Az elmúlt hónapokban nőjogi tüntetések indultak Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában, melyeket a nemrég elkövetett nőgyilkosságok és bántalmazások váltottak ki a két országban. A tüntetők sürgetik a döntéshozókat, hogy minél előbb tegyék meg a szükséges jogszabályi lépéseket és kormányzati intézkedéseket a nők védelme érdekében.
Belgrádban már egy hónapja tartanak a tüntetések. Az indulatokat egy kormánypárti bulvárlap által leközölt, sorozatos erőszaktevővel készített interjú váltotta ki. Ennek hatására szeptember 28-án elkezdődött a „Nők Forradalmaként” elhíresült tüntetéssorozat, melyet azóta is minden pénteken megrendeznek a városban. Az interjú egy 15 év után szabadult erőszaktevő vallomását tartalmazza, aki a cikkben „tanácsot” ad nőknek, hogy mit tegyenek, ha a férfi megerőszakolná őket.
Jelena Riznić, a Női Szolidaritás feminista csoport egyik tagja szerint a női áldozatok erőszaktevőikkel szemben láthatatlanok maradnak a társadalom számára, az ő érzéseik és élményeik irrelevánssá válnak. Az aktivista szerint ezért is van szükség a tüntetésre, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek, és hogy kijelentsék, ez a hozzáállás elfogadhatatlan.
Nem csak az interjú a probléma, a tüntetés az egész szerb szociális és igazságszolgáltatási rendszerrel is szembe fordul,
„ahol a nőkben nem bíznak, ahol őket hibáztatják az elszenvedett erőszakért, ahol megalázzák őket, és ahol a félelem és a bizonytalanság érzésével kell élniük, mert az intézmények nem védik meg őket”.
Riznić szerint az elmúlt egy év történetei igazolták, hogy az erőszak bárhonnan jöhet, bármilyen formát ölthet, és minden nővel megeshet. Éppen ezért a tüntetők egyik követelése, hogy egy hivatalos adatbázisban regisztrálják a bántalmazókat és erőszaktevőket. Az aktivistákkövetelik továbbá, hogy az interjút minden platformról távolítsák el, szüntessék meg azon médiumok állami támogatását amelyek etikátlanul számolnak be a nők elleni erőszakról, illetve vezessenek be egy minden sajtótermék számára kötelező útmutatót arról, hogy hogyan számoljanak be a hasonló esetekről.
Bosznia-Hercegovinában egy 32 éves nő meggyilkolása váltott ki tüntetéshullámot, akit férje ölt meg Bohácson. A hír hallatára 48 órán belül 19 városban vonultak utcára a tiltakozók. Milica Pralica az Oštra nula civil szervezet egyik aktivistája szerint Szarajevóban a tüntetők blokádot alkotva foglalták el az utakat. Kihangsúlyozta, a nők elleni erőszakot a nevén kell nevezni. Nem szerelemféltés, vagy családi tragédia történt, hanem gyilkosság.
A tüntetők követelik, hogy a nőgyilkosság fogalma kerüljön be a büntető törvénykönyvbe, valamint Bosznia-Hercegovina ratifikálja az Isztambuli Egyezményt. Szigorúbb szabályozást is sürgetnek az elkövetőkkel szemben, valamint intézményi összefogást követlenek az erőszak megelőzése és az áldozatok védelme érdekében.
„A nők elleni erőszak jelensége határokon átívelő probléma” -figyelmeztet Riznić. A feminista mozgalmaknak épp ezért támogatniuk kell egymás küzdelmét. Szerbiában az ortodox egyháznak komoly befolyása van a társadalom előítéleteire, ami tovább nehezíti a változást. Ugyanakkor a balkán regionális sajátosságok is meghatározóak a társdalmi értékrend illetve a törvénykezés szintjén.
„A nőgyilkosság nem ismer határokat. Nem ismer kort, bőrszínt, vallást, etnikai vagy nemzetiségi hovatartozást, lakóhelyet.”
November 25-én, a nők elleni erőszak elleni harc nemzetközi napján nőjogi szervezetek hazánkban is utcára vonultak a Néma Tanúk Felvonulásán, mellyel azokra nőkre emlékeztek, akiket az elmúlt évben partnerük, volt partnerük, egyéb férfi családtagjuk, vagy egy általuk visszautasított férfi ölt meg. A felvonulás az idén immár 31. éve világszerte megrendezett 16 Akciónap nyitóeseménye. A november 25-e és december 10-e között megtartott eseménysorozat a nők elleni erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére és az elkövetők felelősségre vonására hívja fel a figyelmet.
