Az elmúlt hetekben is tovább folytatódtak a rezsim elleni tüntetések Iránban. Több város egy-egy részéről a biztonsági erőket is sikerült kiszorítaniuk a tüntetőknek. Irán kurd többségű részein, ahol a leginkább militáns demonstrációk zajlanak, több városban is általános sztrájkot hirdettek, köztük a közel félmilliós Szanandadzsban.
Utóbbi városban számos külterületi utat lezártak, valamint hasonlóan más településekhez, barikádokat építettek a városban. Több településen, elsősorban a fiatalok kezdeményezésére szomszédsági tanácsokat is alapítottak, amelyek a társadalom ezen alapon való megszervezését követelik.
Karaj gisteren:
De barricade sluit de straat af, maar opent de weg!#MahsaAmini#IranRevolution #IranProtests pic.twitter.com/ZzdpzaAdNM— Bijan (@Bijan63) November 4, 2022
#Iran
Nov 20, 2022
The brave and resistant people of Mahabad are building a barricade to confront the repressive forces of the Mullahs’ regime, which is invading this city.
Mahabad is not alone. #مهاباد #مهاباد_خونین #IranRevoIution2022 pic.twitter.com/Gjcsqv8FTh— javid Irani (@javidirani30) November 20, 2022
Ifjúsági szervezetek és 16 egyetem, iskola diákjai november közepén egy kiáltványt adtak ki, és kezdtek el terjeszteni a demonstrációkon, amelyben többek között azt írták:
„Mi, diákok azt kiáltottuk: »A munkások gyerekei vagyunk, és mellettük állunk«. Láng lobbant a szívünkben, amikor meghallottuk az olajipari dolgozók sztrájkjának a hírét. Nem tudtunk aludni, mikor a tanárokat szemtelenül »kémeknek« nevezték. Amikor elvették a gazdák vízhez való hozzáférésének jogát, és a biztonsági erők tüzet nyitottak rájuk, olyan volt, mintha minket is lőttek volna. Orvostanhallgatóként úgy éreztük, mintha az orvosokkal és ápolókkal együtt haltunk volna meg, miután azt mondták, hogy »a Baszidzs és a mullahok majd megmutatják az egészségügyi dolgozóknak, hogyan kell elbánni a koronavírussal!«. Amikor az erkölcsrendészet megverte a nőket, mi diákok levettük a hidzsábot, és azt mondtuk: »nem fogadjuk el az elnyomást, az egyenlőtlenségnek véget kell vetni!«. Veletek voltunk és vagyunk, mert tudjuk, hogy vagy mindannyian szabadok leszünk, vagy egyikünk sem!”
Az egyetemi tiltakozások mellett számos szektorban – vasipar, oktatás, tömegközlekedés, olajipar, cukoripar, teherszállítás – sztrájkok törtek ki. Ezek azonban az általános sztrájk gyakran megjelenő követelése ellenére nem tudtak egyelőre összekapcsolódni, és így a kormányzat általában könnyűszerrel leveri őket.
اعتصاب کارگران و مهندسان شرکت زرنام هشتگرد
مدیریت شرکت زرنام که با محصولات زرماکارون شناخته شده است اقای مرتضی سلطانی ست که یکی از بزرگترین بدهکارهای بانکی و دریافت کننده ارز دولتی محسوب می‌شود.#اعتصابات_سراسری pic.twitter.com/9XsgyOSXcg
— Iranworkers (@iranworkers) November 24, 2022
کارگران شرکت کروز دست به اعتصاب زدند
امروز پنج‌شنبه ۳ آذرماه ۱۴۰۱ کارگران شرکت قطعه‌سازی خودرو کروز در اعتراض به بی‌توجهی کارفرما به خواسته‌هایشان مجدداً دست به اعتصاب زده و در محوطه کارخانه تجمع کردند.#اعتصابات_سراسری pic.twitter.com/blIHJYkQaT
— Iranworkers (@iranworkers) November 24, 2022
اسلامشهر تهران
تظاهرات کارکنان و راننده‌ها در ترمینال باربری اکبرآباد با شعار #مرگ_بر_دیکتاتور pic.twitter.com/diYnvJAXTM— Iranworkers (@iranworkers) November 22, 2022
A rezsim a fokozódó politikai nyomásra egyre nagyobb állami elnyomással és megtorlással válaszol.
A tüntetések kezdete óta mintegy 14-15 ezer embert vehettek őrizetbe, és több mint 370-et ölhettek meg a biztonsági erők.
A héten zajló katari labdarúgó világbajnokságon is a figyelem középpontjába kerültek az iráni tüntetések. Ahogy arról beszámoltunk, az iráni focicsapat azzal fejezte ki szolidaritását a tiltakozókkal, hogy nem énekelték el a himnuszt. A közönségből füttyszó is hallatszott iráni részről, és a demonstrációk jelszavává vált nő, élet, szabadság (jin, jiyan, azadi) feliratú transzparenseket tartottak fel a szurkolók.
Ahogy arról korábbi cikkeinkben írtunk, az országos méretűvé duzzadt demonstrációk a 22 éves Mahsa Amini (igazi nevén Jina Amini) iráni kurd nő rendőrök általi valószínű meggyilkolása után törtek ki, igazságot és a rezsim távozását követelve. Rengeteg nő hajának levágásával, tradícionális muszlim fejkendőjének, a hidzsábnak felgyújtásával tüntetett, de mindennapossá váltak az utcai összecsapások a hatóságokkal Teheránban, és kifejezetten az északi, kurd-lakta régiókban.
Amini szeptember 13-án indult az kurdisztáni Szakkezből Teheránba, hogy családjával rokonokat látogasson meg. Azonban a fővárosban ellenőrizte őket a hírhedt és retteget erkölcsrendészet, akiknek emberei botokkal felszerelkezve vizsgálják meg, hogy az állampolgárok eleget tesznek-e a vallási előírásoknak.
Ők Amini fejkendőjét nem találták megfelelőnek, ezért egy furgonba tuszkolták, és brutálisan megverték.
A családtagok szerint Amini ekkor még magánál volt. Pár órával később, a kórházba szállítása után azonban már nem tudod reagálni környezetére, beállt nála az agyhalál állapota. Három napig küzdöttek az életéért, mindhiába, szeptember 16-án elhunyt.
A hír hallatán már aznap spontán tüntetések alakultak ki a fővárosban és több nagyvárosban, amik egyrészt a nőkkel szembeni szigorú előírások ellen indultak, és aminek hatására több nő is levágta a haját, elégette fejkendőjét. Másrészt pedig az iráni rezsim ellen is fordultak, több demonstráción hallani lehetett a „halál a diktátorra” skandálást. A rendőrség akkor Teheránban a békésen tüntetők közé is lövetett.
