2021 áprilisában emeltek vádat az Abortusz Álomcsapat (Aborcyjny Dream Team – ADT) egyik aktivistája, Justyna Wydrzyńska ellen, miután egy nagyon rossz helyzetben lévő nőnek abortusztablettát adott. A nőt rendszeresen bántalmazta a férje, akinek a gyermekét nem kívánta világra hozni. A férfi megtiltotta neki az abortuszt (egyszer egy külföldi útját is megakadályozta), így jutott el végül az ADT-hez. A bántalmazó rájött, hogy mi készül, és a tabletta érkezésekor a rendőrség is megjelent a háznál. A nő a stressz és a pánikszerűen önmagán alkalmazott katéterezés miatt végül elvetélt.

Justyna Wydrzyńskát, aki a tablettát küldte, a most zajló büntetőperének elsőfokú ítéletében nyolc hónap közérdekű munkára ítélték a gyógyszerek birtoklásáért. A szabadlábon védekező aktivista és az őt segítő védők nem hagyják annyiban a dolgot, fellebbezést nyújtottak be az ítélet után, sőt az ügyben eljáró (per során kitüntetett) bíró eltávolítását is kezdeményezték, attól tartva, hogy a hatósági elvárásoknak megfelelően hoz ítéleteket.

A bírósági eljárás során folyamatosan jelen volt az Ordo Iuris nevű szélsőséges és a lengyel kormányra nagy befolyással bíró katolikus szervezet, róluk korábban bővebben írtunk, amikor az Ukrajnából menekült nők esetében is ragaszkodtak az abortusztilalomhoz.

Mérce: Köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltál az interjúhoz. Kicsit hősként tekint rád itt mindenki, de gondolom hozzászoktál már…

Justyna: Az elmúlt évben… hát igen, hozzászoktam.

Mérce: Nekem úgy tűnik, hogy miközben egyrészt ez a bírósági ügy ellened irányul, valójában közben szélesebb körű, érintettek olyan konzervatív csoportok is, mint az Ordo Iuris vagy a kormányzati körök. És mivel Lengyelországban választási év van, várhatóan a jobboldal vagy valamelyik állami szervezet napirenden fogja tartani az ügyet.

Justyna: Véletlen volt, hogy elkaptak, tényleg nem számítottak rá, nem is tervezték, hogy bármelyikünket is elkapják. Amikor ez mégis megtörtént, az Ordo Iuris természetesen boldogan csatlakozott ehhez a bírósági ügyhöz. Nem volt amúgy semmilyen jogalapjuk ehhez, de mivel ez kezdettől fogva politikai ügy volt, a bíró engedélyezte.

Az Ordo úgy érvelt, hogy mint szociális szervezet, a társadalom érdekeit képviselik a bíróságon, és ezen érdek alatt a magzatot, a magzat jogait és a magzat utódait értették. Lengyelországban azonban a magzat nem élvez jogi védelmet, így hát rosszul értelmezte a helyzetet bíró, aki beengedte őket,

az ügyész meg nem tiltakozott. A fontosabb része ennek az, hogy a nő nem vette be a tablettát, nem történt abortusz, az ügyfelünk elvetélt. Tehát nem volt áldozat, így nem is áll meg az érvelésük, hogy a magzatot akarják képviselni.

Mérce: Ha jól értelmezem a helyzetet, a terhesség végül az egész szörnyű helyzet okozta stressz miatt szakadt meg.

Justyna: Miután a rendőrség elvette tőle a tablettákat, az ügyfelünk vett egy Foley-katétert. Ezt az eszközt az orvosok a szülés megindítására is használják: egyfajta szilikon buborékot helyeznek a méhnyakba, majd felpumpálják steril vízzel, így egyre nagyobb és nagyobb lesz, és kitágítja a méhnyakat. Ügyfelünk három hétig viselte, egyszer kiesett, de újra felhelyezte magának. A kétségbeesés miatt mindenképpen megpróbált abortálni, de ez a módszer nagyon veszélyes. Három hét múlva erős vérzés keletkezett, a magzatvíz szivárogni kezdett, és súlyos fertőzés alakult ki.

Kórházba került, ahol tulajdonképpen a haláltól kellett megmenteni.

Ráadásul ikerterhesség volt, amit persze tudtunk, de a médiában még nem lehetett elmondani. A kórházban elvetélt. Tényleg az életét veszthette volna emiatt. Már az elejétől fogva tisztában voltunk vele, hogy rossz lelki állapotban van. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam, hogy ilyen eszközt tervez használni.

Mérce: Sose említette neked?

Justyna: Nem. Nem volt velem kapcsolatban, abszolút nem. Ha tudtam volna, akkor más úton újra elküldtem volna neki a tablettákat, vagy akár közvetlenül a kezébe adom.

Annyira kockázatos volt részéről ezt a fajta módszert használni, hogy el sem tudom képzelni mennyire kétségbe lehetett esve és félhetett. Iszonyúan fájdalmas a katétert a méhnyakba helyezni.

Tényleg szörnyű.

Mérce: Támadtak téged az aktivizmusod/világnézeted miatt a jogi ügyön kívül ebben a történetben? Ha igen, milyen típusú támadások értek?

Justyna: 2018-tól nagyobb figyelem övez minket, miután egy elég népszerű lengyel magazin címlapján szerepeltünk „Az abortusz rendben van” feliratú pólókban, mosolyogva, rózsaszín háttérrel. Rengeteg vita indult meg: Miért rózsaszín? És miért mosolyogtok, miközben az abortuszról beszéltek? Ettől a pillanattól kezdve az összes nagyobb abortuszellenes szervezet elkezdett ellenünk kampányolni. Például külön weboldalakat készítettek, amelyeken az aktivistákat listázták. Leveleket írtak a főügyésznek (aki jelenleg az igazságügyi miniszter is), hogy hatóságilag számolják fel a szervezeteinket. Ezt a címlapot használták az abortuszellenes kampányteherautóikon, amelyekkel Lengyelország nagyvárosaiban cirkáltak, és „Abortusszal Gyilkoló Csapatnak” neveztek minket.

Ezeket soha nem kommentáljuk, csinálják csak. Leginkább nevetünk ezeken magunk között, hát nekünk ez egyfajta reklám. Sok emberhez nem lenne máshogy esélyünk eljutni, így viszont tudjuk, hogy életük egy pontján, ha esetleg nem kívánt terhességük lesz, tudni fognak a tevékenységünkről, és hozzánk fognak tudni fordulni.

Mérce: Nektek csak hátradőlve várnotok kell az eredményeket…

Justyna: Igen. Annyira ostobák voltak, hogy minden információt közzétettek az orvosi abortuszról, mi meg úgy voltunk vele, hogy „Hát ez tökéletes! Ennél jobbat nem is tehetnétek!”. Nagy nyilvánosságot teremtett az is, hogy a meghallgatások alatt is eljöttek a bíróságra és tüntettek. Így az emberek most már tudják, hogy mi valóban hatékonyan segítünk, nem csak figyelemfelhívó aktivizmust folytatunk.

Mérce: Nemrég beszéltünk kolléganőjével, Kinga Jelinskával, aki az interjú során említette, hogy a 2020-as alkotmánybírósági döntés (mely az abortuszt a magzat károsodása esetén is betiltotta) és az azt követő törvények óta Lengyelországban a biztonságos szex, az abortusz és a nők reproduktív jogai iránti általános figyelem voltaképpen még növekszik is. A lengyel nők tényleg egyre jobban érdeklődnek ezek iránt?

Justyna: Persze. Amikor egy nő elmegy az orvoshoz Lengyelországban, hogy érdeklődjön a reproduktív jogairól és az abortusz lehetőségeiről, akár az egészségügyi rendszeren kívül is, az orvosok nem adnak tájékoztatást, annyira fenyegetik őket ezek a választásellenes szervezetek. Annyira félnek attól, hogy elveszítik az állásukat vagy büntetőeljárás indul ellenük, hogy mi lettünk a legnagyobb abortuszszolgáltatók Lengyelországban. Mi vagyunk az emberek első választása. Tudják, hogy az orvosokat nem tanítják erről a tanulmányaik során, nem tudják gyakorolni a kórházakban, a mindennapi munkájuk során. Az abortuszról a WHO honlapján lehet nagyjából tájékozódni, és azoknál a szervezeteknél, mint mi.

Nekünk egyszerűen nagyobb gyakorlati tudásunk van, mint a lengyel orvosoknak, és készen is állunk megosztani másokkal, hogyan néz ki egy művi abortusz. A 2020-2022-es időszakban 78 ezer embernek segítettünk információhoz és abortuszhoz jutni, vagy tettünk elérhetővé külföldi klinikai abortuszokhoz szükséges utazásokat.

Mérce: Lengyelországban választási év van. Szerinted az ügyednek köze van a jelenlegi kormány stratégiájához? Említetted, hogy ez az egész eset a jobboldaliakat letolt gatyával érte, és improvizálniuk kellett. Látva, hogy a biztonságos abortuszhoz való jog gondolata széles körben népszerű Lengyelországban, miközben a kormány az utóbbi években a nőellenes politikájával küszködik, úgy tűnhet, hogy a győzelemre álltok…

Justyna: Tudjuk, hogy 2020-ban, az alkotmánybíróság döntése és az ezt követő törvénykezés után a PiS (a kormánykoalíciót vezető Jog és Igazságosság párt – a szerk.) a szavazóinak mintegy 10 százalékát veszítette el. Ezt azóta sem tudták visszaszerezni. Tudjuk, hogy megbánták a döntést.

De nemcsak az Alkotmánybíróság döntése utáni felháborodás, az én esetem is megmutatta, hogy az emberek valóban szeretnék a biztonságos abortuszhoz való hozzáférést. Két közvélemény-kutató is készített idén januárban felméréseket, ezek arról tanúskodnak, hogy a társadalom több mint 70 százaléka szeretné, ha a 12. hétig legális, igény szerinti abortuszhoz lehetne hozzáférni.

Viszonylag jól látszik, hogy a társadalom progresszívebb, mint az ország politikai vezetése, de ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy hasonló folyamatok zajlanak más országokban. Ezek a jobboldali csoportok minden lehetséges módon próbálják befolyásolni a törvénykezést… Pedig hiába szigorítják a törvényi környezetet, az abortuszok úgyis meg fognak történni. Ezt tudjuk a történelemből. Arra is vannak példáink, hogy még ha a törvény meg is engedi az abortuszokat a kórházakban, akkor is számos akadálya lehet annak, hogy valóban megtörténjenek. Ilyen a beavatkozás elvégzésének lelkiismereti alapú megtagadása, az abortusztabletta hivatalos regisztrációjának elodázása, a kötelező konzultációk szociális munkásokkal, pszichológusokkal, a várakozási idők elnyújtása. Sok mindent tehetnek azért is, hogy az embereket elriasszák.

De mindezek ellenére tudjuk, hogy az abortuszok megtörténnek, minden nap, minden órában.

Mi nem csak a jogszabályi változásért harcolunk: azokért harcolunk, akiknek támogatásra van szükségük. Mindig ezekre az emberekre fogunk összpontosítani. Természetesen kommunikálunk a politikusokkal, törvényjavaslatokat terjesztünk elő, de még egyszer: ez csak a tevékenységünk egyharmada. Nagyobbrészt azokra az emberekre koncentrálunk, akiknek abortuszra van szükségük, ez a küldetésünk.

Mérce: Te hogyan csöppentél a nőjogi aktivizmusba?

Justyna: Őszintén szólva, soha nem terveztem, hogy aktivista leszek. Főleg nem abortuszjogi aktivista! (nevet) Olyasmi terveim voltak az életemmel, hogy családom lesz, három gyerek, kutyák, egy ház, minden ilyesmi, tudod. Egyszer csak felocsúdtam, hogy a házasságom nem olyan, mint a tankönyvekben, sok-sok erőszak ért benne.

Amikor negyedszerre lettem terhes, úgy döntöttem, hogy változtatnom kell, mert nem akarom, hogy a gyerekeimnek úgy kelljen élniük, hogy bujkálnak, amikor az apjuk hazaérkezik. Az abortuszom alatt nagyon féltem.

Sok sötét gondolat járt a fejemben: hogy meghalhatok, erős vérzésem lesz, és még azt sem tudtam megtanítani a gyerekeimnek, hogyan kell mentőt hívni. Bezárkóztam a vécére, többször elvesztettem az eszméletemet, úgy éreztem, hogy az ajtót sem tudom kinyitni… De utána rájöttem, hogy fizikailag nem is olyan nehéz, és arra gondoltam, hogy talán nem én vagyok az egyetlen, aki fél ebben a helyzetben. Úgy döntöttem, hogy segítenem kell másoknak.

Rengeteg nővel találkoztam akkoriban, akik szintén próbáltak hozzájutni a tablettához, akiknek szintén nagy szükségük volt valamennyi, bármennyi információra… Mindenkinek az jár ilyenkor a fejében, hogy „biztonságos lesz vagy sem?” Így elkezdtem megosztani az élményeimet azokkal nőkkel, akik a tablettákról kérdeztek, és elmondtam nekik, hogyan kell szedni.

2006-ban elkezdtünk kiépíteni egy hálózatot azokkal a nőkkel, akiknek hozzám hasonló tapasztalataik voltak az abortuszról, és támogatni akartak másokat, akár névtelenül is. Eleinte információkkal segítettük az embereket, mert úgy éreztük, hogy erre van a legnagyobb szükség.

Aztán nagyon hamar megkeresett Kinga (Jelinska, a Women Help Women nőjogi szervezet alapítója – a szerk.), aki akkor már abban a szervezetben dolgozott, amelyik tablettákat küldött Lengyelországba. Azt mondta: „Nagyszerű munkát végeztek, vegyük fel a kapcsolatot. Ha szükséged van rám, én itt vagyok neked.” Két év múlva személyesen is találkoztunk, aztán másokkal is, és 2016-ban közösen felépítettük az Abortusz Álomcsapatot, most pedig az Abortusz Határok Nélkül hálózatán dolgozunk egész Európában. A Nők a Neten munkatársaimmal jelenleg az a feladatunk, hogy az Abortusz Határok Nélkül forródrótján érkező telefonhívásokat fogadjuk.

Mérce: Úgy tűnik, hogy Lengyelországban az abortusz és a nők jogainak kérdése egy igen intenzív csatatér a közéletben. Hogyan lehet elkerülni, hogy az aktivizmusban összeroppanj vagy kiégj?

Justyna: Szívből jön. Számomra életcéllá vált, hogy jó minőségű, megbízható információkat adjak azoknak, akiknek szükségük van rá. A félelem, amit a saját abortuszom során kellett átélnem, olyan nagy volt, hogy tényleg nem akarom, hogy bárki is ilyesmin menjen keresztül. Azt hiszem, ez a legnagyobb motivációm. Nagyon szeretem, amit csinálok. Persze, amikor műszakban egy óra alatt körülbelül 50 hívást fogadok, nagyon el tudok fáradni, nem is akarok senkivel sem beszélni már aznap, még a saját otthonomban sem. És persze van saját életem is, kémiát tanultam, fiatalokat tanítok. Emellett van három gyerekem, akikről gondoskodom, még akkor is, ha már felnőttek, és szinte alig vannak otthon.

Ha ezek megvannak az életedben, könnyebb nem kiégni, nem kiborulni. És még egyszer: látom, hogy a hozzám segítségért forduló emberek arca felsugárzik, amikor reményt adok nekik és elmondom, hogy van esélyük szabadnak lenni, véget vetni a nem kívánt terhességnek. Utána felhívnak, és megköszönik, hogy „visszakapták az életüket”. Számomra ezek mutatják, hogy jó munkát végeztem, valójában ezt kell tennem.

Mérce: Csoportszinten is támogatjátok egymást?

Justyna: Persze. Sokszor tartunk közös megbeszéléseket, amikor például egy-egy súlyosabb esetről van szó. Sokszor jönnek szembe ezek a nehéz történetek, és tényleg nem könnyű néha elviselni, hogy egy ember élete akár tőled, a te döntéseidtől függ… Különösen, ha az életveszély is benne van a pakliban. Ezért nem is vállalunk egyénenként ügyfeleket, mindig közösen beszéljük meg, hogy mik a legjobb opciók.

És persze sokat nevetünk. Időnként találkozunk külön is, hogy beszélgessünk egy kicsit, legalább hetente egyszer, ha tehetjük. Ez nagyon hasznos. Különben ezek a történetek mind ott ragadnának a fejünkben, és ha nem tudunk ezeket senkivel sem megvitatni, az fáj.