Máig lehet leadni az Oktatási Hivatal (OH) részére azokat a kérelmeket, amelyekkel a gyerekek plusz egy éves óvodai nevelését lehet kérni. A még nem iskolaérettnek vélt gyerekek szüleinek először az OH-t kell felkeresnie, majd ezután a hivatal vagy saját hatáskörben elfogadja a kérvényt, vagy továbbítja azt az illetékes pedagógiai szakszolgálatnak, ha a beérkezett adatok alapján nem tud döntést hozni.

A Szülői Hang csoport egy sor pedagógiai-neveléstudományi szakember mellett évek óta tiltakozik a 2019-es oktatási törvény által teremtett új rendszer ellen, amelynek lényege, hogy minden, augusztus végéig 6 évet betöltött gyermeknek kötelező iskolába mennie. Ez alól a fent említett kérvényezéssel lehet felmentést kérni, ha a szülő/óvodapedagógus úgy érzi, hogy gyermeke még nem iskolaérett.

A Szülői Hang sajtóközleményében hangsúlyozza, az Oktatási Hivatal egyedül arról dönt, hogy kinél legyen szakszolgálati vizsgálat és kinél nem, de ebben a kérdésben a tapasztalatok szerint az Oktatási Hivatal döntése nem egységes, a lakóhely – vagyis az óvodai férőhelyek száma – jobban számít, mint a szülői kérelem tartalma: ahogy a korábbi években, úgy most is egyes vármegyékben jóval nagyobb arányban rendelnek el szakszolgálati vizsgálatot, mint máshol. A hivatal ráadásul kritériumok nélkül, átláthatatlan módszertan szerint dönt arról, hogy elrendel-e szakszolgálati vizsgálatot, vagy sem.

További lényeges problémája a rendszernek, hogy bár az OH igen nagy arányban (tavaly 98 százalékát) elfogadja a kérelmeknek,

még így is több ezer gyermek esik el az óvodai hosszabbítás lehetőségétől a folyamat során, illetve a túl bürokratikus eljárás, valamint a kellő, idejében megadott információ hiánya eleve rengeteg szülőt kizár.

Ez utóbbiakat megerősítette lapunknak Miklós György, a Szülői Hang képviselője. Ahogy elmondta:

„Ez egy értelmetlen rendszer. Nem nagyon látok mást ebben, mint elrettentő erővel bíró macerát, stresszt. Hatósági eljárás keretében vizsgálni a gyereket sokaknak elrettentő. Jellemző, hogy sokan például nem tudják, mi a különbség a pedagógiai szakszolgálat és a gyámhivatal között.„

Az iménti érveket nem igazán vette figyelembe az oktatási kormányzat, amikor a szigorítást indokolta.

„Az a cél, hogy kiszűrjük a visszaéléséket, a gyermek szempontjából kifejezetten hátrányos és indokolatlan felmentéseket, amely mögött gyakran más – a gyermek valós fejlettségi szintjétől független – okok is állhatnak”

– hangzott az (akkor még) Emmi 2020-as magyarázata a törvényhez.

Rétvári Bence államtitkár a későbbiekben „egységesítéssel” is magyarázta az OH bevonását, bár ennek ellentmond a tény, hogy a hivatal átláthatatlan módon hoz döntéseket, illetve az alapvető tájékoztatást is elmulasztja sok esetben.

Homályos maradt az is, hogy pontosan milyen „visszaélésektől” próbálta megvédeni az óvodai ellátórendszert.

Miklós György szerint az egyik válasz mindenképpen ott keresendő, hogy az óvodapedagógusok száma messze elégtelen hazánkban, és ezért próbálja meg a kormány alacsonyabb létszámon tartani az óvodások számát.

Ezt támasztja alá Ercse Kriszta oktatáskutató G7-en megjelent korábbi elemzése is, mely rámutat, hogy a kormány 2015-ben úgy tette kötelezővé az óvodát három éves kortól, hogy ahhoz nem rendelt megfelelő számú többlet férőhelyet, így azonnal jelentkeztek is a problémák. A kormányzat akkor azzal védekezett, hogy lenne elég férőhely, csak ezek egyenetlenül oszlanak el az ország területén. Mindezzel együtt a kormány rögtön szigorította a kötelező beiskolázást, kötelezővé téve azt már hatéves kortól: így próbálta meg elkerülni, hogy jelentős infrastrukturális beruházásokra kelljen költenie az óvodai férőhelyek bővítéséhez.

A problémát, aminek az arra éretlenül iskolába kényszerített gyerekek isszák meg a levét, Gyarmathy Éva pszichológus érzékeltette a Szabad Európának adott interjújában:

„Az nagy hátrány, hogy a gyerekeket bekergették hatévesen az iskolába, annak ellenére, hogy – mint korábban is mondtam – most lassabban érnek, mint régebben. Erre a fajta iskolarendszerre, ami most nálunk van, pláne nem érett egy hatéves. A tanítást kellene sokkal inkább a gyerekekhez igazítani, és nem a gyerekeket az iskolához. Onnan kell elindulni, ahol a gyerek tart, mert különben nagy rés marad, amit persze a gyerek idegrendszere kitölt majd valahogy. Ezt hívják tanulási zavarnak, ami azért jöhetett létre, mert nem volt még olyan a gyerek, amire az oktatás épül. Ezért iszonyatos bűn az, amit elkövettek a gyerekek ellen, hogy nem segítik őket, hadd érjenek meg az iskolára.”

Gyarmathy szerint nem lenne probléma a korai iskolába küldés sem, ha az iskolarendszer erre fel lenne készülve, megfelelő tantervvel, jól felkészített pedagógusokkal, jelentősen csökkentett adminisztrációs terhekkel és a szűklátókörű kormányzati központosítás nélkül.

Az iskolarendszer viszont erre nincs felkészülve, így aztán értelemszerűen az utóbbi években durván megugrott a sajátos nevelési igényűvé, vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdővé nyilvánított gyermekek száma. A 2019/2020 előtti oktatási rendszerben, ahol a szülők és az óvodapedagógusok döntöttek helyben az általuk jól ismert gyermek iskolaérettségéről, Miklós György szerint nagyságrenddel, több mint tízezerrel több gyerek maradt hatévesen plusz egy évet óvodában.

A kormányzatnak, azon belül is Rétvári Bencének természetesen az SNI-vé minősítések számának megugrására is van magyarázata. Az államtitkár – ahogyan arról a Mérce is beszámolt –  2022-ben Ungár Péternek válaszolva arról beszélt az Országgyűlésben, hogy „a sajátos nevelési igényű gyermekek számának drámai emelkedése a kifinomultabb diagnosztikai rendszerek és a modernebb vizsgáló eljárások miatt van”.

Ezt az érvelést is cáfolja Gyarmathy Éva, aki fent idézett interjújában úgy fogalmazott:

„Nem azért van több gyerek, mert jobban észrevesszük, diagnosztizáljuk őket, hanem azért vesszük észre őket könnyebben, mert egyre többen vannak. Ez nem mítosz. Egyrészt ennek fiziológiai okai is vannak, az utóbbi évtizedben sorra jelennek meg azok a szakirodalmi anyagok, amelyek azt bizonyítják, hogy a különböző vegyületek, anyagok, amelyekkel kölcsönhatásba lép a fejlődő emberi agy, hogyan befolyásolják a működését, fejlődését.”

Gyarmathy szerint a fiziológiai okok mellett a civilizációs változások is jelentős szerepet játszanak, hiszen egészen más hatások érik a gyerekeket a környezetükből, társaságukból, mint 50 évvel ezelőtt, amikor a jelenleg is még döntő mértékben alkalmazott pedagógiai módszereket bevezették.

Az együttnevelés módszeréért és a „gyerekérett iskolák” kialakításáért szállt síkra nemrég a Polgár Alapítvány keretén belül működő Oktatási Ügykoalíció is. Kampányukról a Mérce rendszeresen beszámol.