Az Ipsos 1000 fős mintán végzett, reprezentatív, vagyis a társadalom összetételét (a lehetőségekhez mérten leginkább) hitelesen leképező kutatása szerint a magyarországi lakosság 83 százaléka vett már igénybe magánegészségügyi ellátást – idézi az MTI.
Ez nem csoda, tekintve hogy vannak olyan ellátások amelyek az állami egészségügyben egyáltalán nem elérhetők, számos szolgáltatás pedig csak nagyon nehezen vagy kérdéses minőségben.
Ezt mutatja az is, hogy a felmérés szerint a legnépszerűbb szolgáltatások a vérvizsgálatok és a fogászati kezelések. A nőknél egyértelműen a nőgyógyászat vezeti a toplistát, 46 százalékuk utoljára ilyen szakrendelésen járt magánegészségügyi ellátás keretében, 40 százalékuk vérvizsgálatra, 35 százalék fogászati kezelésre ment. A férfiaknál a fogászat került az első helyre 41 százalékkal, utána a vérvizsgálat és a bőrgyógyászat következik.
Ahogy már korábban is írtuk, a magyarországi állami fogászati ellátásban nagyon súlyos hiányosságok tapasztalhatók, több százezres az ellátatlanok száma. Ráadásul a TB nem támogat „szépészeti beavatkozásokat” – ami alapvetően nem is lenne probléma, csakhogy ebbe alapvető életminőséget befolyásoló kezeléseket is beleértenek. Magyarországon ugyanis fogpótlást, műfogépítést és egyéb helyreállító fogászati beavatkozásokat gyakorlatilag csak magánrendeléseken lehet elérni. Ha pedig valamit támogat is a TB sokszor hónapos várólisták után lehet csak bejutni egy-egy kezelésre.
Mégpedig igen drágán: tavaly a drágulás miatt 35 ezer forintba is kerülhetett egy átlagos tömés, ez 5 ezer forinttal több, mint korábban, a koronapótlás pedig az ötvenezer forint fölötti sávokba is belecsúszhat. A fogak állapota ezért a kor előrehaladtával gazdájának anyagi helyzetére is következtetni engedhet. Ez nemcsak esztétikai szempontból jelent problémát, de a mindennapi életet is megnehezíti, hovatovább például egy állásinterjún is kevésbé lehet bizalomgerjesztő ha valakinek hiányos a fogsora.
A vérvizsgálatok népszerűsége vélhetően a magánegészségügyi szolgáltatások koronavírus-járvány alatti felfutásának tudható be. A magánegészségügyi szolgáltatások ugyanis sokak számára gyorsabban és könnyebben elérhetők voltak mint az állami egészségügy.
A nőgyógyászati ellátásra pedig jellemző, hogy „összecsúszik” az állami és a magánellátás, vagyis az állami rendszerben dolgozó orvosok magánklinikákra küldik tovább a pácienseket, és egyébként is nagyon jellemző a hálapénz elvárása. Hovatovább az állami ellátásban számos nő szerez rossz tapasztalatokat, nem megfelelő bánásmódot, megalázást.
A fenti problémákra azonban nem a magánellátásra támaszkodó egészségügyi rendszer, hanem az állami egészségügy reformja és betegbarátabbá tétele jelentene megoldást.
Ezen kérdésekkel a rendszer jelenleg ambivalens viszonyban áll. Egy részről a jelenlegi egészségügyi reformok miatt félő, hogy felgyorsul az orvosok elvándorlása, és egyre többen választják a magánegészségügyet.
„Nem alkalmas az egészségügyi pálya vonzóvá tételére az a javaslat, ahol egy orvos/ szakdolgozó napi 3 órás munkába járásra kényszeríthető, nyugdíjas korú kollégák éjszakai munkára kötelezhetőek, a bérek pedig – a miniszterelnökkel kötött megállapodást semmisnek tekintve – 20 százalékkal csökkenthetők”
– értékelte korábban a helyzetet a Magyar Orvosi Kamara.
Dr. Hegedűs Zsolt, vezető ortopéd sebész, a MOK Etikai Kollégiumának elnöke a G7-en megjelent cikkében kifejtette azt is, hogy véleményük szerint a betegnek az állami és magánegészségügyi szférában is joga van a biztonságos, költséghatékony ellátáshoz és informáltsághoz.
Az Ipsos kutatása szerint egyébként a válaszadók többsége az empátiát, udvariasságot, gyorsaságot és a rájuk szánt időt emelte ki a magánszolgáltatás előnyeként, azonban ebben a legmagasabb értéket mutató magánkórház sem érte el az 50 százalékos értékelést. A vizsgált 30 top egészségügyi szolgáltató eredménye 35 százalék környékén mozgott.
A magánellátásban korábban részt vevők elsősorban az ár-érték arányt nézik, amikor szolgáltatót választanak;
28 százalékuknak ez a fő döntési szempont, 68 százaléknál szerepel a szempontok között. A második helyre az elérhető időpont került, ez a megkérdezettek 7 százalékánál volt a legfőbb döntési szempont, és 55 százalék vette figyelembe. A szolgáltató megközelíthetősége 49 százaléknak számít és csak 6 százaléknak ez a legfontosabb.
Minden tizedik válaszadónál a személyzet hozzáállásán, illetve az alkalmazott orvosok személyén múlik leginkább, hogy melyik intézményt választja. Az interneten elérhető információkra nagyjából 3-ból 1 válaszadó hagyatkozik, ők jellemzően a szolgáltató honlapját keresik fel. A létesítmény felszereltsége és az elérhető fizetési módok viszont az utolsó helyekre szorultak.
