Ha a sztrájkhajlandóság a pedagógusok körében annak ellenére is alacsonyabb, hogy a szakképzésben dolgozók elvileg nagyobb szabadsággal vehetnek részt a tiltakozásban, vajon mi lehet az oka annak, hogy az elégedetlen oktatók nem a munkabeszüntetést választják?

Mint arról a Mércén is beszámoltunk, csütörtökön és pénteken tartották a hazai köznevelési és szakképzési intézményekben az újabb országos pedagógussztrájkot. A mostani munkabeszüntetést a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) azért hirdette meg a közoktatásban és a szakképzésben dolgozók számára, mivel a megítélésük szerint a kormány érdemben semmilyen követelésükre nem reagált.

A március 16-17-ei  sztrájk legalábbis a nyilvánosság számára is látható része ugyanakkor viszonylag alacsony intenzitásúnak tűnt: nem lehetett olyan kiállás- és bejegyzéscunamit látni a tiltakozó tanárok fotóiból a közösségi médiában, mint a legutóbbi alkalommal, s még inkább az őszi sztrájknapokon, a közoktatásból kirúgott tanárok iránti szolidaritás fellángolása idején. A pedagógus-szakszervezetek mindenesetre úgy saccolják, hogy minden tizedik tanár sztrájkba lépett, és azt ígérik, pontosabb adatokkal a jövő hét derekán fognak szolgálni. Annyit ugyanakkor Nagy Erzsébet, a PDSZ ügyvivője is mondott a Népszavának, hogy a sztrájkhajlandóság szerinte jelenleg alacsonyabb, mint korábban, de abban bíznak, hogy ez változni fog.

Ez már csak azért is érdekes, mert a mostani sztrájk új fejleménye, hogy a szakképzésben dolgozó oktatók – elvileg – úgy kezdhettek a meghirdetett határozatlan idejű sztrájkba, hogy immáron papírjuk volt arról, hogy a munkabeszüntetés alatt – köznevelésben tanító kollégáikkal ellentétben – tényleg nem kell dolgozniuk. Március elején ugyanis az elsőfokú bíróság a PDSZ még elégséges szolgáltatásokra vonatkozó ajánlatát fogadta el a kormányéval szemben.

Ha viszont a sztrájkhajlandóság azzal együtt is alacsonyabb, hogy a köznevelésről 2019-ben leválasztott, így a Munka törvénykönyve alá terelt szakképzés elvileg még nagyobb szabadsággal is részt vehetne a tiltakozásban, adódik a kérdés: miért nem választják az elégedetlenek a munkabeszüntetést?

Apátia van a hatalom viselkedése miatt

Egy vidéki város egyik technikumában oktató tantestület néhány tagja nyilatkozott a Mércének a sztrájkhajlandóságról és a szakképzés helyzetéről, akik közvetlen kollégáik többségével egyetemben elégedetlenek ugyan a helyzetükkel, mégsem szüntették be a munkát az e heti sztrájk alkalmával.

„A sztrájkot azért tartjuk értelmetlennek, mert immár bő egy éve tartanak a legkülönbözőbb megmozdulások, és már olyan apátia van a hatalom viselkedése miatt, hogy semmi értelmét nem látjuk”

– mondta a Mércének László, egy 25 éve a pályán levő tanár, akinek nevét saját kérésére a cikkben megváltoztattuk, mivel neki és kollégáinak az a tapasztalata, hogy az intézmény és a szakképzési centrum vezető sajátosan értelmezik a szólásszabadság kérdését. Az őszi sztrájknapok során például az országszerte elterjedt fényképezkedős akciót abszurd módon csak úgy „engedélyezték” a tanároknak, hogy a Facebookra kiposztolt képen nem nevezhették meg az iskolát.

„Volt olyan kolléga, akinek azt mondták, ha részt vesz a fotózáson, ő lesz az első, akitől elköszönnek. Ő már nincs is itt azóta, mert önként felmondott ”

– mondta László egyik tanártársa. Ráadásul egy olyan kisvárosban, ahol az általunk megkérdezett pedagógusok tanítanak, sokkal nehezebb is új munkahelyet találnia egy elbocsátott oktatónak. Egy szakmai tárgyat tanító tanár még csak-csak el tud helyezkedni, de aki közismereti tárgyat tanít, annak már nagyon nehéz dolga van – mesélik a technikum pedagógusai.

Ez a fajta nyomásgyakorlás a nekünk nyilatkozó tanárok szerint a sztrájkhajlandóságra is erősen rányomta a bélyegét.

„Amikor a januári sztrájk volt, ott is lettünk volna 12-13-an, de aztán reggelre, amikor ott tartottunk, hogy helyzet van, volt olyan kolléganő, aki sírva mondta, hogy nem mer, és maradtunk 8-9-en.”

Volt olyan kollégájuk, aki azt mondta, hogy abszolút hinne most is a sztrájkban – és a harmincfős tantestület kétharmada egyet is ért a sztrájkkövetelésekkel, főleg a bérrendezésre vonatkozó résszel – de a sztrájk szerintük még a munkavállalóknak kedvező bírósági ítélet után is megosztja a tanárokat, sokan vonakodnak beszüntetni a munkát.

László szerint kicsit megkésettek a mostani sztrájknapok, ősszel volt nagyobb hulláma az elégedetlenségnek, most mindez inkább lecsengőben van.

Egyik kollégája szerint ősszel az ő iskolájukban az akkor sztrájkoló társaik helyett „ingyen” helyettesítésre osztották be a nem sztrájkoló tanárokat, ilyenformán pedig azt a helyzetet alakította ki az intézményvezetés, hogy a nem sztrájkolókat „szívatták meg” a sztrájkoló pedagógusok.

Hogy akkor mi lehet a megoldás, arról az általunk kérdezett tanárok azt mondták, szerintük minden intézményben kreatív módon kellene hozzáállni a tiltakozásokhoz. Mint mondják, egyelőre nem szeretnék elárulni a nyilvánosság előtt, hogy a mi az ő megoldásuk a helyzetre, de zárt fórumokon már szót ejtettek erről.

„Szerintem a lényeg a kreativitáson van, sokféle módon lehet hatni a centrumokra”

– mondja László.

A tantestületnek egyébként kis része szakszervezeti tag. Mint mesélik, volt korábban működő szakszervezet, de városi szinten annyira „lezüllesztették”, hogy az iskolai alapszervezetek is megszűntek. László maga ugyanakkor tagja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének. Azt mondja, amikor elvesztették közalkalmazotti státuszukat 2019-ben, ő rögtön belépett a szakszervezetbe, sejtvén, hogy a jövőben szüksége lehet olyan jogi segítségre, amelyet így könnyebben megkap.

A sosem látott versenyképes bérek

A sztrájk tehát úgy maradt el most az érintett technikumban, hogy a szakszervezetek által a szakképzésre vonatkozóan megfogalmazott sztrájkkövetelések zömével maradéktalanul egyetértenek.

László szerint például, noha versenyképes bérrel kampányolt a kormány akkor, amikor leválasztotta a köznevelésről a szakképzést, ez már akkor sem stimmelt, most pedig végképp nem.

„Három éve adtak átlag 30 százalékos emelést. Ezzel a fiatalok jobban jártak, mi, 45 fölöttiek hol így, hol úgy. Én pont 30 százaléknyit kaptam. Viszont 2020 júniusa óta nem volt fizetésemelés”

– nehezményezi a pedagógus, aki szerint sok igazságtalanság volt az akkori emelésben, például aki épp nem volt ofő, rosszul járt, hiszen a béremelésekben benne volt többek között az osztályfőnöki pótlék is.

A tanár úgy látja, az igazságtalanságokat elismerik ugyan a centrumvezetők, de semmi sem történik évek óta a kompenzáció kérdésében.

„Most a 10 százalékos emelést mindenki megkapta, de hát ilyen inflációs környezetben ez reálbér-csökkenés. Szokás azzal jönni, hogy a 22 óra felett mi megkapjuk a túlórapénzt, de az éves munkaidőkeret miatt inkább 24-25 óra felett számíthatunk túlórára, hiszen ha májusban kimegy egy osztályunk, akkor az ott kiesett óraszám is befolyásolja a dolgot” – részletezi László, aki szerint a kollégái nem kis hányada bruttó 330-340 ezer forintot keresett, így ők a januári 10 százalékos emeléssel együtt sem kapnak annyit, mint azok a pedagógusok, akik a pedagógus bértábla legalján vannak. Tehát az ő esetükben már nem beszélhetünk arról, hogy közalkalmazottként rosszabbul keresnének.

A mesterpedagógusok szintén tízezrekkel kevesebbet keresnek, mint a bértáblába besorolt kollégák. „Én ped. II.-ként 25 éve vagyok a pályán, picit kevesebbek kapnék közalkalmazottként (kb. 8000 forinttal)” – teszi hozzá.

Mint a pedagógusok kérdésünkre elmondták, a tantestületükben 30 főből 7-en nem érik el most sem a pedagógus-bérminimumot, ráadásul ők nem is pályakezdők, hanem több évtizede tanító oktatók.

„Értékelési rendszer…Vicc!”

A túlterheltségre vonatkozóan is rímelnek a nekünk nyilatkozó tanárok tapasztalatai a sztrájkkövetelésekben megfogalmazottakkal. Mint mondják, nagyon sokan távoztak az elmúlt években, és alig-alig jött helyettük új tanár. A kiesők óráit „szétdobják” a maradók között. Mivel rosszak a bérek, egy egészséges határig mindenki vállalja a túlórákat, de pont emiatt nem feltűnő a tanárhiány sem. „A vezetők pedig visszaélnek a helyzettel, és még azt is mondják, milyen jó, hogy ennyire sok túlórára van lehetőségünk. Mi normális alapbért szeretnénk, nem heti 28-32 órában tanítani” – teszik hozzá.

Nemkülönben keserűek az élményeik a szakképzésben már élesben működő, a köznevelésben éppen előkészítés alatt álló teljesítményértékelési rendszerrel. László szerint például a legutóbbi minősítés igazságtalan volt, sokszor részrehajlónak érezték, és sokak számára megalázó élmény volt.

„Értékelési rendszer…. Vicc. Én megcsináltam anno a ped. II. minősítést. 96%-ot kaptam. Ezt követően, rá pár hónappal volt az első belső minősítés (2020-ban), nem igazán tudjuk, mi alapján. Ott lényegesen rosszabb pontokat kaptam. Kérdeztem is, hogy miként fejlődtem vissza ilyen gyorsan. A lényeg, hogy a pedagógusminősítésünk nagyjából ment a kukába”

– mondja keserűen a tanár. A mostani értékelést, amelynek még nincs eredménye, szerinte kicsit komolyabban vette a fenntartó: voltak óralátogatások a centrum képviselői részéről, sőt, a diákok is értékelték a pedagógusokat (bár az intézményvezetőket nem).

Összességében Lászlóék példája alapján az látszik tehát, hogy a fásultság és a megfélemlítés játszik a legnagyobb szerepet abban, hogy a három éve versenyképes fizetéssel és rugalmas munkaidő-struktúrával csábító szakképzésben a köznevelésben tapasztaltakhoz nagyon hasonló elégedetlenség és súlyos rendszerszintű problémák ellenére sem a sztrájkban lát kiutat sok pedagógus.