Amikor idegenhonos kártevőkről hallunk, a többség a 2013-ban hazánkban megjelent ázsiai márványpoloskára asszociál, ami azonban csak a jéghegy csúcsa. Az 1940-es évek óta a hazai gazdálkodóknak kultúrától függően 5-13 új idegenhonos kártevővel kellett szembenéznie. Az Újvilág felfedezését követően folyamatos, de az utóbbi években exponenciális növekvő számú az idegen fajok betelepedése az új élőhelyekre. Ez globális probléma, ami komoly kockázat a kontinens egész mezőgazdaságának.

A helyzet összetett: a termelési szerkezet megváltozása, az agrotechnikai elemek átalakulása, a fokozódó közlekedés és globális kereskedelem mind hozzájárulnak ezen fajok mozgásához, a megváltozó klíma miatt pedig számukra alkalmas életkörülményeket találnak Magyarországon és Európában.

A következő évtizedekben valószínűsíthetően minden kontinensről új kártevők érkeznek hazánkba. A globális felmelegedés megváltoztathatja a kártevők biológiáját is, amelyek így nagyobbak, színesebbek, aktívabbak és szaporábbak lehetnek a jövőben. A védekezéshez szükséges volna egy nemzetközi monitoring rendszer létrehozása; adott esetben karantén alkalmazása; a potenciális import tápnövénytételek ellenőrzése, de a természet is a segítségünkre lehet az idegenhonos fajok természetes ellenségeinek eredeti élőhelyen történő felkutatásával és betelepítésével.

Azonban ha nem törekszünk a globális felmelegedés 1,5 Celsius-foknál való korlátozására a kibocsátások csökkentésével, akkor a mezőgazdaságnak olyan helyzetekhez kellene alkalmazkodnia a jövőben, amelyek jelenleg mindannyiunk számára ismeretlenek.

A vándorpoloska (Nezara viridula) 2002-ben, az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) 2013-ban jelent meg először Magyarországon. Azóta szinte minden évben bosszúságot okoz rajzásuk és vándorlásuk a lakosság számára. Azonban ez a két invazív faj csak a jéghegy csúcsa, a mezőgazdaságot érintő növényi kártevők fajösszetételében és biológiai aktivitásában most is zajlik az átalakulás, ami jelentős kockázat a hazai mezőgazdaságnak.

Ha károsítókról hallunk, hajlamosak vagyunk csak rovarokra gondolni, pedig ennél jóval szélesebb és szó szerint színesebb a paletta, hiszen ide soroljuk a kártevők (állatok) mellett a kórokozókat (mikroorganizmusokat) és a gyomokat is. A növényvédelemben a kártevők közé soroljuk a hengeresférgek (pl. fonalférgek), a puhatestűek (pl. csigák), és az ízeltlábúak törzsét is, amely utóbbinak csak egy része a rovarok osztálya. Ide sorolandó a rákok (főként ászkarákok és nyári pajzsrákot), a százlábúak és a pókszabásúak (főként atkák) osztálya is, amelyek szintén okozhatnak kisebb-nagyobb károkat a mezőgazdaságban.

Sokan elfelejtik, de kártevők a gerincesek is lehetnek a rágcsálóktól egészen a nagyvadakig. De most tekintsünk el a gerincesektől, ebben a cikkben csak a rovarok osztályának fajaival, fajcsoportjaival foglalkozunk.

Egyre több invazív fajjal kell megküzdenie a hazai burgonyának és napraforgónak

Az emberi tevékenység (pl. iparszerű termelés, urbanizáció) és az éghajlatváltozás együtt jelentős hatással vannak a kártevők életterének átalakulására, eltolódására. A növényi kártevők mezőgazdasági termelésre gyakorolt hatása is átrendeződik. Korábban kiterjedt kártételeket okozó fajok jelentősége csökkent, míg más őshonos, vagy éppen invazív fajok kártétele felerősödött.

Hazánkban a regisztrált növényevő kártevők közel 15%-a adventív faj, azaz nem őshonos. Európában 2000 és 2007 között évente átlagosan 19 idegen szárazföldi faj megjelenéséről tudunk.

Ennek számos kiváltó oka lehet, ilyen például a termelési szerkezet megváltozása, agrotechnikai elemek átalakulása, a fokozódó közlekedés és globális kereskedelem egyre nagyobb térhódítása, és nem utolsó sorban az éghajlatváltozás. Ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy összetett problémáról beszélhetünk egy-egy, a Kárpát-medencében nem őshonos kártevő megjelenésekor.

Az 1940-es évek óta a burgonyának és a hüvelyeseknek 13-13, a kukoricának 10, a napraforgónak 9, a pillangósoknak 8, míg a repcének 5 új, idegenhonos kártevővel kell szembenéznie itthon.

Ha az 1990-es évektől tekintjük részletesebben a fajokat és a károsított haszonnövényeket, akkor azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag az összes fontosabb hazai termény érintett.

Károsító	Első regisztrált megjelenés Magyarországon	Károsított szántóföldi kultúra
Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)	1993	Kalászosok, kukorica, repce, napraforgó, cukorrépa, burgonya, pillangós évelők, hüvelyesek
Orosz búza-levéltetű (Diuraphis noxia)	1993	kalászosok
Amerikai kukoricabogár (Diabrotica v. virgifera)	1995	Kukorica, napraforgó
Csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae)	1999	Burgonya
Vándorpoloska (Nezara viridula)	2002	Pillangós évelők, hüvelyesek
Sápadt burgonya-fonalféreg (Globodera pallida)	2003	burgonya
Amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa)	2004	Kukorica, napraforgó, cukorrépa, burgonya, pillangós évelők, hüvelyesek
Ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys)	2013	Hüvelyesek
Burgonyamoly (Phthorimaea operculella)	2016	Burgonya

Minél melegebb van, annál jobban érzik magukat, és annál többen lesznek

Magyarország országos átlaghőmérséklete az elmúlt 120 év mérései alapján már több mint 2 Celsius-fokot emelkedett. Az attribúciós elemzések alapján az összes évszak melegszik, nő a hőhullámos napok száma, ami nyaranta egyes területeken életveszélyes is lehet a jövőben. A mért hőösszegek eloszlása jelentős regionális eltéréseket mutat. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy az Alföld a leginkább kitett.

A felmelegedés azonban kedvez az idegenhonos kártevőknek, akik jól érzik magukat a változó klimatikus viszonyok között, és ezáltal több nemzedék is kifejlődhet és életképes marad az év során.

A kukorica már most az éghajlatváltozás célkeresztjében van: a század végére a globális terméshozam 10-30%-kal, Magyarországon pedig akár 60-80%-kal csökkenhet, amit csak tovább súlyosbíthat, hogy a kétnemzedékes kukoricamoly kártétele is egyre kiterjedtebb és agresszívebb lehet.

Kik érkezhetnek a közeljövőben?

Az idegenhonos szántóföldi kultúrák, mint például az amerikai kontinensről származó kukorica vagy burgonya kártevőinek betelepedése folyamatos, a fajok száma egyre növekszik. Mi ennek az oka? Egyszerűen az, hogy

ha adott területen minél régebb óta termesztenek egy adott kultúrát, annál diverzebb fajösszetételű kártevő spektrum tud kialakulni.

Az amerikai kontinensről származó, nem őshonos kultúrák kártevői csak késleltetve érkeznek meg az új termesztési területekre, így hazánkba is. Hogyan jutnak ilyen messzire eredeti elterjedési területükről? Nagyrészt az emberi tevékenység hatására áruszállítással, behurcolással, kisebb részben pedig természetes vándorlással. A közeljövőben, a nemzetközi trendeket és terjedési útvonalakat alapul véve a következő kártevők megjelenése valószínűsíthető hazánkban az emberi tevékenységnek köszönhetően.

Nagyobbak, színesebbek, aktívabbak és szaporábbak lehetnek a kártevők

1. Rajzást befolyásoló hatás: a rovarok testhőmérséklete nem állandó, tehát a külső hőmérséklet jelentős hatással bír az élettevékenységeikre. Ennek alsó határa általában fagypont körül van, habár bizonyos fajok a -10°C körüli hőmérsékletet is képesek átvészelni. A hőmérsékleti tartománynak viszont van egy felső határa is, ez kb. 40-45°C körül van. Magasabb hőmérsékleten a mozgást, így a repülést is segítő izmok nagyobb aktivitást tesznek lehetővé a rovar számára, viszont minden rovar esetében, adott fajra jellemzően meghatározható egy optimális hőmérséklet, ami felett a rovar repül. Értelemszerűen a globális felmelegedés bizonyos fajok rajzását időben és térben is eltolhatja.

2. Fajok tömeges felszaporodása: az elhúzódó, akár több éven át tartó meleg, aszályos időszakok kedvezően hatnak bizonyos fajok felszaporodására. Ilyen például a Bibliában is említett sáskajárás, vagy jelenkori példánál maradva a különböző gabonakártevők, mint a gabonapoloskák (Eurygaster spp., Aelia spp.) vagy éppen a levéltetvek elszaporodása. Az erdőkben szintén a meleg, száraz időszakokat követően figyelhető meg a gyapjaslepke (Lymantria dispar) elszaporodása, következményként pedig súlyos rágási kártétele. Ezek kiragadott példák a lehetséges és potenciális kártevők listájáról.

Ha a jövőben növekedni fog az aszályos gyakorisága és intenzitása, akkor ez bizonyára kihatással lesz bizonyos kártevők időszakos tömeges felszaporodására.

3. Rovarok festékképződése: a rovarok testhőmérséklete kihatással van külső megjelenésükre, színük is. A legszínesebb és legnagyobb rovarokat a trópusokon találjuk. Minél magasabb a hőmérséklet, annál nagyobb testűek a rovarok, hiszen az így megnövekedett testfelszín teszi lehetővé az intenzívebb párologtatás. Önvédelmi mechanizmusként ennek következtében színük is élénkebbé válik.

Tudunk és kell is védekeznünk

Mielőtt elkezdünk ökölnyi méretű és nagyon színes poloskák és gyapjaslepkék rajzásáról vizionálni, érdemes egy pillantást vetnünk a lehetséges (és szükséges) megoldási lehetőségekre, amelyekkel mérsékelhetjük vagy megakadályozhatjuk a fenti kártevőket.

A védekezés alapja az objektív kártevő megfigyelés és előrejelzés kell hogy legyen, a terjedés feltérképezése, nemzetközi összefogással, hisz a rovarok nem ismernek országhatárokat. Ha szükséges, karantén intézkedések foganatosítása (bejelentés-kötelezett károsítók listája), potenciális import tápnövénytételek ellenőrzése. A természet ebben a küzdelemben is a segítségünkre lehet:

a már betelepült idegenhonos faj természetes ellenségeinek eredeti élőhelyen történő felkutatása, majd reménybeli új élőhelyén történő honosítása.

Ehhez kapcsolódóan szükséges a kártevő új élőhelyen történő biológiai-ökológiai ismereteinek kutatása, feltérképezése, valamint a kártevőre adaptált speciális integrált védekezési elemek használata. Az utóbbi elsősorban egy szemléletmód, ahol a védekezés nem elsősorban vegyszerek használatán, hanem egyéb más módszereken alapul.

Például mechanikai (pl. metszés), vagy agrotechnikai védekezésen (pl. talajművelés), növénynemesítésen (rezisztencianemesítés, ellenállóság), vagy biológiai védekezésen (pl. fürkészdarazsak, ragadozó atkák). A lista korántsem tekinthető teljesnek, illetve véglegesnek, számos módszer áll a szakemberek rendelkezésére.

Végezetül nem lehet eléggé hangsúlyozni az üvegházhatású-gázkibocsátások általános csökkentését és a klímaváltozás mérséklését, hisz a felmelegedés teremti meg annak a lehetőségi feltételét, hogy ezek kártevők más égtájakon is tartósan életképesek maradjanak. Ha nem törekszünk a globális felmelegedés 1,5 Celsius-foknál történő korlátozására, akkor olyan helyzetekhez kellene alkalmazkodnia a mezőgazdaságnak a jövőben, ami mindannyiunk számára ismeretlen még.