Szerda délután aláírták a 2023-ra szóló minimálbér-megállapodást az érintett felek képviselői. A megegyezés értelmében január 1-jétől a kötelező legkisebb munkabér 16 százalékkal 232 ezer forintra, a garantált bérminimum 14 százalékkal 296 400 forintra nő. A minimálbér és a garantált bérminimum szintjének emelése nagyjából egymillió ember fizetésére van közvetlen hatással, de közvetve a dolgozók ennél szélesebb rétegeit érinti.

Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke lapunknak korábban elmondta, elégedetlen az emelés mértékével, az is felmerült, hogy alá sem írják a bérmegállapodást. A munkáltatókkal és a kormánnyal folytatott tárgyalásokon azonban nem sikerült a fentieknél nagyobb arányú emelést kiharcolniuk.

„Ha nem írjuk alá a megállapodást, lehet, hogy nem is lenne egyáltalán béremelés. Boldogok nem vagyunk, de felelősségünk van abban, hogy jövőre növekedjenek a bérek és a tárgyaláson ennyit tudtunk elérni. A vállalatoknál folytatjuk majd az alkudozást”

– mondta a szakszervezeti vezető szerda reggel megjelent interjúnkban, melyet teljes terjedelmében itt lehet elolvasni.

A megállapodás aláírása után telefonon értük el Csóti Csabát, a közszférában dolgozókat képviselő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma konföderáció elnökét, hogy megtudjuk, hogyan hat a megállapodás az általuk képviselt dolgozókra.

A közszférában dolgozók béreire a minimálbér és a garantált bérminimum közvetlenül nincs hatással. Akik nem a munka törvénykönyve alá tartoznak, hanem valamiféle jogállás vonatkozik rájuk, vetítési alapok vagy bértáblák alapján kapják a bérüket. Csóti emlékeztetett, hogy immár 12 éve nem igazítják hozzá ezeket a táblákat és vetítési alapokat a bérminimum emeléséhez, ezért

számos területen a bérminimum magasabb, mint a bértáblában vagy a vetítési alapban meghatározott bérek.

Emiatt a rendszer – akár a pedagógusok esetében – különböző szakmai pótlékokkal egészíti ki az egyes béreket, hogy legalább a bérminimumot elérje.

„Egyre többen vannak a kollégák, akik a bérminimumot kapják, mert nincsen olyan szakmai pótlékuk ami ezt megemeli, vagy ha van is szakmai pótléka, valójában nem változik a fizetése – megeszi a béremelés”

– Vázolta Csóti a közszférában dolgozók tömegeinek helyzetét.

Vagyis mivel a dolgozók – hiába alacsonyabb a bértáblában vagy a vetítéssel meghatározott bérük – a törvény értelmében nem kaphatnak a bérminimumnál alacsonyabb fizetést. Ez viszont csak különböző pótlékokkal elérhető. Akik pedig esetleg a bérminimumnál magasabb fizetéssel rendelkeznek, nem kapnak automatikusan fizetésemelést a bérminimum emelésével, így „összetorlódnak” a bérek, az alacsonyabb bérek utolérik a korábban relatíve magasabbakat.

Ennek a szakszervezeti vezető szerint könnyen elejét lehetne venni azzal, ha a vetítési alapokat és a bértáblákat – miképp a pedagógusok is követelik egyébként – hozzáigazítanák a mindenkori minimálbérhez és bérminimumhoz.

Csóti szerint

„A kérdés az, hogy a bérminimum emelése tükröződik-e a többi fizetési sávban. És azt látjuk, hogy nem fog tükröződni – de ez az elmúlt években is így volt.”

Vagyis egy megfelelően működő rendszerben a bérek automatikusan követnék az előírt emeléseket, így biztosabb lenne az értékállóságuk és a differenciáltságuk, és meg lehetne előzni a bérfeszültséget. De most nem ez történik.

A szakszervezeti vezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a közszférában is egyre több területre vonatkozik a munka törvénykönyve. Ez esetben pedig a munkáltatóval kötött béralku tárgyát képezik a fizetések – ez azonban illúzió, hisz míg például egy autógyár esetében rendelkezésre áll a profit és a menedzsment döntési jogköre, addig a kulturális területen ezek hiányoznak. Vagyis az állam vagy betesz pénzt a rendszerbe a minimálbér emelésén felül, vagy nem – és akkor nincs a minimálisnál nagyobb béremelés.

„Ami fontosabb kérdés, az a fajta megélhetési válság, ami mindenkit érint közszférán innen és túl. Számos dolgozó bérének a reálértéke visszaesett ebben az évben, és vissza fog esni a jövő évben is”

– vázolta Csóti a szomorú helyzetet.

Amit egyszerűen magasabb béremeléssel lehetne orvosolni valamennyi fizetési csoport esetében.

A szakszervezeti vezető arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs törvénybe foglalva, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF), ahol a megállapodás születik – és ahol a közszféra értelemszerűen nincsen jelen – határozza meg a minimálbér-emelés mértékét.

Ez ugyanis a Munka Törvénykönyve szerint kormány hatásköre, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanáccsal folytatott konzultáció után megállapítja a minimálbért. Ezen pedig a társadalmi szervezetek széles skálája vesz részt, és a konzultáció megtörtént december 9-én, aminek keretében az illetékes államtitkár közölte, hogy a VKF-en született megállapodás alapján fogják kihirdetni a minimálbért. Csóti szerint

„Ez egy meglehetősen érdekes csapdahelyzet, hogy szimuláljuk az érdekegyeztetést.”

A szakszervezeti vezető szerint ha a kormány elfogadná, hogy a közszféra képviseletei is ott legyenek a VKF-en nem jelentené azt, hogy a kormány elfogadná azt is, hogy szükség van a közszféra bértábláinak és vetítési alapjainak indexálására.

Amit egyébként az ágazati érdekvédelmi szervezetek rendszeresen hangoztatnak az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács ülésein – az elmúlt évtizedben mindhiába.

Csóti azt is elmondta, hogy együttműködnek a versenyszféra szakszervezeti konföderációival, amelyek rendszeresen tájékoztatják őket a tárgyalások állásáról, külön kiemelte a MASZSZ szerepét, amivel kiemelten jó az együttműködésük.

A VKF-tárgyalásokkal kapcsolatban azonban nem életszerű az együttműködés. Ezt azzal érzékeltette, hogy az ott jelenlévő munkáltatók értelemszerűen nem érdekeltek a közszféra béreivel kapcsolatos megállapodásban, mert olyan egyezségre törekednek, amit be tudnak tartani. Nem reális, hogy a munkaadók képviselői azt mondják, addig nem állapodnak meg, míg a kormány nem rendezi a közszféra béreit.