvédelmi csoportra.  

Az Európán kívüliek tartózkodási engedélye munkaszerződéshez van kötve, tehát amint elbocsátják őket, vissza kell menniük lakóhelyükre, és ennél fogva rendkívüli módon ki vannak szolgáltatva a munkáltatónak. A sztrájkot szervező szakszervezet egyenesen „legális rabszolgaságnak” nevezi azt, ahogyan dolgoztatják őket. A cégnél dolgozó magyar informátorunk is hasonlóképp látja a helyzetet: 

„Nekik [az EU-n kívüli dolgozóknak] a cég egy speciális vízumot intéz a görög kormánynál, ami nem úgynevezett európai munkavállaló vízum, hanem egy olyan vízum, úgynevezett kék könyvecske, ami arra jogosít fel, hogy a Teleperformance-nál dolgozzál. Ha kirúgnak, akkor  automatikusan vissza kell térned abba az országba, ahonnan jöttél, például Tunéziába, mivel nem EU-állampolgár vagy. Ez olyan hatalmat ad a cégnek, hogy gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatják a nem EU-s országokból érkező állampolgárokat, mivel ha nekik valami nem tetszik, akkor konkrétan deportálják az EU-n kívülre azt a dolgozót azáltal, hogy megszakítják a munkaviszonyát.”

Forrásunk szerint az EU-n kívülről érkező dolgozók egész élete ki van szolgáltatva a munkaadónak és a főnöknek, semmilyen utasításra nem mondatnak nemet.

„Képzeld el azt, hogy van hat órakor egy megbeszélésed, ötig dolgozol, és akkor azt mondják neked öt előtt kettő perccel, hogy ma bent maradsz. Nem megkérdeznek, közlik veled, és nem mondhatsz nemet. Volt arra is eset, hogy nem engedték ki vécére az ügynököket.”

A munkavállalókat kezdetben csak három hónapra, majd ezt követően fél évre vagy egy évre szokta alkalmazni a cég, a határozatlan idejű munkaszerződéshez több évet kell ledolgozni.

A szakszervezet beszámolói szerint gyakori, hogy a cégnél a munkavállalók számát a ciklikusan változó munkamennyiséghez igazítják, azaz rövid időn belül hol elbocsájtanak, hol felvesznek embereket, a megrendelésektől függően. Habár a görög törvények szerint három határozott idejű munkaszerződés után a cég negyedjére köteles határozatlan idejű szerződést kötni a munkavállalóval, ezt is el tudják kerülni a munkáltatók közvetítő cégeken keresztül. Így teljes bizonytalanságban és félelemben tudnak tartani olyanokat is, akik évek óta dolgoznak nekik. Főleg ha az illető nem EU-s állampolgár, tehát a munkaszerződéstől függ a tartózkodási joga. Egy ilyen esetről is beszámolt a nekünk nyilatkozó magyar dolgozó:

„Van egy kolléganőm, aki több mint egy évtizede dolgozik itt, ugyanannyi fizetésért, és még mindig ideiglenes szerződéssel van. Harminc éve van Görögországban, görög férje van, görög családja, és minden egyes alkalommal gyomorideggel várja, hogy meghosszabbítják-e a szerződését vagy sem.” 

Ez a munkáltatói gyakorlat különösen hátrányosan érinti a fiatal anyákat, akiket gyakran nem vesznek vissza a szülői szabadság után, vagy nem hosszabbítják meg a szerződésüket, miután kiderül, terhesek, mivel a görög állam anyasági juttatások kifizetésére kötelezi a munkáltatókat. A lapunknak nyilatkozó magyar dolgozó így fogalmazott arról a folyamatról, ahogyan a cég a kereslethez igazítva, ciklikusan alkalmazza és bocsájtja el a dolgozókat:

„Amikor kijön például egy új iPhone, akkor az Apple-nek van egy rövid időszakra szóló igénye, mivel sokkal több megkeresést fog kapni, ezért szól a Teleperformance-nak, hogy vehetnek föl még 2-300 embert. Ezeket az embereket fölveszik, letudják ezt a csúcsot, amikor nagyon sokan telefonálnak, majd utána – de ezt nem mondják el nekik – ki lesznek rúgva. Várhatnak pár hónapot, mire újra kapnak egy szerződést, mondjuk a Google-től.”

A soknemzetiségű munkahelyen különböző anyanyelvű dolgozók különböző összegű fizetést kapnak. Az északi országok piacait kiszolgáló dolgozók átlagosan 40-50 százalékkal keresnek többet, mint a legalacsonyabb kategóriába tartozók, így a magyarok. A sztrájk egyik fő követelése, hogy ezeket a különbségeket számolják fel.

„Azt a szolgáltatást, amit nyújtok, mivel magyar nyelven nyújtom, kevesebbre értékeli a cég, mint amikor például egy norvég ügynök nyújtja ugyanazt a szolgáltatást norvégul. A cég szétbontja a fizetési sávokat, kevésbé értékes és értékesebb emberekre. A kevésbé értékesek mi vagyunk például, magyarok, akik minden projektben a legalacsonyabb kategóriába tartozunk. Nálunk a csehek és a szlovákok is többet keresnek. Tehát mi például 1100 eurót keresünk bruttóban, a csehek 1200 eurót, a németek körülbelül 1300 eurót keresnek” – meséli a Teleperformance egy magyar munkavállalója. 

Amellett, hogy a bónuszok csökkentésével egyenlítik ki a minimálbéremelést, a bónusz-kritériumok folyamatos módosításával többletmunkára is tudják bírni a dolgozókat:

„Én az utóbbi 12 hónapban kaptam egy jelzést, hogy sajnos nem értem el a kritériumokat. De a kritériumokat most már nem adják meg előre, hanem menet közben módosítják annak érdekében, hogy ne kaphasd meg a bónuszt. Például az egyik hónapban az egyik érték 70 százalék, azt eléred, várod, hogy kapjál bónuszt, majd kapsz egy levelet, amiben az van, hogy nem érted el a 80 százalékot, és nem kapsz bónuszt.” – állítja a lapunknak nyilatkozó dolgozó.

Tehát hiába növeli a görög állam a minimálbért az inflációt kompenzálandó, a Teleperformance úgy csökkenti a bónuszokat, ahogy a minimálbér növekedik, ezzel folyamatosan bruttó 1045 (nettó 850-900) eurón tartva az alacsony kategóriás dolgozók bérét. Eközben az elmúlt években a megélhetési költségek Görögországban is meredeken növekedtek. Ez egy magyar dolgozó szempontjából így nézett ki:

„Amikor idejöttünk, az volt a vonzó, hogy a görög minimálbér nagyon alacsony volt, mellé viszont viszonylag sok bónuszt kaptunk. 2018-ban nagyon jól meg lehetett élni ebből a fizetésből, lehetett belőle spórolni, szórakozni, utazni. Most már sajnos a 780 eurós minimálbérhez képest csak 320 euró a bónuszunk, és mivel a fizetésünk ugyanannyi marad, sokkal vacakabbul tudunk megélni abból a pénzből, mint mondjuk öt vagy hat évvel ezelőtt.”

Az ügyfélszolgálati dolgozók nemzetközi sztrájkja utat mutathat a magyar szakszervezeteknek és dolgozóknak abban, mennyivel nagyobb erejük lenne, ha nemzetközileg, etnikai különbségeken átívelően szervezkednének, a kiszolgáltatott helyzetben lévő nem EU-s állampolgárokat is bevonva.