Szexuális problémákkal küzdesz? Nehezen jössz izgalomba, nem érzed kielégítőnek a szexet, netán nehezen találsz rá arra a társra, akivel az életednek ezt az oldalát megoszthatnád? Sanszos, hogy így vagy ezzel. Elég csak rápillantani bármelyik élelmiszerbolt újságos állványára, és az összes tanácsadó rovatból és cikkből megbizonyosodhatunk arról, hogy a modern férfiak és nők szexuálisan mennyire elveszettek és frusztráltak. Az említett magazinok sajnos csak tüneti kezelést kínálnak (különben nem kellene minden hónapban újra és újra ugyanazokat a cikkeket leközölniük!), nem pedig valós, radikális megoldásokat. A mai napig nagyon kevesen beszélnek nyíltan a problémáikról, aminek az a társadalmi nyomás az oka, hogy minden dolgunkban „sikeresnek” kell lennünk. Az általános elkötelezettségünknek megfelelően, miszerint segítséget nyújtunk ott, ahol szükség mutatkozik rá, íme néhány szextipp.

Tégy le arról, hogy a szexualitásodat a jó állampolgárság (ugrásra kész szerető, macsó férfi) szolgálatába állítsd. Nem fog sikerülni – csak azt éred el, hogy sztrájkba lép ellened. Inkább a szexualitásodat szolgáld ki, ha már minden áron szolgálatba kell állni.

Hagyj fel azzal, hogy a szexuális életedtől (a szerelmi kapcsolataidtól vagy bármi hasonlótól, ami azt illeti) várod, hogy olyan élvezeteket nyújtson, amelyeknek az életed minden pillanatát jellemezniük kellene. A szexualitásodnak nem az a szerepe, hogy a felindultság, az intimitás vagy a gyönyör kizárólagos forrása legyen. A szexnek az a szerepe, hogy csak az legyen – szex. Ha az élet más területein is úgy érzed magad, mint aki csapdába került, bizonytalanságoknak van kitéve, vagy unalmas, valószínűleg az ágyban is nehezen fogod levetkezni magadról ezeket az érzéseket.

Ha a hetedik mennyországról szóló elképzelésed egy gyönyörű partnerrel való tökéletes szeretkezésről szól – akkor ezt a gondolatot oszlasd el. A mennyország nem lehet az élet elszigetelt pillanata. Amennyiben nem terjed ki a teljes életmódra, úgy csak egy újabb meddő mítosz lesz, amely rossz hírbe hozza és elszegényíti a valódi tapasztalatainkat.

Jobb, ha megtaláljuk a módját annak, hogy az élet minden momentumát olyan izgalmassá tegyük, mint amilyen izgalmas lehet a csodálatos szex (hidd el nekem, meg lehet csinálni!), tekintve, hogy nem szexelhetünk állandóan.

Az úgyis unalmassá válna egy idő után, kivált, hogy az életnek oly sok egyéb oldala van, melyet nem szabad elhanyagolnunk. Ugyanolyan mély szenvedélyt érezhetünk és oszthatunk meg másokkal, míg az utcai tüntetésekre készítünk molinókat, késő este háztetőkre lopakodunk beszélgetni, vagy komphajókon bliccelünk. A legtöbb embernek egyszerűen még nem volt alkalma arra, hogy a hálószobán kívül szabad és fesztelen legyen másokkal együtt – és emiatt ez érthetően nehezen születik meg a paplan alatt.

Ments ki a szexualitásodat a külső erők fojtogató meghatározásai és elhatárolásai alól: a kihívó reklámtábláktól és a romantikus komédiáktól, a szüleid, a barátaid és a szeretőid elvárásaitól, a televíziós csatornák és egyéb társadalmi programozó eszközök hatása alól, melyek megszabják a vágyakat, az erotikát pedig kizárólag a szexualitásra korlátozzák. Ezeknek az erőknek az az érdekük, hogy a szexualitásodat soványan tartsák, és a közösülés fizikai aktusára – egyetlen partnerre, egyetlen rutinra és gettósított kategóriára – korlátozzák, hogy ne fedezhesd fel a szabadságot, melyet éjjel-nappal, az ellenőrzésük alól kibújva, a célzott piacaikon túl élhetnél meg. De csak a vonalat kell túllépni, hogy a világ a tiéd legyen.

Ez pedig annyit tesz, hogy szabadulj meg a pornográfiádtól. A pornográfia nem azért obszcén, mert szexualitás, hanem azért, mert nem az – a reprezentáció helyébe minden esetben a valóst állítsd, a legteljesebb lehetőség érdekében. A maszturbáció gyönyörű dolog, de ne hagyd, hogy a pornóipar megvegye a libidódat. Egy kétdimenziós nő, akármilyen merésznek van beállítva, pontosan azt teszi, amit parancsolsz neki, és nem többet: ez azt jelenti, hogy soha nem lesz képes arra, hogy a saját szükségleteivel és nézeteivel próbára tegyen, nem tár ajtót az új lehetőségek előtt a számodra, azt ami a legsajátosabban önmaga, soha nem lesz képes érvényre juttatni. Ennek a próbatételnek az elutasítása a szabadság hatalmas tágasságának elutasítása, melyet csak másokkal együtt élhetünk meg. Óvakodnunk kell attól, hogy a fantáziánk kényére ilyen uralható rabszolgákat bocsássunk, nehogy az egyoldalú szexből eredő erőszakot megtanuljuk fetisizálni – hogy végül egy steril, kontrollmániás determinista világba csöppenjünk. Felfedezésekre áhítozol, elképzelhetetlen csúcsokra kívánkozol, olyan dolgok kipróbálása iránt epedsz, amiket még nem láttál a filmekben? Csináld más emberekkel – ott vannak, odakinn. Add a tudtukra, hogy készen állsz.

A szexualitás mint művészet – induljunk ki ebből. De ez még több, a szexualitással „kapcsolatos” művészetet jelentene? Kétséges, hogy a képek világa bármikor is újra a miénk lesz…

Ez csupán egy újabb alkalom arra, hogy eltereljék a figyelmünket arról a világról, amelyben a közös tettet, az együttes létezést, a kölcsönös érzéseket gyakorolnunk kell;

s amely  nem valósulhat meg egy tárgy révén, mely ugyan biztonságosnak tűnik, mégis veszélyt rejt.  Szeretkezzetek és beszéljetek a féltve őrzött titkaitokról, a legrejtettebb vágyaitokról, azokról a követelményekről, melyeket a félelem kultúrája támaszt a szexualitásotokkal szemben, s amelyeket túszul ejtett… (Sose féljetek, nem ti vagytok az egyetlenek, akik úgy gondolják, hogy van rejtegetnivalójuk. A titkod mindannyiunknál biztonságban van.) Kijuthatunk innen, közösen, de előbb őszintének kell lennünk, hogy rájöjjünk, hol a faszban vagyunk!

Megtalálni azokat az élvezeteket, amelyek egyszerre elégítik ki és forgatják fel a programozott, mérgező vágyainkat – és ezáltal újraalkotni önmagunkat. Ez a kulcs.