Több mint 40 év után fogadtak el a nemzetközi vizekre vonatkozó, új mélytengeri egyezményt március 4. szombaton az ENSZ-ben, ami szabályozza a halászatot, a hajózási útvonalakat valamint a tengeri kutatási tevékenységeket. A valóban történelmi jelentőségű egyezmény jegyében 2030-ig 30 százalékra növelik a védett óceáni területeket – a jelenlegi 1,2 százalékról.

A Greenpeace is üdvözölte az egyezmény elfogadását, amit húszévnyi tárgyalási folyamat előzött meg. A várakozások szerint segíthet az óceáni ökoszisztémák megóvásában, amik közül számtalan már azelőtt súlyos veszélynek van kitéve a gazdasági tevékenységek miatt, hogy egyáltalán tudomást szereznénk a létezésükről.

Az egyezményt beárnyékolja ugyanakkor, hogy a benne foglalt korlátozások nem vonatkoznak a mélytengeri bányászatra

– hívja fel a figyelmet a Climate Home News.

Ez annak köszönhető, hogy nem vonatkozik olyan tengeri tevékenységekre, amelyeket már más egyezmények szabályoznak. A bányászatot pedig már felügyeli a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA), így nem vonatkozik rá a mélytengeri egyezmény környezeti hatásvizsgálat keretrendszere.

Az ISA-t 1994-ben hozták létre az ENSZ tengerjogi egyezményének megfelelően, hogy – mint nevéből is kiderül – a mélytengeri bányászatot szabályozza. Jelenleg is dolgozik egy mélytengeri bányászat szabályainak elfogadásán, melyek szabályoznák, hogy a cégek milyen keretek között termelhetik ki a tengermélyi ásványokat.

Ezekre pedig éhezik a modern ipar. A Csendes-óceán Clarion Clipperton Zónaként ismert területén például magas a polifémes csomók koncentrációja, és gazdag nikkelben, kobaltban, rézben valamint mangánban. Ezek az anyagok kulcsfontosságúak a villanyautók előállításához.

Az ISA-nak 2023 júliusáig el kell fogadnia a mélytengeri bányászatra vonatkozó szabályokat, ugyanis ha nem sikerül tartani a határidőt, akkor a cégek mindenféle szabályozástól mentesen láthatnak neki a bányászatnak. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járna:

tudósok attól tartanak, hogy a tevékenységgel hatalmas törmelékfelhők képződhetnek, amik nagy területeken szennyezhetik az óceánt.

Bár épp a jelenlegi ismereteink hiányosságai miatt nem lehetünk biztosak a következményekben. Több ország, köztük Chile, Costa Rica, Németország, Spanyolország és Új-Zéland bányászati moratóriumot sürgetnek, míg nem szerzünk bővebb ismereteket a mélytengeri bányászat potenciális hatásairól.

Duncan Currie ügyvéd és a Mélytenger-védelmi Koalíció tanácsadója szerint az ISA aggódik a mélytengeri egyezmény hatásai miatt. Erről tanúskodik a szervezet jegyzete, ami szerint a bányászatot szabályozó szervezet megfelelően gondoskodik a tengerfenék és az ökoszisztémák védelméről, és óva intette a tengervédelmi egyezmény aláíróit az eddigi előírások és szabályozások aláásásától. Emellett saját, létező környezetvédelmi szabályozására hivatkozik, ami környezetvédők szerint egyébként előnyben részesíti a bányászat fejlesztését a környezet védelmével szemben.

A lap által megszólaltatott, óceánok védelmével foglalkozó szakemberek szerint ugyanakkor lehetséges, hogy a mélytengeri egyezménybe foglalt szabályok és irányelvek aranyszabályként működhetnek a későbbiekben – ennek érdekében lenne szükség az ISA-ra helyezett nyomásra. Jelenleg ugyanis szabad kezet kap a szervezet a mélytengeri bányászat szabályozása terén.

Mindazonáltal egyelőre maga a mélytengeri egyezmény implementálása előtt is hosszú út áll: noha fontos mérföldkő az hogy a delegációk rábólintottak a végleges szövegre, még hivatalosan is el kell fogadni, valamint megfelelő számú országnak ratifikálnia kell, hogy valóban érvényt lehessen szerezni a benne foglaltaknak.