Ha a legfelsőbb bíróságán múlik, az Egyesült Királyság kormánya nem lesz képes arra, hogy menekülteket Ruandába toloncoljon ki, írja a Guardian. A brit lap szerint ezzel Rishi Sunak miniszterelnök bevándorlási „politikája csapást szenvedett”.
Már amennyiben a Ruanda-tervre épülő intézkedéssorozat „politikának” nevezhető.
Az az ötlet, hogy a La Manche-csatornán való átkeléstől azáltal tántorítsák el a menedékkérőket, hogy a már megérkezetteket Ruandába toloncolják, még Boris Johnson egykori miniszterelnök kormányában merült fel 2022 áprilisában.
A terv úgy nézett volna ki, hogy a kijelölt menedékkérőt repülőre ültették volna, és 6500 kilométert utaztatva a ruandai hatóságokra bízták volna a menedékkérelme elbírálását. Annak a képe sejlett fel, hogy valahány – sosem tisztázott számú – menekültet így Ruandára testálnak át, de ez még annak az esélyét sem zárta volna ki, hogy a közép-afrikai állam hatóságai úgy döntenek, az Egyesült Királyság köteles átvenni tőlük a menekültet.
De eddig még csak el sem jutott a Ruanda-terv.
Tavaly júniusban indult volna az első repülő Ruandába a fedélzetén 130 menekülttel. Ám a fellebbezések miatt a számuk végül hétre olvadt, az ő kitoloncolásukat pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága és kétszáz londoni ember, akik ellehetetlenítették a kitoloncolásra szánt menedékkérők elszállítását a reptérre – szerencsésen megakadályozták.
Tehát a Ruanda-terv keretében még senkit sem szállítottak Ruandába.
Bár a brit kormány az illegális migrációról szóló törvényjavaslatához készített gazdasági hatásvizsgálatot, s ez úgy becsülte föl, hogy minden egyes személy harmadik országba, például Ruandába történő kitoloncolása 63 ezer fonttal kerülne többe, mint az Egyesült Királyságban való tartásuk, ez még nem gondolkodtatta meg a konzervatív kormányt. Holott a képtelen Ruanda-tervet elsüllyeszthette volna, hogy helyette megpróbálkozzék biztonságos útvonalat nyitni a menedékkérők számára, amivel elkerülhette volna, hogy évente 10-20 ember testét sodorják a partra a hullámok Dover közelében.
A Boris Johnson kormánya által megszült, öt évre szóló terv azonban megtetszett a tavaly októberben kormány alakított, kelet-afrikai felmenőkkel bíró Rishi Sunaknak, aki úgy vélte, a menedékkérők szándékának ellehetetlenítése minden erőfeszítést megérdemel, s erre a legjobb eszköz a legkevesebb 140 millió fontot felemésztő Ruanda-terv.
A legfelsőbb bíróság öt bírája azonban nem osztotta ezt a merész ötletet. Ők egyhangúlag helybenhagyták a fellebbviteli bíróság döntését, amely szerint
fennáll annak a valós kockázata, hogy a kitoloncolt menekültek kérelmét a kelet-afrikai országban tévesen bírálják el, vagy pedig visszaküldik őket származási országukba, ahol üldöztetés érné őket.
Az ítélet egy nappal azután született, hogy Suella Braverman belügyminiszter levelet tett közzé, hogy a miniszterelnök nem törekedett arra, hogy a törvénykezésben kivédje az emberi jogok európai egyezménye (ECHR) és az emberi jogokról szóló törvény alapján benyújtott jogi kifogásokat. Azaz eleve tudható volt, hogy a legfelsőbb bíróság nem engedi majd a kitoloncolásokat, Sunaknak pedig még sincsen B-terve. Bravermant a levele megjelenése után nyomban elbocsátották, a konzervatív párt soraiban pedig többen is annak a nézetüknek adtak hangot, hogy a Ruanda-terv érdekében ki kellene lépni az emberi jogok európai egyezményéből.
James Cleverly, az új belügyminiszter, aki tegnap még külügyminiszter volt, mindenkit megnyugtatott, hogy „a Ruandával való partnerségünk, bár merész és ambiciózus, nem fedi le teljesen a hajók megállítását és az illegális migráció elleni küzdelmet célzó intézkedéseket”. Emlékeztetett rá, hogy más országok is dolgoznak a maguk Ruanda-tervén: Olaszország Albániába toloncolja a menekülteket, Izrael szintúgy Ruandába, de Ausztria és Németország is gondolkodik a dolgon.
Steve Smith, a Care4Calais menekültekkel foglalkozó jótékonysági szervezet vezérigazgatója a legfelsőbb bíróság megnyilatkozása után a következőket mondta:
„Ez a mocskos üzlet, melyben pénzért embereket csereberéltek, mindig is kegyetlen és erkölcstelen volt. De ami még fontosabb, hogy egyben jogellenes is. A kormány több százmillió fontot költött erre a kegyetlen politikára, amelynek egyetlen bevétele van: a háború, a kínzás és a modern rabszolgaság több ezer túlélőjének okozott fájdalom és gyötrelem, akiket ezzel a politikával célba vettek.”
(Borítóképünk illusztráció.)
