Gulyás Márton és a Partizán ismét Youtube-médiatörténelmet csinált, vasárnap késő este ugyanis stúdiójában faggathatott olyan embert, akit általában senki sem faggathat sehol. 

Egy barátom, aki ért az ilyesmihez, az interjú közben úgy írta le az elhangzottakat, mint egy átlagos fideszes káder „a kocsmaasztalnál, három sör után” előadott, privát panaszait.

Csakhogy ezt most élőben látta 70 ezer ember, azóta pedig csaknem félmillióan nézték meg. Ilyen még valóban csak egyszer volt, amikor Simicska Lajos oligarcha 2015-ben, akkor még a függetlenebb médiában, milliók előtt kezdte el káromolni Orbánt Viktort, szinte élőben. 

Vele szemben Magyar Péter csak közepes, ám befolyásos vezető pozíciók sorát töltötte be Orbán rendszerében 2018-tól a múlt hétig. Azután elromlott minden: a kegyelmi botrányba végleg belebukott volt felesége, Varga Judit, aki miután igazságügyminiszteri posztjáról távoznia kellett, most már EP-listavezető sem lesz. Kiderült ugyanis, hogy noha most megszólaló volt férje szerint nem értett egyet a gyermekbántalmazót segítő K. Endre kegyelmi kérvényével, végül mégis ellenjegyezte azt.

Ez úgy tűnik, már az egykor a Diákhitel Zrt.-t vezető utána pedig rövid ideig a Máv-Volán csoport vezetőségében is bent ülő Magyarnak is sok volt, így olyasmire szánta rá magát, ami igazából Orbán apparátusának a rémálma. Egyenesen a politikai ellenségnek, avagy „dollárbaloldalinak” bélyegzett médiaellenfél videóműsorában tűnt fel.

Sok új információt, vagy jelenséget nem tárt fel, ahogyan azt a kérdést sem oldotta meg interjújában, ki állt valójában a kegyelmi kérvény ötlete mögött. (Erről a sajtóban közben megjelentek érdemi információk máshonnan). Mégis fontos volt, amit el szeretett volna mondani. Néhány pontban összefoglaljuk, miért.

1. „Rogánnak mennie kell!”

Magyar interjújának tekintélyes részét annak a gondolatnak szánta, hogy az általa amúgy támogatott orbáni kurzus hiteles ellenfél, ellenerő, vagy tartós intézmények hiányában súlyosan eltorzult. Ez hasonló ahhoz, amivel a Fidesz-közeli Pesty László is kiállt már, különösebb konkrétumok nélkül „lölőzve”. Magyar azért ennél lényegretörőbb volt:

a cselszövő Richelieu bíboroshoz hasonlította Rogán Antal nagyhatalmú tájékoztatási minisztert, neki tulajdonította a legtöbb rosszat a rendszerben, sőt, elmesélte, hogy ellentéteik miatt az állami intézmények és titkosszolgálat is fenyegette állásában, telefonját pedig lehallgatták.

Hozzátette, azt is rebesgetik, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi minisztert jelölhetik új elnöknek, aki szerinte „Rogán Antal és Habony Árpád embere”, így „ők ellenőrizhetik majd az elnöki pozíciót”. Mindezzel átadta fő üzenetét: a mostani, szégyenteljes ügybe belebukó két női politikus Magyar Péter szerint még a jobbak, őszintébbek közé tartozik a rendszerben, utánuk rosszabbak jönnek. Kétségtelenül arra utal mindez, hogy ő, és esetleg volt felesége, Varga Judit is elsősorban Rogán Antallal és a köré szerveződő, erőszakosabb üzleti körrel került konfliktusba, amiért most, a hirtelen orbáni menesztések után nyíltan is kész vállalni a konfliktust.

Az viszont, hogy a fókuszt Rogánra tolta át, akár még az ellenzéknek is feladhat egy hatásos labdát.

2. Ebből önmagában még nem lesz kormányváltás

Egy polgári demokráciában az ilyen kiállások általában megváltoztatják az erőviszonyokat. A kormányzati propagandával szembemenő, egy volt belsős ember által kendőzetlenül feltárt igazság általában futótűzként terjed, és a kormányzat nagy szomorúságára. Mindebből az ott létező ellenerők saját politikusai már a másnapi, reggeli hírháttér-műsorokban, majd a parlamentben is igyekeznek profitálni, a sajtó munkatársai hetekig kutatják az újabb és újabb megszólaló volt kormányembereket, végül pedig a felmérések is kimutatják a felfordulás hatásait.

Minderre itthon nem számíthatunk:

egy Orbán-lojalista fordulata és kendőzetlen interjúja nem egy Karácsony Gergely- vagy egy Dobrev Klára kormányt hoznak közelebb. Magyarországon ugyanis sem szabad nyilvánosság, sem pedig egymással erősen rivalizáló gazdasági érdekcsoportok nincsenek, akik mindezt valamiféle választásra készülve kiéleznék.

Ehelyett, ahogyan Vágó Gábor volt LMP-s képviselő a Gemišt hírlevélben már leírta, az adást feltehetően a Fidesz vezérkara és apparátusa nézte körmét rágva, és a megszólalás maximum a jobboldalon indíthat el mozgást. A jobboldalhoz odaértve mind a Fidesz-KDNP-t és hatalmas rendelkező államát, mind pedig a szélsőjobb és „kemény” jobboldal szervezeteit: a Mi Hazánk (és az LMP) vizsgálóbizottságot kezdeményez a Rogánról elhangzottak miatt, a Vona Gábor-féle Második Reformkor feljelentéssel készül. A balliberális oldal meg egyelőre inkább Balog Zoltán és a református egyház kegyelmi kérvényben játszott szerepére, illetve a közvetlen elnökválasztás egészen hirtelen ötletére koncentrál.

3. Geopolitikáról egy szót se!

Magyar Péter interjújának fontos része, hogy mondatai lényegében arról szóltak, amiről a liberális ellenzék is beszél ugyan, de ami mostanában mintha fáradtságból már párszor elsikkadt volna. A volt fideszes káder például úgy fogalmazott: ha „azt akarjuk, hogy a gyerekeink ne egy családi részvénytársaságban nőjenek fel”, akkor a magyaroknak „lépniük kell”. Ezzel szemben az elmúlt hetek, és a kegyelmi botrány idején sem errefelé terelte a szót az ellenzék. Emlékezetes, többségük például Svédország NATO-csatlakozásának Orbán általi, erőszakos halasztgatását tartotta a most kialakult krízis előtt a legnagyobb botránynak.

Magyar Péter az elégedetlenség és a sérelmek között azonban a „kelet vagy nyugat: despotizmus vagy szabadság” stílusú retorikának pontosan nulla teret szánt. Míg Simicska annak idején, 2015-ben még próbálkozott saját érdekháborúját úgy bemutanti, hogy nem tetszett neki az orosz befolyás, Magyar Péter és a kérdező Gulyás Márton is kerülték a NATO-Magyarország vagy az Egyesült Államok – Magyarország tematikát. Talán épp azért, mert Magyar Péter számára ezek nem is fontos problémák, emellett azonban

tény, hogy a nyugati hatalmak – különösen az USA – megítélése a magyar választók között ma nagyon negatív. És van azért ügy, amivel fel lehet őket is háborítani: a vagyoni egyenlőtlenségek.

Amit Magyar a családi részvénytársasággá válásról mondott, lecsupaszítva nem más, mint a kapitalizmus hazai kifejlődésének észrevételezése és kritikája. Hiába állítják szembe ugyanis rendszeresen a hazai, meglehetősen autoriter politikai rendszert a nyugati „szabad piaccal” a kis különbségek egy lényeges hasonlóságot takarnak el. A vagyon egyre nagyobb része jut Kaliforniától Pekingig egy egyre szűkebb uralkodó osztály kezébe, akiket a politikai osztály egyre kíméletlenebbül védelmez még az adófizetéstől is.

Magyar el is mondta, ez számára sokkal érdekesebb probléma, és hogy az ellenzék alkalmatlansága és tehetetlensége az a kulcsmozzanat, amely miatt tényleg szinte azt csinál ebben az ügyben a kormányzat, amit csak akar. Különösen feltűnő, hogy az összefogás-párti közvélemény ellenében ő meg épp az ott mumusnak gondolt, egykori LMP-t látta olyan pártnak, ami a 2010-es évek elején még jó úton járt, ellenzékváltást akart elérni, hogy „erős középpárt” álljon szemben a Fidesz rendszerével. A viszonyok felborulása és az óbaloldali elit becsontosodása miatt mindennek mai párhuzama már nem létezik.

Mindenesetre talán az ellenzéki kampányok is tanulhatnak abból, hogy mely témák maradtak tartósan fókuszban ebben, a jobban megkonstruált kritikában, és melyek maradtak ki belőle: előbbi kategória a magyarországi kapitalizmus kritikája, utóbbi az, hogy mennyire tetszik, vagy nem tetszik nekünk az, amit a nyugati szövetségesek csinálnak. Ez utóbbi is fontos probléma persze, de talán nem túl fényes választási hívószó.

4. Mi áll a hirtelen krízis mögött?

Ha egy kicsit továbbgondoljuk azt, hogy egy közmondásos „kiábrándult fideszes” kipakolós interjújában miért nem komoly sérelem a „nyugat versus kelet” tematika, még érdekesebb következtetésekre juthatunk. Ismert ugyanis, hogy a köztársasági elnök és Varga Judit lemondását hozó kegyelmi botrányt megelőzően több vezető amerikai forrás is jelezte: elfogyott a türelem az ukrajnai háború idején a kívánt NATO-bővítést akadályozó, nyíltan az amerikai kormány ellenlábasát, Donald Trumpot támogató Orbánnal szemben. Január 26-án még csak az amerikai nagykövet, David Pressman jelezte a Financial Timesban: „van befolyásunk, és nem félek ezt használni is”; majd február 7-én Joe Biden egyik legfontosabb embere, Jake Sullivan fehér házi nemzetbiztonsági tanácsadó tette mindehhez hozzá: „fogy a türelem Magyarországgal szemben”.

Az, hogy az Egyesült Államok demokrata kormányainak nem tetszik a magyar miniszerelnök, nem új dolog.

Az viszont, hogy bizonyos nagyobb mértékű igazodást a NATO és EU érdekeihez már készek akár keményebb – és nem túl formális – nyomásgyakorlással elérni ezek az erőközpontok, igenis látványosan mutatkozott meg 2024 elején.

Ahogyan tehát már Vágó is fogalmazott, „ nem kell feketeöves összeesküvés-elméletgyártónak lenni”, ahhoz hogy rájöjjünk, vannak súlyos hatalommal rendelkező érdekeltek, akik örülnének, ha Orbán Viktor hirtelen súlyos belpolitikai problémákkal is szembe kellene, hogy nézzen. És ha kialakul egy mostanihoz hasonló, a köztársasági elnök lemondásával járó súlyos helyzet, nyilván szívesen rájátszanak minderre a saját eszközeikkel. Mindez persze csupán elmélet, de érdemes azért minden naivitást mellőzve, észben tartani mindezt.

5. Magányos farkas, vagy az első dominó?

A legfontosabb kérdés mindezek miatt az, Magyar Péter csupán egyéni, részben magánéleti indokokból döntött úgy, előáll súlyos kormánykritikájával, vagy esetleg képvisel-e egy számottevő csoportot Orbán Viktor környezetében, amelynek az itt előadottak közös véleménye is egyben.

Erre a kérdésre megfelelő kremlinológiai tapasztalat híján nehéz választ adni. Amennyiben a második eset az igaz, akkor Magyart még további kilépők, szivárogtatók, éles kritikusok fogják követni, ezzel jelentős belső hatalmi mozgást indítva el. Ha az első eset bizonyosodik be,

annyit Magyar már akkor is elért, hogy Rogán tájékoztatási és titkosszolgálati miniszter szándékával ellentétben a kegyelmi botrány hatásait nem sikerült megállítani a köztársasági elnöknél és Varga Juditnál,

a fókusz a sajtó maradék, független részében átkerülhet a Rogán-Habony-Tiborcz-Orbán körre és közvetlen környezetükre.

Ez pedig máris egyfajta politikai belső krízissel fenyeget a Karmelita körül. Olyan krízissel azonban, ahol a hivatásos és hivatalos magyar ellenzéknek nem sok lapot oszottak.