A Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) és a nemzetközi IndustriALL ipari szakszervezeti szövetség közös programot indít a Magyarországra érkező, első körben a fülöp-szigeteki vendégmunkások megszervezése és érdekképviselete érdekében.

Székely Tamással, a VDSZ elnökével beszélgettünk a helyzetről és a vendégmunkások szervezésének kihívásairól.

A külföldi munkavállalókkal kapcsolatos új, markáns irányt Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara márciusi évnyitó rendezvényén jelölte ki. Bár amennyire lehetett, szokásosan finomította a bejelentést a szokásos kulturális mantrákkal, a tényt, hogy Magyarország jelenlegi iparpolitikája, valamint a tőke jövedelmezőségének fenntartásához jelentős számú, alacsony béreken dolgoztatható külföldi munkavállalóra van szüksége. Orbán szerint mintegy félmillió munkásra lesz szükség rövid időn belül.

Ugyanakkor a tőke jövedelmezőségének fenntartása, növelése érdekében a kormány kénytelen programot indítani más bőrszínű munkások alkalmazására, akiktől a munkaerő költségeinek csökkenését várják.

Ennek előmozdítására már májusban megszületett egy törvényjavaslat (azóta törvény), amely önmagában ugyan elég enigmatikus alkalmazásának szempontjából, az irányt viszont határozottan kijelöli. Ennek értelmében a harmadik országból, vagyis az Európai Gazdasági Térségen kívülről származó vendégmunkások itt tartózkodását 2+1 évben maximálják, ezután az illetőnek mindenképpen el kell hagynia Magyarországot.

Míg a munkáltatók és az érdekeiket képviselő kormány célja, hogy az alacsony érdekérvényesítő képességű vendégmunkásokkal megossza a munkásságot, letörje a béreket és növelje a tőke jövedelmezőségét.

A VDSZ fülöp-szigeteki vendégmunkásokat megszervező programja is azon alapvetésre épít, hogy a megosztottság és a rendszer haszonélvezői érdekeit szolgáló, munkások és dolgozói rétegek közötti verseny helyett a dolgozói érdekérvényesítés a kizsákmányoltak egységes fellépésével mozdítható elő. Vagyis hogy a különböző nemzetiségű munkásoknak nem egymás ellen kell küzdeniük, hanem közös, alávetett, egyszersmind a rendszer működtetéséhez nélkülözhetetlen pozíciójukat felismerve azon struktúra ellen, ami épp ezt várná el tőlük.

Korábban a Mércének nyilatkozó Melegh Attila migrációs szociológus rámutatott, hogy az új jogi státuszban ideérkezőknek érdekérvényesítő ereje, kapcsolati hálója nincs, a kiszolgáltatottságuk szinte teljeskörű: az új törvényjavaslat értelmében családjuktól elválasztott munkavállalókról beszélhetünk, akik számára a munkahely elvesztése a tartózkodási engedély megvonását is jelenti egyben. Valószínűleg otthoni családi jövedelmi és felhalmozási kényszerek motiválják őket, ezért fogadnak el kiszolgáltatottabb állásokat is. Továbbá ezek a munkavállalók hatalmas információs hátrányból indulnak, különböző visszaélések és költséghárítások áldozatai lehetnek, utazási, szállási és munkaszerzési jutalékot fizettethetnek meg velük, számos szempontból kitettek tehát.

Ezt a helyzetet látta meg jól a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ), amely elhatározta, hogy megszervezi a külföldi, első körben a Fülöp-szigetekről hazánkba érkező munkavállalókat is. A Mércének Székely Tamás, a szövetség elnöke nyilatkozott, aki elmondta, többszörösen fontos számukra ez az irány: egyrészt mindenképpen reagálni kell a szakszervezeti mozgalomnak származástól függetlenül arra, hogy egyre több munkást zsákmányolnak ki az országban, ugyanakkor számos hazai munkavállalónak is megnehezítheti az új helyzet a dolgát.

Minél kiszolgáltatottabb ugyanis a munkavállaló, annál könnyebb kizsákmányolni, tehát például befogni állandóan túlórákra, vagy megtenni vele, hogy később fizetik ki. Ez jelentősen rontja minden munkás helyzetét értelemszerűen, hiszen hosszútávon az eddiginél is kizsákmányolóbb munkahelyi kultúrát teremthet meg. Ráadásul Székely információi szerint a Fülöp-szigeteki munkásoknak havi 520 euró nettó bérezést ajánlanak, amiből igen nehéz tisztességes megélhetést összerakni Magyarországon.

A másik fontos ok, hogy azokon a munkahelyeken, ahol nagyobb számban foglalkoztatnak vendégmunkásokat, ellehetetlenülhet az érdekképviselet legalapvetőbb küzdelme, a kollektív szerződés megteremtése is. A törvény szerint ugyanis a munkáltató akkor köteles tárgyalni a kollektív szerződésről, ha az adott munkahely dolgozóinak legalább 10 százaléka szakszervezeti tag. Értelemszerűen a Fülöp-szigetekről érkező munkásokat is meg kell szervezni azért is, hogy ne alakulhasson ki olyan helyzet, hogy egy-egy helyen nagyobb létszámban foglalkoztatva őket lezuhanjon a szakszervezeti jelenlét 10 százalék alá.

Márpedig Székely információi szerint a meglódult toborzás során idén decemberig mintegy tízezer vendégmunkás érkezne a Fülöp-szigetekről, a teljes kvóta pedig eléri a kétszázezret is.

A VDSZ az IndustriALL nemzetközi nehézipari szakszervezeti szövetséggel (melybe ők is beletartoznak) közösen dolgoznak a Fülöp-szigeteki munkások megszervezésén. Székely Tamás elmondta, elektronikusan és papíralapon is gyártják a tájékoztató brosúrákat, amelyeket még a Fülöp-szigeteken elérhetővé tesznek a majdani munkavállalók számára, de létrehoznak egy információs weboldalt is, valamint egy hotline-szerű felületet, amelyen keresztül sürgős, azonnali válaszokat tudnak kapni a hazánkba érkezők munkajogi és emberi jogi esetekben.

A VDSZ ezeken felül természetesen üzemi tagtoborzásokat is tervez végezni, a hozzájuk csatlakozók pedig nyilvánvalóan minden szakszervezeti tagsággal járó előnyt élvezni fognak.

„Az is probléma, hogy itthon az egyik politikai oldal ‘migránsozik’ folyamatosan, a másik oldal meg ‘vendégmunkásozik’ – a politikai tér kifelejti a munkavállalókat magukat”

– jegyezte meg Székely jelenlegi politikai helyzet okozta nehézségekről.

A VDSZ sokat merített a térségben kialakult múltbeli hasonló helyzetek kezeléséből is, így tanulmányozták a rendszerváltás utáni németországi török és horvát vendégmunkások ottani megszervezésének folyamatát a Vegyész Szakszervezet által, de az MSZOSZ-nek is volt hasonló munkája a Burgenlandban munkát vállaló magyarok körében.