Míg Tajvan nyilvánosan Ukrajna barátjaként állítja be magát, addig az ukrajnai háború megkezdésétől fogva az oroszországi hadiipar legfontosabb beszállítójává lépett elő a fegyverek, védelmi rendszerek előállításához szükséges gépek terén. Az oroszországi kötődésű, de Rigában szerkesztett The Insider és a tajvani The Reporter közös oknyomozó riportjából kiderül, hogy a világ legtöbb állama által függetlenként el nem ismert Tajvan szerszámgépgyártó vállalatai miként kerülik meg az Oroszországra vonatkozó exporttilalmat, hogyan ügyeskednek harmadik országokban a kereskedelmet lebonyolító összekötő cégek, valamint az is, hogy a szankciós politika miért kudarcos.

A hétvégén közölt riport érintőlegesen a globális fegyverkereskedelem sötét üzelmeire és erőviszonyaira is fényt vet. Érdemes így a kutatómunka megállapításainak ismertetése előtt a tágan értett – tehát a fegyverek, védelmi rendszerek, hadi felszerelések előállításához szükséges berendezéseket is magába foglaló – hadiipari költésekre vetnünk egy pillantást. Ezzel nyerhetünk keretet a Tajvanra vonatkozó megállapítások értelmezéséhez.

Milliárdok és billiók

A legújabb fegyverkezési verseny a Krím-félsziget megszállása idején kezdődött, s azóta töretlenül tart – az ukrajnai háborút követően pedig újabb és újabb csúcsokat ér el. A Stockholm International Peace Research (Sipri) intézet, amely a fegyver- és hadászati világkereskedelmet szemmel tartó legismertebb think tank, már 2022-ben arról írt, hogy hét éve nő folyamatosan a fegyverkereskedelem. Így már az ukrajnai háború kitörése előtt 600 milliárd dolláros nyereséggel számolhatott a 100 legnagyobb fegyvergyártó vállalat, melyek közül 40 az Egyesült Államokban székel. Máskülönben az USA a fegyverkezésre messze a legtöbbet költő állam: 2022-ben 816 milliárd dollárt költött katonai kiadásokra, amely összeg négyszer magasabb, mint amit a második helyezett, azaz Kína fordított a hadiiparra, nyolcszor magasabb, mint amit az Ukrajnában hadakozó Oroszország, de általában

az USA majdnem kétszer többet költött fegyverekre, mint az utána következő kilenc állam összesen.

Az 1966-ban alapított, a katonai tömbök irányába sokáig el nem kötelezett, immár gyakorlatilag a NATO-ba tartozó Svédország védelmét élvező intézet újabb tanulmánya szerint, amely az év elején jelent meg az intézet honlapján, nem pusztán azt kell figyelnünk, mekkora mértékben növekednek a hadiipari költések  – árulkodóbb, hogy minek a kárára növekednek. Mivel a pénzügyi források korlátozottak, az egyik kiadási kategóriát növelni kívánó kormányoknak általában kompromisszumokat kell kötniük más kategóriákkal – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai körében pedig a fejlesztési támogatások a hadiipari költések növekedésének áldozatai. A NATO-tagság mellett döntő Finnország és Svédország példája kirívó. Míg az előbbi már a 2023-as költségvetésben a „védelem” rubrikába csoportosította át a segélyezésre, oktatásra és kultúrára, a mezőgazdaságra, klímavédelemre stb. fordítandó kiadásokat, Svédország költségvetésében reálértékben csakis a „védelem és a társadalom válsághelyzetekre való felkészültsége” költségvetési sor kiadásai nőttek: míg ez közel 7 százalékkal emelkedett, addig például az egészségügyre, szociális kiadásokra 13 százalékkal jutott kevesebb, mint az előző évben.

Ennek a társadalmi következményei még beláthatatlanok.

Jellemző, hogy bár 2022-ben a fejlesztési kiadások az OECD 30 legjelentősebb tagállamában 14 százalékkal nőttek, még mindig csak 204 milliárd dollárt tettek ki, miközben a hadi kiadások összege meghaladta az 1,3 billiót. S bár az utóbbiak – a trend szerint – lényegében az ukrajnai háború megkezdése nélkül is növekedtek volna, ha a fejlesztési kiadásokból kivesszük a közvetlenül Ukrajnának és az ukrajnai menekültek megsegítésére szánt 16 és 30 milliárd dollárt, akkor kiderül, hogy a fejlesztési kiadások 2021-hez viszonyítva nemhogy emelkedtek, hanem 2 százalékkal csökkentek.

Tajvan és a „piaci rés”

Összességében elmondható, hogy a nyugati államok szankciós politikájának dacára, melyeknek elvileg a világ államai közül a 3. legtöbbet hadiipari kiadásokra költő Oroszországot el kellett volna hogy lehetetlenítsék, a katonai-védelmi komplexumra szánt kiadások óriási mértékben nőttek. A szankciók – melyek ritkán érik el a valós felelősüket – olyannyira hatástalanok, hogy Moszkva, miután kilépett több fegyverkezési szerződésből, a 2024-es költségvetésében – a Le Monde Diplomatique elemzése szerint – 70%-kal növeli meg a katonai kiadásokra szánt összeget. Az oroszországi GDP 6%-át csak úgy lehetséges lövedékek, harckocsik és drónok gyártósorainak kiadásaira költeni, hogy ezek a berendezések már készen állnak a kapacitások növelésére. S hogy készen állnak, ez a jelek szerint

a Kínai Köztársaságnak, ismertebb nevén Tajvannak tudható be.

Miután Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, a német, japán és svájci szerszámgépgyártók mind elhagyták az oroszországi piacot. Egyúttal bebizonyosodott, hogy a Kínából származó helyettesítő termékek valamelyest silányabb minőségűnek bizonyulnak. Szinte természetesen csusszant be az Oroszországot a Krím-félsziget elfoglalása után is csúcstechnikával, berendezésekkel és szoftverekkel ellátó államok helyére Tajvan. A már idézett Insider-riport szerint kisvártatva a tajvani technológia nélkülözhetetlennek bizonyult a precíziós fegyverek, rakétakilövők, biztosítékok és egyéb katonai hardverek gyártásában.

Bár a tajvani kormány által 2023 januárja óta hozott intézkedések megnehezítették az Oroszország számára a hadiipari komplexumát fenntartó technológia behozatalát, a tajvani gyártású szerszámgépek kerülővel eljutottak a háborút viselő országba. Egy nemzetközi kereskedelmi adatgyűjtésre szakosodott platform vámnyilvántartása szerint 2023 márciusa és szeptembere között Oroszország legalább 193 tajvani gyártású csúcskategóriás összeszerelő központot importált. Az összesen közel 29 millió dolláros értékű gépek 80%-a harmadik országokon keresztül jutott Moszkvába.

Tajvan, amely mind a Kínával, mind pedig az Egyesült Államokkal való kapcsolatában – ahogy ezt a nemrég zajlott tajvani választásokról szóló írásunkban hangsúlyoztuk – a status quo-ban érdekelt, geopolitikai fontosságát kétségkívül a tech szektor csillogásának köszönheti. S mivel a csipgyártás és a technológiai vívmányok fejlesztése elképzelhetetlen lenne az USA közbenjárása nélkül, az oroszországi hadiipar fenntartásában játszott szerepe emiatt is meglepő. Tovább árnyalja a katonai tömbök szembenállásáról élő képet az a tény, hogy az Oroszországba szánt tajvani hadiipari export Kína mellett a NATO-tagállam Törökországon keresztül zajlik.

Az oknyomozó újságírók arra jutottak a Törökországból származó adatok alapján, hogy bár nem csak a tajvani gépeket szállítják illegálisan, azaz a szankciókat megkerülve és óriási felárral Oroszországba, 2023 szeptemberében éppen a törökországi tranzitpontok tették ki az ezen az útvonalon szállított orosz import nagy részét.

(Kiemelt képünk illusztráció.)