Egy éve! Igen, január 28-án egy éve sétáltunk 10 km-t Mikepércsről Debrecen főterére, hogy felhívjuk a figyelmet a Déli Ipari Parkban készülő beruházásra, amely Európa egyik legnagyobb kínai akkumulátorgyárának megépítését tűzte ki célul.

Azóta csak Debrecenben a hetedik akkumulátoripari beruházást jelentették már be, amelyek között van katódgyár, szeparátorfólia-gyár, akkumulátor-összeszerelő, akkumulátor-megsemmisítő, akkumulátor-feldolgozó raktárral és klasszikus akkumulátorgyár. Világossá vált az is, hogy nem „csak” helyi ügyről van szó, hanem országosról. A Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 megvalósítása mentén akár 50 akkumulátorgyár is épülhet az országban.

Azóta az is kiderült, hogy nem „csak” akkumulátorgyártó nagyhatalom leszünk, hanem használtakkumulátor-lerakat is, akkumulátor-megsemmisítő, akkumulátor-újrahasznosító nagyhatalom, hiszen egy EU-s szabályozás miatt az itt gyártott, külföldön elhasznált akkumulátorokat vissza kell hozni a gyártó helyre, vagyis Magyarországra!

Azóta bebizonyosodott, hogy a környezetvédelmi szabályok, amelyek alapján ezek a felső küszöbértékű, veszélyes, környezetterhelő, egészségromboló gyárak engedélyt kapnak a hatóságoktól, nem alkalmasak az akkumulátor-technológia és a működés következményeinek feltárására, a környezetkárosítás megakadályozására meg pláne nem. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a gyárak Magyarországon kényükre-kedvükre szennyezhetnek, legfeljebb kapnak egy kis bírságot, amit nevetve fizetnek ki a milliárdos bevételeikből. Legújabban már bírságolni sem kell őket, helyette elég egy szerződést kötni, melyben megígérik, hogy valamikor, egyszer, majd nem szennyeznek bennünket, a környezetünket. De az is új keletű szabályozás, hogy a gyárak építési engedélyének nem feltétele a környezethasználati engedély megszerzése. Még a próbaüzem ideje alatt sem kell környezethasználati engedéllyel rendelkezniük, elég, ha majd a tényleges működéshez megszerzik azt. A próbaüzem pedig évekig is eltarthat?!

Sétánk óta megkerestük a német érdekeltségi körbe tartozó autógyárak vezetőit is, hogy az akkumulátor-iparágat a német autógyáraknak köszönhetjük-e – ezt állítja ugyanis maga a külgazdasági miniszter. A feltételezésünket, most már meggyőződésünket, nem cáfolták. Szerintünk ennél még árnyaltabb a dolog, mert jelen lehetnek a háttérben a kínai törekvések is, miszerint a környezetszennyező gyáraikat már nem otthon működtetnék tovább. Kínában már olyannyira leszennyezték a fél országot, hogy a vízkészlet jelentős része alkalmatlan emberi fogyasztásra és a talajszennyezés az egyik legégetőbb környezeti problémává vált – lassan nem marad termőföld, ami megtermelné az 1 milliárd 400 millió embernek az élelmet. Továbbá jól jön a gazdaságuknak, ha az EU-n belül gyártják az akkumulátorokat, ez sem vitás. Azt is tudjuk, hogy olcsó kínai hiteleket vett fel a magyar kormány, és Kínának szokása cserébe kérni is valamit. Jelen esetben a környezetszennyező gyárainak magyarországi telepítését?

A nemzeti akkumulátorstratégia mellé kellett volna környezeti vizsgálatot is folytatni, melyet uniós jogszabály tesz kötelezővé, és aminek nyomát azóta sem láttuk.

Debrecenben, helyi szinten sem előzte meg a szennyező gyárakról való döntést a szintén jogszabályban kötelező Települési Környezetvédelmi Program megalkotása. Ez ugyan mostanra, utólag, a MIAKÖ és a kormányhivatal nyomására elkészült, de vajon az akkumulátorgyárakról szóló korábbi önkormányzati és hatósági döntéseket hogyan módosítja?

Tény, hogy a Települési Környezetvédelmi Program – bár szeretjük a süniket – véletlenül sem a „süngarázsokról” és az „instant erdőkről” kell szóljon. Tudja a debreceni városvezetés, hogy hány süngarázs és instant erdő tudja majd kiváltani az akkumulátorgyárak szennyezését? Úgy érezzük az 50 pontot olvasgatva – amelyet a környezetvédelmi „Zöld Kódex” néven mutattak be az előző hónapban -, hogy ezzel akarnak korábbi rossz döntéseket kompenzálni, de nem fog menni, ezt józan ésszel beláthatja bárki.

Az is világossá vált az elmúlt egy év során, hogy egy nemzetközi kötelezettségünket sem tartották be, az Aarhusi Egyezményt, amely szigorúan előírja a lakosság tájékoztatását a környezetet szennyező beruházások előtt, megfelelő időben, hogy dönthessünk, hozzájárulásunkat adjuk-e a környezetromboláshoz. Ráadásul azóta  sem tudtunk népszavazást kezdeményezni, mert az országos és a helyi hatalom is fél a nép véleményétől. Ezt a jogintézményt akár ki is vehetnék az Alaptörvényből, mert alkalmazni nem engedik. Ahogy az is egyre nyilvánvalóbb,

bármilyen fogást találtunk a jogszabályokon, az engedélyezési eljárásokon, bármilyen visszaélésre derült fény, bármilyen döntést hozott a bíróság, másnap reggelre már meg is született a jogszabály módosítása, amely természetesen tovább gyengíti, sok esetben ki is üresíti a környezetvédelmi szabályozást, szabad utat engedve a gyáraknak a betelepülésre és a környezetszennyezésre.

Aki meg akarja védeni az ősei földjét, a családja egészségét, az mára hazaáruló, sorosbérenc, álcivil és áldebreceni, zsákszámra kapja a guruló dollárokat. Ezt a fajta kommunikációt pedig átvette és felerősítette az országos és helyi kormányzati sajtó, a megafonos online csapat. Uszító hangnemben írnak a civil emberekről, lassan megadják ránk a kilövési engedélyt is? A szuverenitésvédelmi törvény is ebbe a képbe illik.

Rá kellett döbbennünk, hogy az országban mekkora a fásultság, a beletörődés a folyamatokba, sokan hiszik azt, hogy a meglévő helyzeten már nem lehet változtatni. Többen inkább a személyes boldogulásukat választották, amikor részesülve az üzletből, amit az akkumulátorgyárak építése jelent, beálltak az alvállalkozók sorába. Még nem gondoltak bele, hogy a pecsenyéjüket a saját családjuk sírján sütögetik. Sokan egyszerűen csak félnek a hatalomtól, mert tudják vagy hallották, mire képes. A fásultság ellenére tudjuk, hogy mindenkinek van véleménye, még akkor is, ha nem megy ki vele az utcára. Az akkumulátorgyártás lett a 2023-as év egyik meghatározó témája, a közbeszéd egyik fontos kérdésköre, amellyel napi szinten találkozhatunk. Az akkumulátor lett az év szava.

Egy év alatt az is kiderült a számunkra, hogy az érintett települések nem azonos módon reagálnak a történésekre. Van, ahol a polgármester tudott nemet mondani, és összefogva az ott élőkkel, a helyi civil szervezetekkel, a környező településekkel, elüldözték a befektetőt, aki most máshol próbálkozik, de úgy látszik, ott még nagyobb ellenállás készül. Alsózsolca már megmutatta, most Sóskút, Érd és Tárnok teszi ugyanezt!

Ahol összefognak, ott van eredmény!

Jó példa ez a debrecenieknek, mikepércsieknek, az agglomerációban élőknek. Össze kell fogni, és lesz eredménye!

Ezzel szemben a debreceni polgármester, Papp László és az alpolgármesterek, a közgyűlés, amely a gyárakhoz vezető utat döntéseivel kitaposta, nem együttműködő, nem az itt élőket képviseli, megszegte a polgármesteri és képviselői esküjét. Ráadásul olyan döntéseket hoztak, amely döntések túlmutatnak Debrecen közigazgatási határán, így minimum illett volna velünk is megbeszélniük a terveiket.

Ami még felháborítóbb, hogy megpróbálják összeugrasztani a két település lakóit, mondván a mikepércsiek mit szólnak bele a debreceniek dolgába. Pedig mi mindenkiért harcolunk, a debreceniek egészségéért és környezetéért is. Az ellenállás teljes mértékben a civilekre hárul, ami nem könnyű feladat.

Meggyőződésünk, ha Papp László nemet mondott volna Orbán Viktornak, most hősként ünnepelné a 200 ezres Debrecen és az agglomeráció is, de sajnos gyáva volt. Aki viszont gyáva meglépni egy NEM-et, az nem alkalmas arra, hogy az itt élőket képviselje!

2023 volt az az év is, amikor országos összefogás jött létre azon települések között, akik közvetlenül szenvedik el az akkumulátor stratégia megvalósítását. AKÁRTEIS néven szerveződtünk meg, abból a célból, hogy országosan is tudjuk az érdekeinket képviselni.

Sorolhatnánk még, mi minden derült ki ez alatt az egy év alatt az országos és a helyi hatalmi rendszer működéséről, a társadalmi reakciókról, vagy azok elmaradásának okairól. Annyi biztos, hogy ennek az egy évnek a hozadékai, következményei határozzák meg a következő évtizedeket. Az elemzőknek sok munkát adnak majd, amikor az egyes döntéseket értékelik. Az is biztos, hogy a MIAKÖ nem áll meg, megyünk tovább az összes, demokráciában elfogadott eszköz igénybevételével, hogy eredményt érjünk el! Megyünk tovább, dacolva a kormányzati sajtóval, az online megmondóemberekkel, a döntéshozó politikusokkal. Az ő gyerekeikért is harcolunk tovább, és reméljük, hogy idővel – ha már kellő információ birtokában lesznek – ők is átgondolják álláspontjukat, és csatlakoznak hozzánk.

Megyünk tovább, mert ez létkérdés, a földünk, a levegőnk, a vizeink, a családunk egészsége a tét, így veszítenivalónk nincsen! Csatlakozz hozzánk, mindegy mi a foglalkozásod, hol élsz, melyik pártra szavaztál, ez mind nem számít, mert az életedre törnek, és a ti gyerekeitek és unokáitok jövőjét teszik tönkre!

A séta elindított valamit, s az eltelt egy év csak a kezdet!

Hajrá Sóskút, Tárnok, Érd, Göd, Komárom, Iváncsa, Bátonyterenye, Ács, Tata, Győrszentiván és a többi érintett település! Hajrá Debrecen és Mikepércs! Hajrá MIAKÖ!