Országos sztrájk tört ki Irán-szerte.
Amikor április 21-én az olaj- és gázipari ágazatban 18 munkahelyen beszüntették a munkát a dolgozók, még nem volt sejthető, hogy tíz nappal később már bányászok és acélipari munkások is csatlakoznak hozzájuk, s immár hat tartomány 100 gyárában fognak sztrájkolni a munkások.
A marxist.com oldal szerint az olajban gazdag Huzisztán tartományban kezdődött munkabeszüntetéseket egy független szervezet keltette életre, amely korábban már vezetett országos sztrájkokat 2021-ben és 2020-ban. A kezdeti követelések között a havi tíznapos pihenőidő, a 79 százalékos béremelés és a 20 millió tomán minimálbér (160 ezer forint) szerepelt.
Ám ahogy a sztrájk kiterjedt, úgy bővültek a követelései is, amelyek most már a következőket tartalmazzák: jobb munkakörülmények, a munkába járás minőségének javítása, kollégiumok és étkezdék a munkások számára, a munkások biztosításának rendezése, a napi munkaidő csökkentése 10 óráról 8 órára, a próbaidő eltörlése, a tiltakozás engedélyezése.
A marxista oldal szerint a sztrájkok könnyen általános sztrájkká fejlődhetnek, hiszen a követeléseket az ápolók, a nyugdíjasok és a diákok is a magukévá tették. A marxist.com számos sztrájkbizottság megalakulásáról adott hírt, de egyben figyelmeztetett arra is, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság mindent megtesz annak érdekében, hogy az egységesülő ellenállási mozgalmat letörje. Ennek jele, hogy az olajipari dolgozók a következő kiáltványt tették közzé:
„A sztrájk elleni nyomás csak fokozódni fog… A rezsim ugyanazt a módszert fogja alkalmazni, amit korábban is alkalmazott. Nyomást gyakorolnak a munkásokra, megpróbálják megosztani a munkásokat etnikai alapon, szerződéses és teljes munkaidőben foglalkoztatottak között, és így tovább. A rezsim még arra is hajlandó lehet, hogy üres ígéreteket tegyen a munkások egy részének, hogy elhitesse velük, hogy részleges győzelmet arattak, hogy aztán később letartóztassa őket.”
Ugyanakkor az oldal úgy látja, hogy a 2019-es és 2020-21-es, a vízhiány és az általános elszegényedés miatt kezdődött sztrájkok, valamint a Mahsza Amini meggyilkolása után százezreket az utcára szólító tavalyi egyetemista-nőmozgalmi tüntetések, melyek az iráni állam egyként vérbe fojtott, tanulsággal szolgálhatnak a mostani sztrájkolóknak: mind szervezettebbé kell válniuk.
A mostani sztrájkokat a rezsim szánalmas, 27 százalékos minimálbér-emelése előzte meg, amelyet a riált pár éve váltó tomán értékvesztése már a bejelentés előtt semmivé tett. Emellett a munkásokat a gazdasági válság, a hatalmas infláció és sújtja. Az iráni vezetés pedig tehetetlen: a magasabb külföldi kamatlábak és a dollár erősödése kimerítette a rezsim korlátozott valutatartalékait, az ország pedig, annak dacára, hogy a világ második legnagyobb gáztartalékával bír, földgáz- és energiahiánnyal küzd.
A sztrájkoló munkásokhoz az elmúlt napokban a fiatalok, zömmel egyetemisták is csatlakoztak. A marxist.com szerint több évnyi országos sztrájk és többszörös felkelés után a feltételek nemcsak egy országos sztrájkhoz érettek meg, „hanem megérettek arra is, hogy előkészítsék az utat az Iszlám Köztársaság megdöntéséhez”, hiszen „az iráni tömegek számára egyre világosabbá válik, hogy a rezsim a szegénységen és a terroron kívül semmi mást nem tud nyújtani”.
