A múlt pénteki közoktatási fórumról írt beszámolók alapján egyelőre maguk a résztvevők is kevés konkrétumot tudnak a kormány képviselői által bemutatott „teljesítményalapú bérezés” koncepciójáról. Amennyire lehetséges, utánajártunk, hogy mire számíthatnak egy ilyen rendszerben a pedagógusok.
Az oktatási kormányzat felvetése nem előzmény nélküli, ráadásul a szakképzésben jelenleg is hasonló rendszer működik. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének országos választmányi tagját, a Pintér Sándort és Maruzsa Zoltánt múlt héten személyesen is meghallgató Nagy Erzsébetet kérdeztük arról, hogy a jelenlegi tudásuk alapján milyen változás várható a tanárbérek szerkezetében, és mi az álláspontja minderről a jelenleg is sztrájktárgyalásokat és bérharcot folytató szakszervezetnek.
Maruzsa Zoltán és Pintér Sándor december 16-án a PDSZ beszámolója szerint úgynevezett teljesítményalapú bérezés bevezetéséről beszélt, amelyet jövő tavasszal akarnak az Országgyűlés elé terjeszteni.
Az ismert részletek főleg Pintér Sándor előadásából derültek ki.
Eszerint ötsávos bérrendszerben gondolkodnak, amelyben a sávokon belül nagy, mintegy 150 ezer forint bérdifferencia is lehet, amelyről az intézményvezetők döntenek.
Hogy milyen szempontok és teljesítményértékelés alapján, az egyelőre nem ismert. A „reform” része lenne az is, hogy a pótlékokat – beleértve a vezetői pótlékokat is – ki akarják vezetni. Míg a vezetők fix fizetést kapnának, a tanárok bérezése az irántuk támasztott elvárástól függne egy egyelőre ismeretlen differenciálási módszer szerint.
Nagy Erzsébet szerint kérdés lesz, hogy a differenciált bérrel járó illetményét munkahelyváltás esetén „viszi-e magával” a dolgozó, vagy azt majd újra fogják megállapítani neki, és akkor esetleg kevesebbet fog keresni. A pedagógus a Mércének elmondta, ezt a kérdést feltették Maruzsa Zoltánnak is a szerdai sztrájktárgyaláson, de ő nem tudott válaszolni. A PDSZ képviselője szerint egyébként Maruzsa még a múlt pénteki fórumon azt mondta az új bérezési struktúráról, hogy „majd ha ez megvalósul, akkor biztos senki nem fogja visszasírni a bértáblát”.
„Mondta ezt úgy, mintha ezt az új szisztémát bárkivel is, úgy értem, létező szakszervezetekkel és szakmai szervezetekkel egyeztette volna”
– tette hozzá Nagy Erzsébet.
A PDSZ véleménye szerint most nem a differenciálásnak van itt az ideje: tömegével hagyják el a pályát, és a fiatalok számára egyáltalán nem vonzó a pedagóguspálya.
A szakszervezet úgy gondolja, először elfogadható szintre kellene emelni a béreket, ezt követően kellene az új előmeneteli rendszer elveiről egyeztetni, mi (például több szak, idegennyelvtudás, stb.) és milyen mértékben befolyásolja az illetményeket. Szerintük a teljesítményalapú differenciálásról szintén konzultálni kellene.
„Nagyon fontos, hogy ha bármilyen rendszert vezetnek be, annak szempontjairól legyen helyi egyeztetés, és ellenőrizhető legyen, hogy az odaítélés a meghatározott szempontok alapján történt-e. Ellenkező esetben nem teljesítményalapú bérezés lesz, hanem >>pofapénz<<, amit el kellene kerülni”
– mondja Nagy, aki szerint a nem egyértelmű és elfogadható szempontok szerint meghatározott, nem ellenőrizhető differenciálás nem motiváló, viszont a tantestület megosztására alkalmas.
A szakszervezet képviselője kérdésünkre kitért arra is, hogy a felvázolt rendszer még inkább növelné a vezetők kiszolgáltatottságát az intézményen kívüli „feletteseknek”.
„A közoktatás nem rendőrség, Pintér rendőri szemlélete szerint a tantestület nem szellemi műhely, ezzel nem lesz vonzó a pedagóguspálya. De nem is ezt célozza a terv, hanem a közoktatás szereplőinek még szorosabb kontrollját és kézi vezérlését, összességében függőségének növelését”
– mondja Nagy Erzsébet.
Noha a teljesítményértékelés szempontjairól egyelőre az érintettek sem tudunk semmit, az elképzelés laikus szemmel igen hasonlónak tűnik a szakképzésben bevezetett (pont-) rendszerhez. Arról is kérdeztük a PDSZ-t, hogy hogyan lehet összegezni a szakképzésben dolgozók 2019-es Munka törvénykönyve alá kerülésétől számítva a teljesítményalapú bérezés tapasztalatait, és az elmúlt két év alapján milyen pozitívumokra vagy negatívumokra számíthatnak a most a közoktatásban dolgozók.
A szakszervezet álláspontja szerint ma már nyilvánvaló, hogy a szakképzésben a korábbi ígéretek nem teljesültek, mert a bérek értékállóságát sem biztosítja a kormány, a további béremelést pedig egy irreális oktatói teljesítményértékelési rendszer feltételeihez kötik.
A szakképzésben dolgozó tanárok a szakszervezet szerint azt tapasztalták a bevezetett pontrendszer kapcsán, hogy annak eredményei egyáltalán nem korrelálnak a bérekkel, ráadásul ahány szakképzési centrum, annyiféle bér, ugyanazon munkakörökben
– mondja Nagy Erzsébet, hozzátéve, hogy óriásiak a különbségek az egyes szakképzési centrumokban megállapított bérek között, és nagy a megosztottság.
A köznevelésben is van közelmúltbeli előzménye a differenciált bérezésnek és az azzal kapcsolatos problémáknak. Emlékezetes, hogy nem sokkal a pedagógus-illetményrendszer 2013. szeptemberi életbe léptetése után végzettségétől függően négy évre kitolva fokozatosan emelték a pedagógusok bérét 120, 180 és 200 százalékra. Ám 2015-től már nem a mindenkori minimálbért alapul véve kellett kiszámítani az illetményalapot, hanem a 2014-es minimálbér mint „vetítési alap” felszorzásával számolták ki a továbbiakban tanári fizetéseket. Ráadásul a négyütemű béremelés utolsó szakaszában történt egy módosítás:
a béremelés utolsó elemét már nem kaphatta meg mindenki, hanem ezt a keretet 2017 szeptemberétől az iskolaigazgatók elvileg a tanárok teljesítménye alapján – lásd a Pintér Sándorék által múlt pénteken felrajzolt képletet – , az egyes pedagógusok között különbséget téve oszthatták ki.
Egy kikötés volt, hogy a garantált alapilletménye senkinek nem lehet kevesebb az előző tanévre vonatkozó, 2017. augusztus 31-ig érvényes összegnél. A PDSZ akkor pontokba szedve felsorolta, hogy miért problémás az ilyen jellegű különbségtétel.
„A kormány akkor azt a folyamatot is szemérmetlenül béremelésként kommunikálta, holott valójában bérvisszatartásról volt szó. Ez – véleményünk szerint – egy tisztességtelen eljárás”
– mondta kérdésünkre Nagy Erzsébet.
Az intézmények többségében ugyanakkor a szakszervezet képviselője szerint azért nem történt és történik azóta sem érdemi differenciálás, mert érzik az intézményvezetők is, hogy a jelenlegi, amúgy is alacsony illetmények miatt különösen tisztességtelen a korábban adott majd elvett százalékok visszaadásából származó összegekből bármiféle differenciálást végrehajtani.
A PDSZ szerint differenciálni nem a korábban megszavazott majd pedig elvett bérből kell. A szakszervezet úgy véli, a teljesítményhez kötött bérelemnek az odaítélése egy helyben meghatározott értékelési rendszer alapján kell, hogy történjék, tehát elvileg nem az intézményvezetői „önkény” szerint. Hozzáteszik ugyanakkor: kérdés, hogy ha nem eszerint differenciál az intézményvezető, akkor mit tudnak tenni, és tesznek-e bármit is a neki kiszolgáltatott dolgozók?
Mint arról beszámoltunk, az azonnali, egységesen 45 százalékos pedagógusbér-emelésért folytott sztrájktárgyalások egyelőre nem hoztak eredményt, legutóbb szerdán jöttek ki üres kézzel Maruzsa Zoltántól a szakszervezetek képviselői.
