Három napja nézünk egy megdöbbentő videót. Nem mintha először történne olyan Budapesten, hogy neonácik és antifasiszták egymásnak esnek, bár jellemzően az előbbiek a kezdeményezők, az áldozatok pedig gyakran csak azt követően válnak tudatos antifasisztává, hogy maguk is átélik az erőszakot. Nem egy ilyen emberrel beszéltem életemben.
De ilyesmit még nem nagyon láttunk. Féltucat ember lesből támad, és különféle eszközökkel iszonyatosan megver egy védtelen férfit, Budapesten. A rendőrségi közlemények további három támadást említenek, melyek elkövetői a feltételezések szerint a kitörés napi évfordulóra érkeztek a fővárosba.
Szombaton több rendezvényt is tartottak Budapesten. Egyrészről újfasiszta csoportok és hozzájuk csapódó túrázók, másrészről az ezek ellen fellépni kívánó antifasiszták szervezésében.
A „Becsület napjához” kapcsolódó antifasiszta rendezvények egyrészt a szégyenteljes második világháborús magyar részvétel egyik epizódjának jelentését meghamisító törekvés ellen lépnek fel. A két nappal Budapest felszabadulása előtt, a mások mellett magyarok százezreit szisztematikusan meggyilkoló, további százezreket feláldozó náci birodalom érdekében mészárszékre küldött katonák nem hősök, hanem egy tömeggyilkos ideológia áldozatai. Ahogyan Szűcs Zoltán Gábor írta,
„ez az egész neonáci esemény egy ordas hazugságra épül. Azt mondani ugyanis, hogy a kitörési kísérlet bármilyen értelemben kapcsolatba lenne hozható bárkinek a becsületével, olyan arcpirító hazugság, hogy az ember nem is tudja eldönteni, hogy felháborodjon-e rajta vagy nevessen”.
A Várban évről évre demonstráló antifasiszták a felháborodók közé tartoznak.
A kitörés napi antifa rendezvények másik célja, hogy a résztvevők megnehezítsék, hogy neonácik masírozzanak zavartalanul Budapest utcáin, és kísérőprogramként nemzetközi újfasiszta hálózatot szervezzenek. Ha már a rendőrség nem érzi feladatának, hogy ellehetetlenítse e nyilvános találkozókat és a szélsőségesek felvonulását a főváros szívében.
Baloldali világnézetű emberekként gyakran érezhetjük magunkat kisebbségben, de ez itt nem indokolt. Az antifasiszta akciók nem azért ilyen kevés résztvevősek, mert a résztvevők kisebbségben vannak nézeteikkel. (Hogy akkor miért nincsenek többen? Ennek megválaszolásához talán TGM posztfasizmusról szóló írásait érdemes olvasni, és az antifasiszta mozgalom taktikáit elemezni.)
Mostanáig – minden ellenkező nemzetközi híresztelés vagy kampány ellenére – az is nyilvánvaló lehetett a legtöbb ember számára, hogy a társadalomra nem az antifasiszták jelentik a veszélyt. Hanem azok az emberellenes nézetek alapján működő csoportok, amelyek folyamatosan támadják a szexuális kisebbségeket, cigányokat, bevándorlókat, menekülteket, illetve az őket támogatókat.
Ha a hétvégi eseményekről beszámoló híradásokat és a rájuk érkező reakciókat olvassuk, akkor láthatjuk, hogy mindez már kevésbé egyértelmű: a nemzetközi (szélső)jobboldal, és a második világháborút követő erkölcsi konszenzust védelmező antifasizmus elleni kampány köszöni a muníciót.
A magyarországi antifasiszta többséget és a gyönge csoportok antifasiszta akcióit külföldről támogatni kívánóknak köszönettel tartozunk, amiért a történelemhamisítás és a náci vonulások ellen fellépnek, jelenlétükkel erősítik, bátorítják magyarországi elvtársaikat.
Az Állítsuk meg a nácik dicsőítését (NS-Verherrlichung stoppen) kampány szervezői a korábbi, elsősorban drezdai sikeres taktikákból kiindulva évek óta ezt a munkát végzik. Az Autonómia csoport magyarországi kezdeményezését, a Kitörés napi ellentüntetést támogatták jelenlétükkel, és tisztában vannak azzal, hogy itteni akcióiknak rájuk nézve nincsenek súlyos következményei: bármilyen konfrontáció következményeit a magyar társadalom viseli.
A videón megörökített verésben részt vevők más stratégiát választottak. A rögzített képek, videók, hanganyagok szerint a szombati békés rendezvényen sem vettek részt (a résztvevőket a rendőrség egytől egyig igazoltatta), és a Mércének adott nyilatkozataik alapján sem a magyar, sem a német szervezők nem ismerik őket.
Akciójukkal azoknak ártanak elsősorban, akiket védelmezniük kellene, ha antifasiszta meggyőződésüket komolyan vennék, és kis eszük is lenne hozzá.
„Ti viszont itt maradtok velünk összezárva”, fenyegetőzik a Légió Hungária videóján egyik vezetőjük, Incze Béla. Csak néhány nap telt el, de már gyűlnek a beszámolók járókelők vegzálásáról, szabadelvűnek, baloldalinak vélt terek elleni erőszak fokozásáról. Attól tartunk, ez még csak a kezdet.
Bár ötleteket nem adnánk, de nem lennénk meglepve, ha a fideszes heccsajtó „antifasiszta terrorra” utaló megfejtései utat találnának a kormányzati kommunikációba és az államgépezetbe. Ha ez megtörténik, alkalom adódhat az amúgy is gyönge baloldali, antikapitalista, rendszerkritikus aktivista csoportok és szervezetek fokozódó megbélyegzésére, vegzálására stb. (A Szikra és Jámbor András elleni hecckampány már most pörög, holott elég könnyen ellenőrizhető, hogy sem a képviselő, sem szervezete nem vett részt semmilyen erőszakos cselekményben, és nem buzdított ilyesmire. Ellenkezőleg.)
A videón látható támadás elkövetői a bomberdzsekis fasisztáknak és az öltönyös posztfasisztáknak tettek egy jókora szívességet. Az újfasiszta csoportok itt maradó áldozatainak, és általában a magyarországi embereknek pedig majd magukat kell megvédeniük a felheccelt és szerveződő neonáciktól.
Ezért lehet még az eddigeknél is fontosabb a fenyegetések, az agresszió és az uszítás elleni közös kiállás. Az, hogy felvállaljuk, hogy nem kérünk ebből a világból. Nem kérünk a kirekesztésből, nem akarjuk, hogy bárki származása, bőrszíne vagy szexuális irányultsága miatt veszélyben érezhesse magát. Hogy a hétköznapokon is kicsit többen legyünk antifasiszták.
