Habár csak az elmúlt egy évben is számos jele mutatkozott annak, hogy a munkavállalói érdekképviseletek kifejezetten ellenséges környezetben kénytelenek lavírozni idehaza, Fónagy János államtitkár szerint Magyarországon 

„komoly lépések történtek a szociális párbeszéd erősítésére”.

A Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára Vadai Ágnes DK-s képviselő írásbeli kérdésére reagálva fogalmazott így, miután az ellenzéki politikus Nicolas Schmit, az Európai Bizottság foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztosának kritikus nyilatkozatát idézte. Az EU-s biztos decemberben az Economxnak azt mondta: 

„Magyarországon a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek képviselőivel folytatott szociális párbeszéd továbbra is a leggyengébbek közé tartozik az EU-ban, és az utóbbi időben tovább romlott” Schmit arra is rámutatott, hogy e tekintetben a Tanács 2023-ban országspecifikus ajánlást fogadott el, amelyben felszólította Magyarországot a hatékony szociális párbeszéd biztosítására.  

Fónagy János „felelőtlennek” titulálta a luxemburgi biztos kijelentését, majd így érvelt: 

„A szociális párbeszéd fő fórumai megfelelő lehetőséget biztosítanak a szociális párbeszédre mind a versenyszférában, mind pedig a közszférában. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) tagjaival folyamatos a kapcsolattartás és az egyeztetés, az üléseken a tagok egyeztetéseket folytatnak, kapacitásépítésüket a kormány jelentős pénzügyi forrásokkal is támogatja, ami a VKF tagszervezeteinek erősítését hivatott elérni. Szintén előremutató, hogy tavaly májusban a munkavállalók, a munkaadók és a kormány kölcsönös támogatásával döntés született a VKF eseti bizottságának létrehozásáról, amely háromoldalú konzultatív, véleményformáló és javaslattevő testületként működik.”

Azt már mi tesszük hozzá, hogy bár Fónagy kifejezetten a konföderációkal való háromoldalú tárgyalásokra koncentrált válaszában, a szociális párbeszéd állapota ennél sokkal szélesebb körben mutatkozik meg a kormány által közvetlenül alakítható munkáltatói-munkavállói viszonyokban: ott van rögtön a pedagógusok ügye – amelyre a Schmit által említett országspecifikus ajánlás külön is rámutat —, akiknek a szakszervezeti képviselőivel éppen tegnap nem jutott semmilyen eredményre a kormányoldal egy sztrájktárgyaláson (és ez már a sokadik alkalom 2021 ősze óta). Ugyanitt érdemes megjegyezni, hogy Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfókon a 2022-es választási időszak óta nem mulasztja el a „baloldalnak” való kampányolással vádolni a tanárszakszervezeteket. Ugyancsak érdemes megjegyezni a kormány szociális párbeszédre vonatkozó felelőssége kapcsán, hogy a múlt év végén Alkotmánybíróságig ment állami cégek és a szakszervezetek közti jogvita arról, hogy kinek van joga kollektív szerződést kötni.

Ami pedig a Fónagy János által felhozott VKF-et mint „a párbeszéd fő fórumát” illeti, olyan jól sikerültek az idei évre vonatkozó minimálbér-egyeztetések is, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség alá sem írta azt, igaz, ezzel egyedül maradt más szakszervezeti konföderációk, a Liga Szakszervezetek és a Munkástanácsok Országos Szövetsége mellett. Ahogyan pedig a Mércén is írtunk a tárgyalási folyamatról, a kormány nem egyszer obstruálta az egyeztetéseket azzal, hogy friss adatok hiányában ültette tárgyalóasztalhoz a feleket.

Szintén kérdéses, hogy mennyiben segíti a szociális párbeszédet a kormány azzal – illetve ahogyan arra Fónagy hivatkozott, „támogatja pénzügyi forrásokkal a VKF tagjait” -, hogy  érdemi egyeztetés nélkül alkotta meg azt a törvényt, amely megszünteti a közszféra területén a szakszervezeti tagdíj levonását, ezzel bizonytalan anyagi helyzetbe hozva az érdekképviseleteket. Ugyancsak az állam és a munkavállalói oldal közti viszony minőségét kérdőjelezi meg a kötelező munkavédelmi oktatás és a kötelező munkahelyi orvosi alkalmassági vizsgálat egyeztetés nélküli eltörlése.