Jevgenyij Prigozsin, az oroszországi zsoldoshadsereg, a Wagner-csoport vezetője a sikertelen szombati puccs után eltűnt, s csak hétfőn délután került elő. Ekkor, másfél nappal azután, hogy a csapatával elhagyta Rosztovot, egy 11 perces felvételt tett közzé, amelyben kijelentette, nem volt céljuk a kormány megdöntése, pusztán a védelmi hibákra kívánták felhívni a figyelmet.

Bár az utolsó értesülések szerint amnesztiát ajánlottak fel neki, az oroszországi állami média arról számolt be, hogy a tetteivel kapcsolatos büntetőeljárás még nem ért véget.

Ugyanakkor nem az a kérdés, hogy csakugyan Fehéroroszországba távozott-e Prigozsin a sikertelen puccskísérlet után. És nem is az, hogy ezután mi történik vele. Hanem az, hogy a Wagner-csoport tettében mi fejeződik ki?

Amerikai titkosszolgálatok: Tudtunk róla

Különös aggodalom kerítette hatalmába a Fehér Ház mellett a Pentagon, a Külügyminisztérium és a Kongresszus vezető tisztviselőit június derekán. A titkosszolgálatoktól ugyanis úgy értesültek, hogy „polgárháború” törhet ki Oroszországban, írja a Washington Post. A képviselők leginkább attól tartottak, hogy az állam meggyengülése ahhoz vezethet, hogy az oroszországi nukleáris arzenál feletti ellenőrzés bizonytalanná válik.

Máskülönben is: egy polgárháború alapvetően átrajzolta volna a hatalmi viszonyokat, a szétszakadozott nemzetközi kapcsolatokat tovább erodálta volna, s akár váratlan fordulatok, új erők felemelkedése előtt nyithatott volna utat.

Bár Prigozsin terve és időzítése nem volt világos, lényegében egészen addig, míg pénteken este és szombaton délelőtt több oroszországi várost el nem foglalt a csapatával, s ígéretet nem tett arra, hogy Moszkváig meg sem áll – azért számos információ eljutott a titkosszolgálatokig.

Azok szerint a tisztviselők szerint, akik a Washington Postnak név nélkül nyilatkoztak, Prigozsin akkor szánhatta el magát az ellenállásra, amikor június 10-én az orosz védelmi minisztérium úgy döntött, hogy minden önkéntes különítménynek szerződést kell kötnie a kormánnyal.

Bár a minisztériumi utasítás név szerint nem említette a Wagner-csoportot, a célzás egyértelműen a Wagner-csoport ellen irányult, s azt a célt tűzte ki, hogy az ukrajnai fronton több taktikai győzelmet is arató magánalakulatot átvegye.

Prigozsin veszte

Prigozsin döntése mögött ugyanezt a mozzanatot vélik döntőnek a kommunista internacionalisták szervezetének oroszországi tagjai is, akik az In Defence of Marxism oldalon jelentették meg az írásukat. Nézetük szerint Szergej Sojgu védelmi miniszter terve az önkéntes alakulatok megregulázásáról elkerülhetetlenül elvágta Prigozsint a pénzügyi bevételeitől, és azzal fenyegetett, hogy pusztán dekoratív, hatalom nélküli szereplővé válik.

Prigozsin pedig a pénzügyi zsarolást látva, előbb a közösségi média felületén (többek közt a Telegram-csatornáján) vágott vissza, majd pedig bevonult a Don partján fekvő Rosztovba, később pedig Voronyezsbe.

A játszma eleve egyoldalú volt, hiszen a gazdasági háttérbirodalmát féltő Wagner-vezér a 25 ezer zsoldosával (már amennyiben a Wagner, amely csak Bahmutnál húszezer embert veszített, bír még 25 ezer taggal) nyilván nem vehette fel a harcot a katonasággal szemben. Pénteki bejelentkezése azonban, melyben elmondta, hogy Vlagyimir Putyin elnök félrevezette az oroszokat; és az ukrajnai háború, mely hazugságon alapult, több áldozatot követelt, mint bevallották; a katonaság pedig felkészületlen és kevéssé fölszerelt – tehát az „igazság megnyilvánulása” komoly károkat okozhatott az oroszországi kormánynak.

Az üzenet ugyanis nemcsak a lakossághoz, de az ukrajnai fronton harcolókhoz is eljutott. S bár Prigozsinhoz más alakulatok, paramilitáris csoportok vagy katonai szervezetek végül nem csatlakoztak, az világossá vált, hogy

immár léteznek olyan jobboldali fegyveres erők Oroszországban, melyek kihívást jelenthetnek a kormány számára. Ez pedig azt jelenti, hogy a putyini illúzió, miszerint mindent ő irányít és kezében tart – bár ez csakugyan illúzió volt csupán –, oda.

Árulkodó mozzanat, hogy az elnök és a miniszterelnök szombaton délelőtt vélhetőleg csakugyan elhagyták Moszkvát, a fenyegetést tehát reálisnak ítélték meg.

S az is bebizonyosodott, hogy a Wagnerhez hasonló alakulatokkal szemben felkészületlenek, hiszen Prigozsinéknak mégiscsak úgy sikerült 700 kilométert megtenniük a főváros irányába az M4-es autópályán, hogy jelentékenyebb ellenállásba nem futottak bele. Legalábbis Putyin tétlensége azt a gyanút kelti, hogy az orosz kormány magas szintű koordinációja hiányos, melynek az eredője akár komoly belső konfliktus is lehet.

A kapitalizmus gyümölcsei

Érdemes a Wagner PMC-re úgy tekintenünk, mint egy magánhadseregre, amely a modern szabadpiaci kapitalizmusba ágyazódik bele, s egyben annak gyümölcse. Annak a mozgásnak a leképződése, hogy az állam mind több állami funkciót kiszervez. Ez nemcsak a titkosszolgálatokra áll, de a katonaságra is.

A Donbasszban 2014-ben létrejött szeparatista mozgalom számos önkéntes különítményétől eltérően a Wagner kereskedelmi szervezetként működik. A paramilitáris osztagot a nyugati országok „szerződéses katonai alakulatainak” mintájára hozták létre, és Afrikától a Közel-Keletig több olyan helyen is bevetették, ahol az orosz hadsereg hivatalosan nem tudott beavatkozni, vagy politikailag kényes lett volna neki. Legutóbb például Szudánban tűnt fel, ahol Mohamed Hamdán Daglo, más néven Hemedti tábornok paramilitáris szervezetét segítette.

Prigozsin, aki csak tavaly ismerte el, hogy a Wagner alapítói között volt, s aki éttermek, szállítócégek, majd pedig ingatlanbefektetések révén vált oligarchává, végül alulmaradt. Fő ellenlábasa, a titkosszolgálatokhoz, a állami erőszakot gyakorló siloviki Szergej Sojgu, egy videófelvétel tanulsága szerint meglátogatta az Ukrajnában harcoló csapatokat.

Aligha lehet ezt másként értelmezni, mint e különös párharc győztesének megmutatkozását.