A világ minden tájáról, mindösszesen 379 kutató írta alá azt a nyílt levelet, ami az EU-Tunézia paktum ellen tiltakozik. A petíció általában is kritizálja azt a jelenséget, hogy az EU rendre a szegényebb országokra hárítja át a menekültkérdést, és déli országoknak fizet a menekültek visszatartásáért cserébe. Teszi ezt ráadásul tetemes összegekért, amelyet akár valódi megoldásokra is költhetne ahelyett, hogy harmadik világbéli autoriter vezetőket gyarapít.

Júliusban abban állapodott meg az EU Tunéziával, hogy a Bizottság akár egymilliárd eurót is kész fizetni Tunéziának azért, hogy visszatartsa Európa partjaitól a menekülteket.

Pedig a menekültek nem véletlenül kockáztatják életüket a tengeren. Tunéziában is egyre növekvő a migráció okozta idegengyűlölet és társadalmi feszültség, amelynek egyik legfrissebb epizódja volt, amikor az elmúlt hónapokban Tunézia elnöke, Kaísz Szaid legalább 1200 szubszaharai afrikai országból származó embert vitetett erőszakkal a Líbiával és Algériával határos sivatagba, víz, élelem és menedék nélkül. A hivatalos információk szerint legalább húsz ember halt meg ennek következtében, de az áldozatok száma valószínűleg sokkal magasabb.

A kutatók petíciója ezért nem csak az EU, de Kaísz Szaid politikája ellen is tiltakozik, amelyben az EU-t tettestársnak minősítik.

„Bár régóta jól dokumentált, hogy Tunézia együttműködően áll az EU határának felügyeletét más országokba kiszervező politikájához, elítéljük azt, amire úgy tekintünk, mint ami veszélyes fordulópontot jelent e politikák és az azokat alátámasztó rasszista feltételezések jóváhagyása terén. A tunéziai hatóságok egyre inkább kifejezték eltökéltségüket a szubszaharai afrikai országok állampolgárait kirekesztő és kizsákmányoló rendszer fenntartása és megerősítése iránt. Ahelyett, hogy elítélnék ezt a rasszista eszkalációt, amely az ország jelenlegi tekintélyelvű sodródását jellemző, populista és összeesküvésekkel átitatott diskurzusokon alapszik, az európai képviselők az úgynevezett irreguláris migrációt „közös pestisjárványként” tüntetik fel. Az EU tehát opportunista módon és felelőtlenül támogatja az elnök álláspontját, és tovább szítja a migráns- és feketeellenes gyűlöletet, miközben azt állítja, hogy Tunéziának segít megvédeni saját határait, nem pedig Európa határait védi” – írja a dokumentum.

Az EU semmilyen emberjogi feltételt nem szabott a paktumhoz, és semmilyen monitoring lehetőségét nem tette lehetővé, amelyen keresztül ellenőrizhetné, hogy a tunéziai hatóságok megfelelően fogják-e felhasználni az EU-tól kapott pénzt.

2014 óta közel 27 000 ember halt meg vagy tűnt el a Földközi-tengeren az EU és tagállamainak politikája miatt, amely megtagadja és kriminalizálja a tengeri mentést. Csak idén eddig több mint 1800 ember vesztette életét az Észak-Afrikából Európába tartó átkelőn, köztük több mint 280 kisgyermek.

Alig pár napja negyvenegy menekült, köztük három gyermek halt meg hajótörésben az olaszországi Lampedusa szigeténél – közölték túlélők a helyi médiával. A katasztrófát túlélő négy ember elmondta, hogy a hajó a tunéziai Szfaxból indult Olaszország felé. Csupán két nappal a negyvenegy ember halálát okozó hajótörés előtt két hajó is elsüllyedt Lampedusa partjainál, amelynek következtében két embert találtak holtan, egy nőt és egyéves gyermekét, és további harminc ember után kutatnak.

Az egyre súlyosbodó klímaváltozással, a periféria országait hatványozottan érintő gazdasági válsággal és a háborús konfliktusok miatt veszélybe kerülő élelmiszerellátási láncokkal elkerülhetetlenül nőni fog a menekülők száma a közeljövőben, hiába ad pénzt az Európai Unió afrikai diktatúráknak a menekültek visszatartásáért cserébe.

Ergo, hacsak nem történik változás, az elkövetkező évtizedekben a Földközi-tenger az emberiség történelmének legnagyobb tömegsírjává fog válni.

Ráadásul ezeket a válságokat túlnyomórészt a centrumországok nagyvállalatai idézik elő, amelyek kizsigerelik a természetet és az emberiséget – ezért sem létezik szigorú értelemben vett „helyi megoldás”.

(Guardian, BBC, Nawaat, Mérce)