Látványosan Novák Katalin ellen fordult a társadalom, kevesebb mint egy hét leforgása alatt, miután kiderült, tavaly elnöki kegyelmet adott egy gyermekotthon igazgatóhelyettesének, aki nemcsak nem értesítette a hatóságokat, miután tudomására jutott, hogy felettese hatalmával visszaélve gyerekeket bántalmaz szexuálisan az intézményben, de mindezt meg is próbálta eltussolni.
Ha valami, a pedofil bűnelkövetők, a gyerekekkel visszaélő felnőttek megítélése azon kevés témák közé tartozik, amiben politikai oldalaktól függetlenül nagy az egyetértés a magyar társadalomban – nem is csoda tehát, hogy így ráégett a valóban megindokolhatatlan kegyelmi ügy Novákra. A felháborodás olyan széleskörű, hogy Orbán Viktor is érzékelte a lépéskényszert. A kellemetlen helyzetből, ahhoz képest, hogy saját emberét, az egykori fideszes családügyi miniszter döntését kell kiigazítania, nagyon is jól jöhet ki. Főleg, miután végül még Novák hivatala is megerősítette: „A bejelentett Alaptörvény-módosítás a gyermekek még erősebb védelmét szolgálja, ezért Novák Katalin köztársasági elnök jó szívvel fogja aláírni azt.”
A legkiszolgáltatottabb helyzetű, állami gondozásban nevelkedő – és a saját családjukon belül bántalmazott – gyerekek helyzete azonban az égvilágon semmit sem javul a miniszterelnök döntése után.
És ez az, amiről ezen a ponton, amikor az ország egyik fele talán kicsit megnyugszik a „pedofilkegyelem” betiltása után, a másik fele pedig továbbra is Novák lemondását követeli, nem feledkezhetünk meg.
Csütörtök esti bejelentésével, miszerint alkotmánymódosításban kezdeményezi, hogy ne lehessen elnöki kegyelmet adni többé gyermekek elleni bűncselekmények elkövetőinek, Orbán Viktor tett egy aprócska sebtapaszt a gyermekvédelmi rendszeren tátongó bűzös, gennyes fekélyre. Persze, egyetlen ilyen eset is túl sok, de fontos, hogy ne csupán a kegyelmi botrányra, Orbán szimbolikus lépésére és a hatalmi adok-kapokra korlátozódjon a figyelmünk.
A gyermekvédelemnek a társadalom számára leginkább kézzelfogható, erős indulatokat kiváltó szeglete a gyerekekkel való szexuális visszaélés bűntette. Nyilvánvalóan erre alapozott Orbán Viktor is, amikor leszögezte: „pedofiloknak nincs kegyelem”.
Akkor most megnyugodhatunk? A miniszterelnök megvédte a gyerekeket, újra? Sajnos nem.
A kedélyek csitítását és Novák rendre utasítását célzó üres alkotmánymódosítás helyett a kormánynak sokkal inkább azzal a kérdéssel kellene foglalkoznia: hogyan kerülnek gyerekek közelébe intézményi körülmények között rájuk veszélyt jelentő emberek? Hogy lehet, hogy a bicskei gyerekek az intézmény két, hatalmával visszaélő vezetőjével szembe kerülve senkitől se kaptak segítséget éveken át?
A válaszok a rendszer egymást erősítő hiányosságaiban keresendők. A szociális dolgozók elképesztően alulfizetettek, nehéz körülmények közt sínylődnek a munkában és azon kívül is, a gyermekotthonok ezért munkaerőhiánnyal küzdenek. A visszaélésekre sokkal inkább lehetőséget adó, a gyerekek elkallódásának, érzelmi elhanyagolásának, bántalmazásának esélyét növelő tömegintézményeket egyébként is fel kellene számolni, de nevelőszülőkből sincs elég. Az intézményeken belüli és kívüli jelzőrendszerek működésképtelenek – beleértve, hogy maguknak a gyerekeknek, akik alapvetően is nehezen képesek jelezni, vagy egyértelműen felismerni, ha visszaélés áldozatai lettek, nem mutat a rendszer egyértelmű menekülési utakat. Nincsenek biztonságos csatornáik a problémák jelzésére, sok esetben még csak bizalmi kapcsolataik sem olyan felnőttekkel, szakemberekkel, akik segíteni tudnának nekik. Mert vagy nincs dolgozó, vagy ha van, túlterhelt, vagy nincsenek eszközei ahhoz, hogy felismerje az erőszakot.
És úgy általában, a kormány gyerekekhez való hozzáállása, a gyermekvédelemről alkotott elképzelései és családpolitikája is sok sebből véreznek. Az Orbán-kormánynak egészen addig fontosak a gyerekek, amíg meg nem születnek – de már a születésük körülményein sem próbálnak érdemben javítani, ahogy azt a szülészeti erőszakkal kapcsolatos küzdelmek fogadtatása is jelzi. Aztán pedig legfeljebb akkor kerülnek előtérbe, ha propagandaeszközként használhatók. A gyermekvédelem rendszerhibáit hosszasan sorolhatnánk, az intézményeken kívüli világban is, legyen szó a saját családtagjaik által szexuálisan vagy fizikailag bántalmazott gyerekek soha napvilágra nem kerülő történeteinek százairól, az iskolai szexuális nevelés hiányáról vagy a hatóságok és az igazságszolgáltatás által cserbenhagyottakról, akiknek mindez nem ritkán akár az életébe is kerül.
Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a miniszterelnök nemcsak a megmentő, de a szélsőjobboldali Mi Hazánk három kívánságot teljesítő aranyhalának szerepét is magára vállalta csütörtök délután.
Miután 2022-ben előzetes társadalmi egyeztetés nélkül teljesítették a „nemzethalál” rémétől rettegő szélsőjobboldal régi vágyát az úgynevezett szívhangrendelettel, Dúró Dóra második kívánsága is szó szerint teljesülni látszik, miszerint „a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények esetében egyetlen érintett se kaphasson elnöki kegyelmet”.
Bár a kegyelmi botrány körül egyre növő zajban sokaknak valószínűleg fel se tűnt a szélsőjobb újabb diadala, ne becsüljük alá azt a több mint aggasztó jelenséget, hogy a nők méhe és önrendelkezése, valamint a gyermekvédelem kapcsán Magyarország kormánya a szélsőséges, ultrakonzervatív Mi Hazánk javaslatainak megfelelően alkot törvényeket. Teljesen figyelmen kívül hagyva az érintettek valódi érdekeit, problémáit, és fittyet hányva arra a politikai-társadalmi felelősségre, amellyel azért ruháztuk fel, hogy valódi védelmet nyújtson a gyermekeinknek.
