Az Il Manifesto olaszországi lapban októberben nyílt levél jelent meg, amelynek az aláírói tiltakoztak a Giorgia Meloni miniszterelnök vezette kormány, különösen pedig Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes és közlekedési miniszter eljárása ellen, mellyel – így a közleményt kézjegyükkel ellátók – „nyílt támadást hajtottak végre” a köztársasági alkotmány két alapelve ellen. A jogászok, ügyvédek, az egyetemi polgárság tagjai, írók és szociális munkások kikeltek az ellen, hogy Salvini miniszter, a Lega per Salvini Premier (röviden: Lega) párt elnöke és a kormánytöbbség, kiegészülve a szélsőjobboldali pártok által alkotott kormányt támogató sajtóval, azzal, hogy a közösségi médiában heteken át tartó kampányt folytattak egy cataniai bírónő ellen, vétettek egyfelől a hatalmi ágak szétválasztásának és az igazságszolgáltatás függetlenségének elve; másfelől a gyülekezési szabadság ellen.

Az alkotmányos alapelvek megsértése, s általában a jobboldal minden megnyilvánulása – olvashatjuk a jogrendszer stabilitását féltő nyílt levélben –  „megerősíti, hogy a kormány nem hajlandó elfogadni azt, hogy a politikai hatalom abszolutizálása előtt alkotmányos korlátok állnak”.

A közlemény nyílt állásfoglalás és a szolidaritás kifejezése a cataniai bírónő mellett. Írjuk le végre a nevét: Iolanda Apostolicóról van szó.

Aki borsot tört a szélsőjobboldal orra alá

Apostolico eddig két alkalommal került be a nemzetközi sajtóba. Előbb 2000-ben, kevéssel az államot fölforgató, nem feltétlenül szándékolt hatásként a Lega elődpártját, az Északi Ligát országos párttá avató, Tiszta kezek nevű korrupcióellenes ügyészségi nyomozások sorozata után. Ekkor ügyészként járt el Szicíliában, ahol mivel nem volt ismerős – a „szárazföldről” érkezett, mondták róla – egy cataniai bíró és ügyvédei csúnyán rászedték. Hamis tárgyalást rendeztek a számára, melyen a tanúknak és a vádlottnak a szicíliai szlengből vett obszcén nevet adtak. Az akkori ügy – egyebek mellett – rávilágított a két Berlusconi-kormány közt eligazodni igyekvő Olaszország uralkodó osztályának továbbélő nőellenességére és végtelen megvesztegethetőségére.

Utóbb pedig most találkozhattunk Apostolico nevével a nemzetközi lapok címoldalán, amikor a Lega immár a szélsőjobboldali kormánykoalíció – melyben a nemrég elhunyt Silvio Berlusconi pártja is helyet kapott – részeként kormányra került, s amikor aligha látszik annak az előnye, hogy a miniszterelnök nő. Sőt, mértékadó megnyilatkozások szerint eddig éppen a női jogok csorbulását, a nők szerepének a reprodukcióra korlátozását hozta Meloni kormányzása, miközben a nők megvédése puszta ígéret maradt. Legutóbb, november végén, egy 22 éves egyetemista lány meggyilkolása mutatott rá a nők védelmének a hiányosságaira, ám a gyilkosság, s a tény, hogy Olaszországban minden harmadik nap meghal egy nő bántalmazás következtében, ellentmondásos intézkedést eredményezett: a kormányzat ugyanis a nemi alapú bántalmazások megfékezését célzó projektumot egy olyan pszichológusra bízta, aki korábban tagadta a nemi alapú erőszak létezését.

Többek között ezért is volt akkora jelentősége, hogy 23 évvel később egy ügyésznő szembe szállt a kormányzattal. Ezúttal nem ő volt az, akit fiatal női ügyészként rászedtek, hanem ő tört borsot a szélsőjobboldal orra alá.

A menekültellenességet a zászlajára tűző Meloni-kormányzat új rendelete értelmében a biztonságos harmadik országból érkező menedékkérőket, akiknek a menedékkérelmét valószínűleg elutasítják, akár 18 hónapig is őrizetben tarthatják anélkül, hogy az egyedi esetet megvizsgálnák. Kifejezetten erre a célra táborokat kezdtek létesíteni előbb Olaszország-szerte, a városoktól távol eső helyeken vagy megüresedett laktanyákban, november elején pedig immár külföldön, Albániában is – brit mintára, ahol a  kormány Ruandába toloncolta volna a menekülteket, egyelőre sikertelenül.

Szicíliában az első ilyen tábor a déli parton fekvő Pozzallóban van. Itt vették őrizetbe azokat a tunéziai fiatalokat, akiknek Apostolico a védelmére kelt.

Mélyreható reformok

Az 59 éves, háromgyermekes Apostolico polgári bíró a cataniai bíróságon, és az ottani menekültügyekért felelős. Eljár a menekültek kérelmei kapcsán, dönt a beadványaikról, s ügyel rá, hogy mindez az olaszországi és az uniós jogok szerint történjék.

A bírónő egy 20 éves tunéziai fiatalember esetében, aki sokakhoz hasonlóan a tengeren keresztül menekülve Lampedusa szigetén kötött ki augusztusban, törvénytelennek nyilvánította a kormánynak a menekültekkel szembeni intézkedéseit. A vezetésével működő helyi kamara úgy ítélte meg, hogy ez az eljárás sérti az érvényben lévő európai előírásokat, s még inkább az olaszországi alkotmányt. „Senkit sem lehet megfosztani ügyének egyéni vizsgálatától, és senkit sem lehet őrizetbe venni, amíg ez nem történt meg”, hivatkozott Apostolico az alkotmányra, egyúttal pedig azt a szabályozást is törvénytelennek nyilvánította, amely szerint az érintettek csak akkor hagyhatják el a számukra kijelölt fogvatartási központot, ha valamivel kevesebb mint 5 ezer euró óvadékot hagynak letétben.

A felperest és más fogvatartottakat ezt követően szabadon engedték a pozzallói táborból, kisvártatva pedig más bírók is úgy döntöttek, hogy nem hagyják jóvá a „gyorsított menekültügyi eljárásnak” csúfolt, valójában több hónapig tartó vizsgálat idejére vonatkozó őrizetbe vételt.

A „biztonságosnak” nyilvánított országokból származó menedékkérőket érintő rendelkezéseket, így azt is, hogy akár 18 hónapig is fogva lehet tartani valakit, a Cutro-rendelet hagyta jóvá, amelyet az olasz parlament májusban iktatott törvénybe. A 2023 februári, Calabria partjainál történt halálos hajótörés után elnevezett rendelet – melyet számos, a menekülteket segítő szervezet utasított el – lehetővé teszi, hogy az eljáró hatóság a vizsgálat során ne vegye figyelembe, hogy a menekültnek esetleg családtagja él Olaszországban. Továbbá előírja, hogy bizonyos menekültügyi esetek (természeti katasztrófa elől menekülők, orvosi kezelésre szorulók és korábbi kísérő nélküli kiskorúak) számára nehezebb legyen tartózkodási engedélyt szerezni.

Ezeket a szabályokat – melyek nem is rejtegetik, hogy fő céljuk mind több menedékkérő kiutasítása, s egyáltalán mindenkinek az eltántorítása attól, hogy Olaszországba menekültként merészkedjen – ítélte Apostolico alkotmányellenesnek.

De talán ő sem gondolta, hogy (amint megfogalmazta:) „teljesen jogi, minden magánemberi ítélettől mentes” döntésével ekkora vihart támaszt.

Meloni egyszerűen „elképzelhetetlennek” nyilvánította, hogy valaki a menekülteknek kedvező ítéletet hozzon, Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes nyomban az ítélet után „mélyreható” igazságszolgáltatási reformot jelentett be. Sara Kelany, Giorgia Meloni miniszterelnök Olaszország fivérei (Fratelli d’Italia) pártjának migrációért felelős tagja pedig „politikai és ideológiai” döntésnek minősítette a cataniai bíróság döntését.

Az ítélettel kibékülni nem képes orgánumok közül a legmesszebbre vélhetően az il Giornale lap ment, amely szisztematikusan, évekre visszamenően fölkutatta a bírónő nyilvános szerepléseit, felszólalásait, a közösségi médiumokban tett bejegyzéseit, megjelenéseit különféle szervezetek tüntetésein, csak azért, hogy bizonyítsa a Salvinivel kapcsolatos ellenérzéseit és a menekültekkel szembeni elfogultságát.

Hovatovább – s ez valóban az Il Manifestóban nyílt levelet közlők jogos aggodalmát bizonyíthatja – több mint aggodalomra okot adó, hogy az Apostolicóval szembeni általános lejáratás közben jelentette be az olaszországi kormány, hogy meggyorsítja az alkotmánymódosítás folyamatát. Bár a módosítás a polgári jogokat nem fogja érinteni, üzenetértékű, hogy éppen annak a dokumentumnak a módosítási szándékáról van szó, melyre Apostolico többek közt az emberi jogok kapcsán hivatkozott. Ha az alkotmánymódosítási javaslatot elfogadja a parlament, a mindenkori győztes koalíció vagy párt sokkalta nehezebben lesz leváltható, mind eddig. A választási eredménytől függetlenül a parlamenti helyek 55 százaléka fog jutni neki, s ha kormányválságra kerülne sor – mely Olaszországban igazán nem ritka – a regnáló hatalom nem veszti el automatikusan a kormányzást.