Felavatták a Budapest, VIII. kerületi Tolnai Lajos utcában Somogyi Béla, Bacsó Béla, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Népszava emléktábláját. A rendezvényen részt vett

• Diószegi-Horváth Nóra a 444 újságírója, a Mérce volt főszerkesztője;

• Totyik Tamás a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma ügyvivője;

• Egry Gábor a Politikatörténeti Intézet főigazgatója;

• valamint Dr. Erőss Gábor Józsefváros kultúráért felelős alpolgármestere.

Az egykoron a Népszava szerkesztőségének és az MSzDP titkárságának otthont adó épület falán helyreállított tábla a magyarországi szociáldemokrata mozgalom mellett annak állít emléket, hogy Somogyi, a lap felelős szerkesztője, és Bacsó újságíró innen indultak el 1920. február 17-én, mielőtt a horthysta Ostenburg-különítmény tagjai elhurcolták, megkínozták és meggyilkolták őket.

A táblaavatás első felszólalójaként Totyik Tamás elmondta, 1918 decemberében alakult meg a Magyar Tanítók Szakszervezete, a PSZ elődje. első elnöke Somogyi volt. Emlékeztetett, hogy a gazdasági elit, a politikai elit egy része az egyházzal karöltve próbálta fenntartani hatalmát, többek között a közoktatásban is.

Somogyi pedig az életével fizetett a szakszervezeti munkájáért és a reakciós rezsim bűneinek feltárásáért. Totyik emlékeztetett, Somogyi szociáldemokrataként elutasította az erőszak bármilyen formáját, és a horthysták bűnei mellett a Tanácsköztársaságot is bírálta.

Totyik Somogyi korával állította párhuzamba a jelenlegi helyzetet, melyben a tőke, a politikai elit egy része és az egyházak egy rendkívül torz társadalmat alakít ki.

Ezzel szemben a szakszervezeti vezető szerint újra meg kell erősíteni a szakszervezeteket, a társadalmi mozgalmakat hogy hogy ne tudja a rendszer tovább növelni a munkások kizsákmányolását.

Ennek kapcsán kiemelte Somogyi is kicsiben kezdte a szervezést, és most is épp erre van szükség. Totyik szerint az építkezés nehéz és hosszú folyamat, amihez türelemre és megértésre van szükség. És noha ezúttal remélhetőleg senkit sem fognak meggyilkolni, a rendszer ott fogja gáncsolni azokat akik egy erős, befogadó szociálisabb társadalomért tennének, ahol tudja.

„Somogyi Béla hős volt, és az egyik leghitelesebb példaképe a magyarországi szakszervezeti mozgalomnak. Ma is nagy hasznára lenne a Pedagógusok Szakszervezetének a harcában. Ezért is kötelességünk az emlékét megőriznünk”

– zárta felszólalását a PSZ elnöke.

Diószegi-Horváth Nóra az avatáson úgyszintén elmondta, Somogyi példakép, akitől tanulnunk kell, és akiben hinnünk lehet.

„Ideje volt, hogy beszéljünk újra azokról az értékekről, amiket Somogyi Béla haláláig – megdöbbentő és mindannyiunk számára örök emlékként szolgáló haláláig képviselt”

– emelte ki Diószegi-Horváth.

Az újságíró kifejtette, hogy amikor Somogyi Béla eszébe jut, akkor mindig arra a mondatra gondol

„Mi megyünk előre!”

1919. december 9-én ugyanis a Népszava székházának szétverése után ez a mondat jelent meg a vezércikkben. Somogyit és Bacsót bő két hónappal ezután gyilkolták meg.

Emlékeztetett arra is, hogy a szociáldemokrata mozgalom ezután ment tovább, ameddig lehetett. A mai társadalmi-gazdasági és kulturális körülmények között, mikor a baloldal szitokszóvá vált és százezrek élnek létminimum alatt és ugyanúgy elhallgattatják azokat, akiknek a leginkább szükségük lenne rá hogy hangot adjanak nekik –

„ma, a baloldali sajtónak – ha van ilyen – mindennél fontosabb feladata, hogy képviseljen mindent, amit Somogyi Béla és a Népszava 1919-ben és utána is értékként hagyott ránk”

– jelölte ki az irányt lapunk korábbi főszerkesztője. Hozzátette: büszke arra, hogy van ma baloldali sajtó, és vannak baloldali közösségek – és vannak akik támogatják ezen közösségeket, biztosítva hogy működni tudjunk. Lapunknak külön kiemelte, milyen fontosnak tartja a mai magyarországi baloldalon a Mérce, a Gólya Szövetkezet, az Auróra, a Partizán és a Szikra Mozgalom munkásságát.

„Akik gondolnak néha Somogyi Bélára és Bacsó Bélára, ők tudják, hogy nekünk feladatunk van. Hogy hangot kell adnunk azoknak, akiknek nincs hangjuk. Ugyanúgy, ahogy Somogyi Béla is hangot adott azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá, a legborzalmasabb időkben”

– zárta hozzászólását Diószegi-Horváth Nóra.

Egry Gábor elégedettségének adott hangot, hogy eljutottak odáig a Somogyiékra emlékező közösségek, hogy helyreállítsák az emléktáblát.

Feltette ugyanakkor a kérdést: hány tábla mellett megyünk el anélkül, hogy belegondolnánk, mire emlékeztetnek?

A tábla véleménye szerint mindazonáltal csak alkalmat teremt az emlékezésre – amit viszont nem a táblánál kell gyakorolni, hanem gesztusokkal, gyakorlatokkal.

„Valamilyen módon felnőni ahhoz, ahogy elképzeljük Somogyi Bélát és Bacsó Bélát”

– mutatott irányt a történész.

Kifejtette, hogy emlékezni valójában csak közösen tudunk. Ahogy a sok-sok gyakorlat összeér, az egyszeri megemlékezésből sorozat, majd a tábla felállításának igénye nőtt ki, és ahogy kisebb-nagyobb szerveződések fenntartják az emlékezetet.

Véleménye szerint Somogyi emlékezete azáltal tartható fenn, ha közösséget teremt – amiért ő is küzdött.

„Ha ez a közösség létrejön, ez a tábla akár le is hullhat innen”

– zárta gondolatait Egry.

Erőss Gábor emlékeztetett, hogy Józsefváros a magyarországi munkásmozgalom bölcsője, az 1850-es években itt létesült a város első gázgyára, és itt került sor az első munkásgyűlésre az 1860-as években, amin a lakbéruzsora ellen tiltakoztak a kizsákmányolt munkások. A hűtlenségi per is az itt szervezkedő munkások ellen zajlott le.

A politikus Somogyi és Bacsó a fehérterror leleplezésében szerzett érdemeit méltatta.

És emlékeztetett arra is, hogy miután ezért gyilkolták meg őket, az Ostenburg-különítmény tagjai 1921-ben kegyelmet kaptak.

Erőss kifejtette, hogy a jelenlegi településvezetés fontos feladatának tartja a kerület munkásmozgalmi és baloldali múltjának ápolását, egyszersmind méltatta a szociáldemokrata mozgalom vívmányait. Ezen belül a Népszava, az MSzDP lapjának az áldozatos munkáját, melynek során leleplezték a horthysta különítmények kegyetlenségeit.

A politikus emlékeztetett, hogy kár volna alábecsülni a második világháború előtti szociáldemokrata mozgalom társadalmi tevékenységét, oktatási, kulturális tevékenységét. Kiemelte Somogyi szerepét a Pedagógusok Szakszervezetének megalapításában.

„A tudatlanság a rabszolgák legerősebb bilincse. Tudják ezt a magyarországi munkásság kizsákmányolói is”

– idézte Somogyit a politikus, aki szerint ezek a gondolatok ma is éppoly aktuálisak.

A beszédek után Csóti Csaba a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnöke, Egry Gábor, önkormányzati tisztviselők és mások koszorúkat helyeztek el az emléktáblán.