A történelmi tapasztalatok szerint „előbbre lépni, fejlődni, megújulni mindig csak áldozathozatal árán lehetséges” – közölte múlt héten a Professzorok Batthyány Körének debreceni csoportja a debreceni akkumulátorgyár beruházás kapcsán, amivel sikerült kiváltani a várossal szomszédos Mikepércs anyáinak dühét.

A konzervatív tudósokat tömörítő szervezet szerint azt kell látnunk, hogy ami ellen „önös érdekből sokan tiltakoznak, az valójában egy össznemzeti programnak a része”, az akkumulátorgyár vállalásával a debreceniek „az egész magyarság előmenetelét” szolgálják. A kínai CATL gyárának vízfogyasztásával kapcsolatban szerintük ráadásul „mindenféle számadatok láttak már napvilágot”, melyek „megzavarhatják a közvéleményt”. Mint írják, a szakértőik által közölt számokra figyelve, a megvalósulni készülő gyár nem emeli lényegesen a vízszükségletet.

A tudósok azt is javasolják: „az őseinkhez méltóan mi is nézzünk bizakodva a jövőbe. A helyi iparosodást a városunk egész rendszerének egyfajta fejlődési folyamatában kell szemlélnünk.” Közleményükben a dolog jó oldalát hangsúlyozzák, és arra biztatnak mindenkit, hogy „szemléletváltással, pontosabb tájékozódással újból gondolja át” Debrecen fejlődését. A kormány narratívájához igazodva azzal is érvelnek a akkumulátorgyár megépülése mellett, hogy Észak-Kelet Magyarország területén 9000 új munkahely jön létre, amely ugyancsak bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket „és emeli a munkaerő technikai színvonalát.”

Az akkumulátorgyár ellen tiltakozó Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület azután reagált közleményben a tudósok álláspontjára, hogy azt a Debrecen Televízióban még bővebben kifejtette a Professzorok Batthyány Körének debreceni elnöke, Dr. Posta József.

Elmondása szerint tagságukban számos kiváló szakember van, ugyanakkor a televíziós adásból az is kiderült, hogy önálló hatástanulmányokat, kutatásokat nem végeztek a témában, csak a város által a nyilvánosság elé bocsátott adatokat ismerik ők is.

„Tisztelt Professzorok! Miért kérik a debrecenieket arra, hogy pontosabban tájékozódjanak, ha Önök sem teszik azt! Közleményükben úgy mondanak véleményt több százezer ember egészségére, életminőségére, a következő generációra vonatkozóan, hogy nem végeznek kutatásokat, nem elemzik a helyzetet, csak a debreceni városháza által nyújtott információkra hagyatkoznak. Nem mond ez ellent annak, amit a debreceniektől kérnek?”

– fogalmaznak az akkumulátorgyár ellen több tüntetésen is felszólaló mikepércsi anyák.

A tudósoknak üzenve arról is írnak, nem vonják kétségbe a szaktudásukat, de az évtizedekkel ezelőtt szerzett tapasztalatok nem biztos, hogy elegendőek ebben a témában, egy nem kiforrott, új technológia esetében, mint a lítium-ion akkumulátor gyártás.

„Javasoljuk, hogy kutassanak, járják körbe a témát. Beszéljenek olyan szakemberekkel, akik ténylegesen ismerik a technológiát, tisztában vannak annak környezetre és a benne élő emberre gyakorolt káros és sokszor visszafordíthatatlan hatásával, de legalább olvassák el azt a több mint 200 oldalas határozatot, amelyben a hatóság környezethasználati engedélyt adott a gyárnak, és ha megtették, térjünk vissza arra a kérdésre, mivel nyugtatnák meg az aggódó debrecenieket” – írják.

Továbbá arra is kérik őket, hogy ne kövessék el azt a hibát, amit a debreceni önkormányzat, és ne csak a debreceniekkel foglalkozzanak, hanem a szomszédos Mikepércs 5300 lakosával is, akik „egy napon arra ébredtek, hogy tudtuk nélkül és akaratuk ellenére a debreceni városházán egy gyáróriás építéséről döntöttek, amely a családi házaik közelében valósulna meg. Igen, gondoljanak a mikepércsiekre is, akik úgy érzik, hogy egy másik város vezetése nem törődve velük, ellopta az életüket, ellopta az álmaikat.” Valamint vélményük szerint kijárna a figyelem más, a gyár kijelölt területétől 30 kilométeres körzetben fekvő településeknek is.

A professzorok március 16-ai közleményében azt is állítják: a távolabbi terv az, hogy „a szürkevizet (vagyis tisztított szennyvizet – a szerk.) nyugati technológia mintájára többszörös újratisztítással fogják felhasználni a gyártási folyamatokban” – vagyis nem tiszta ivóvizet fognak pazarolni az akkumulátorgyártás során.

A mikepércsi civilek azonban ezt határozottan cáfolják, a hatósági határozatban ugyanis csak az szerepel, hogy „a Debreceni Vízmű Zrt. nyilatkozata szerint a vízkészletek és vízbázisok védelme érdekében, továbbá az előremutató fenntartható közműszolgáltatás miatt dolgoznak azon, hogy a déli ipari parkba betelepülő vállalkozások nagy mennyiségű technológiai vízigényét úgynevezett szürke vízzel oldják meg elsődlegesen.”

„Csak dolgoznak rajta, még nincs ilyen technológia!” – emlékeztetnek. Intézkedési terv készül a szürkevíz technológia kidolgozására, viszont a gyár területén már építkezés zajlik, és ivóvíz felhasználására kaptak engedélyt.

Úgy vélik, előre jutni, fejlődni a súlyosan környezetterhelő, veszélyes anyagokat felhasználó akkumulátorgyárakkal meggyőződésünk szerint nem lehet. Azt pedig végképp elutasítják, hogy a témával kapcsolatban létezne bármiféle össznemzeti program, ezt kijelenteni teljességgel megalapozatlan a mikepércsiek szerint. „Legfeljebb egy összetákolt akkumulátor stratégia megvalósításáról beszélhetünk, másról nem.”

Szerintük, ha valódi össznemzeti programról lenne szó, nem kellene akadályozni a legitimációt biztosító helyi, illetve országos népszavazás megvalósítását, ezeket ugyanis az utóbbi hetekben egytől egyik elkaszálták. „Talán félnek, hogy ennek a nem létező össznemzeti programnak nem lenne támogatottsága? És igen, vállaljuk az önös érdekből való tiltakozást is! Hogy mi a mi önös érdekünk? A gyermekeink egészsége, a saját egészségünk, a Földünk egészsége, amelyen élünk! Ez a mi önös érdekünk! Nem fogunk azért bocsánatot kérni, mert élni szeretnénk! Áldozathozatalra kérnek bennünket. Pontosan milyen áldozatra gondolnak? Hány gyerek és felnőtt egészségére, életére? Önöknél mennyi, ami még belefér? Nálunk a nulla! Csak az fér bele.” – írják.

A mikepércsi civilek azt is kifogásolják, hogy a közleményben érintik a víz, a termőföld kérdését, de egy sort sem érdemelt a lehetséges légszennyezés mértéke, a határérték alatti folyamatos szennyezés élettani hatása vagy a zajszennyezés. Arról a kormány által is igen sokszor ismételt érvelésről, hogy munkahelyeket teremtenek az akkumulátorgyárak, azt gondolják, hogy nem szeretnék gyermekeiket és unokáikat egy olyan gyárban dolgozni látni, ahol le kell ragasztani a telefonjuk kameráját, ha belépnek, ahol súlyos veszélynek, egészségkárosodásnak vannak kitéve, és ahol nincs semmiféle dolgozói érdekvédelem.

„Nem akarjuk, nekünk ezzel ne érveljenek!”

– írják.

Miután a professzorok közleményük végén arra kértek mindenkit, „hogy egész nemzetünk érdekeit szem előtt tartó teljes rendszerben gondolkodva alakítsa ki véleményét”, a mikepércsi anyák így reagáltak:

„megfogadjuk, hogy minden gondolatunkkal és tettünkkel e kérést szem előtt tartva fogjuk ébreszteni a még alvókat, informálni a bizonytalanokat és elvégezni a közösségünk megmaradása, a családunk egészsége, a környezetünk megóvása, a levegőnk, a vizeink, az értékes termőföld védelme érdekében önként vállalt feladatainkat!”