A kórházi (vagyis pl. vérmérgezést, bélgyulladást és egyéb súlyos megbetegedéseket okozó baktériumok általi) fertőzések brutálisan magas, és egyre növekvő száma nem politikai, hanem higiéniai kérdés, meg kell nézni, mik a legalkalmasabb fertőtlenítőszerek – kommentálta a Direkt36 által nyilvánosságra hozott, a kormány által eltitkolt adatokat Gulyás Gergely miniszter a szerda esti kormányinfón.

Nehéz higgadtan kezelni a kormány arroganciáját.

Egy kórházi látogatás során néhány éve a betegkísérő, akivel szóba elegyedtem a folyosón, keservesen azzal „viccelődött”: „Csak kórházba ne kerüljön az ember!” Megrázó volt pont egy kórházi dolgozótól ilyesmit hallani. Azt gondoltam, ha valaki, hát ő biztosan tudja. Milyen igaza volt…

Valószínűleg egyre kevesebb olyan család van, ahol ne vesztettek volna el valakit sokkoló körülmények közt, felfoghatatlan hirtelenséggel, kórházi fertőzés következtében. A közeli ismerősi, baráti körömben három nagymama halt bele kórházi fertőzésbe az elmúlt években. Többek közt ezért is rettegek attól, hogy valaha egy hozzátartozóm vagy én magam kórházba kerüljek, akár csak egy rutinbeavatkozás miatt is.

A kórházi fertőzések száma hosszú évek óta nő Magyarországon. A kórházak által jelentett esetek alapján 2021-ben korábban elképzelhetetlenül sok, számítástól függően mintegy 16-21 ezer kórházi fertőzést azonosítottak, és az esetek csaknem fele halállal végződött. És ez csak a jéghegy csúcsa, mivel a kórházak kevesebb esetet jelentenek, mint amennyi történik, és kevesebb mikrobiológiai vizsgálat történik, mint kellene – számolt be a Direkt36.

Bár a kormány azzal az indokkal próbálja minden erejével titkolni a kórházi fertőzések számát, hogy nem akar félelmet kelteni, ez a félelem valójában régóta velünk van, tapasztaljuk a méltatlan körülményeket, a rossz minőségű ellátást, a várólistákat, halljuk a lesújtó történeteket a barátoktól, családtagoktól, szomszédoktól, sőt halljuk még a villamoson, meg a kisboltban is.

Az, hogy az emberek félnek-e kórházba menni, bíznak-e az egészségügyben (akár a benne dolgozók is), vagy épp tragikus módon meghalnak-e egy, már-már a kórházi ellátás velejárójaként tekintett fertőzésben ott, ahol meg is gyógyulhattak volna, és hogy ez ellen tesz-e bármit is a kormány, igenis politikai kérdés.

Nyilvánvaló, hogy nem pusztán a takarítás vagy a megfelelő fertőtlenítőszer megtalálása a fő kérdés. Ha ennyire egyszerű lenne a probléma, minden bizonnyal már nem is lenne.

„Nem volt elég gumikesztyű, fertőtlenítő, pelenka, lepedő, sorolhatnám. Így nem lehet betartani a szabályokat”

– idéz a Direkt36 cikke egy ápolót, aki hozzátette: hogy ha volt egy kórházi fertőzés, akkor nem vizsgálták ki, miért történt, csak elkülönítették a beteget egy paravánnal.

„Nem egy másik kórterembe, hanem egy paravánnal. Elvileg nekünk ilyenkor be kell öltözni, de gyakorlatilag egy kötényszerűséget vettünk fel meg egy maszkot” – mondta.

Megjegyezte azt is, hogy nem voltak visszajelzések vagy statisztikák arról, hogy hány esetben történt fertőzés vagy akár műhiba, így nem is beszéltek nagyon ezekről.

Az ápolónő szerint ugyan negyedévente jött a higiénés csoport, akik elmondták, hogyan kell kezet mosni, fertőtleníteni, de azt, hogy ezt betartják-e, már senki nem ellenőrizte.

„Ennek az is az egyik oka, hogy nincs megfelelő eszköztára a kórháznak, így nem is tudja biztosítani azt, hogy ezek a szabályok be legyenek tartva”

– olvasható a cikkben.

„A sebészet katasztrófa volt. Forróság, a légkondik nem működtek, és a szeptikus részre bevittek egy ventilátort, gondolhatod akkor, hogy mi terjengett ott a levegőben”

– idézte fel egy másik korábbi ápoló. Elmondása szerint ugyan minden nap volt takarítás, de nem igazán volt szakszerű, mert a takarítók mind nagyon idősek voltak, nem bírták a fizikai munkát.

Az úgynevezett multirezisztens, vagyis a tömény fertőtlenítőszereknek és antibiotikumoknak is ellenálló kórokozók előfordulási toplistájának élén a ceglédi kórház áll a lap szerint, amely  ráadásul egy segélykiáltásként is értelmezhető dokumentumot tett közzé saját honlapján.

Ez a kórház 2018–2023 közötti időszakának stratégiáját mutatja be, és többek közt azt is nyíltan elismeri, hogy „évről évre nő a speciális multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések száma, miközben nem várható újabb antibiotikum kifejlesztése, ami megoldaná ezt a problémát. A (…) fertőző betegek ellátása során nehézséget okoz az elkülönítés és az elkülönítő kórtermek számának elégtelen volta. A (…) fertőzések előfordulása jelenleg is nehezíti a gyógyító munkát.”

A telephelyen „1950-es éveknek megfelelő” állapotok uralkodnak, a mindössze négyágyas sebészet forgalma folyamatosan nő, rég túl van a kapacitása határain.

„A kórtermek zsúfoltak, 6-8 ágyasak, önálló vizes blokkal rendelkező kórtermekkel nem rendelkezünk (…). Nyári hónapokban kibírhatatlan hőség alakul ki a betegellátó egységekben. A konyha, a mosoda és az energetikai központ is felújításra szorul”

– áll a jelentésben, mely a kritikus az orvos- és szakdolgozó-hiányt is kiemeli.

Csak néhány példa a napokban közzétett tényfeltáró cikkekből arra, hogy miért nem jutnak el az állandó pénz- és munkaerőhiánnyal küzdő kórházak odáig, hogy semmi más problémájuk ne legyen, már csak a legalkalmasabb fertőtlenítőszerek közül kelljen válogatniuk – ahogy a miniszter úr képzeletében működnek az állami kórházak.

A kórházi fertőzések megakadályozása ott kezdődik, hogy van (megbecsült és nem a végletekig kizsigerelt) dolgozó, felszerelés, betartható és betartatott protokollok, és hogy egy kórház nem téveszthető össze egy horrorfilm forgatási helyszínével.