Ígér béremelést és vannak jónak tűnő pontjai az egészségügyi reformjavaslatnak, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke mégis attól tart, hogy az orvosok elvándorlását inkább fokozni fogja, mintsem gátolni.

Múlt héten nyújtotta be a parlament elé a kormány az egészségügyi törvény reformjára vonatkozó javaslatát. Korábban Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár ugyan azt ígérte, hogy „amiben nincs egyetértés, azzal nem megyünk a kormány elé”, de végül csak eljátszották a párbeszédet. Kikérték a Magyar Orvosi Kamara (MOK) véleményét, majd figyelmen kívül hagyták. Az a reformtervezet került tehát szinte egészében a törvényhozás elé, amit már egyszer elítélt az orvos társadalom az ellátásbiztonságra, valamint a kollégák közellátásban maradásának veszélyeztetésére hivatkozva. Az érintett orvosok és szakdolgozók leginkább attól tartanak, hogy nem tudják előre, hol és mennyi pénzért fognak dolgozni – pedig ez a munkavállalás alapja lenne.

Lesz tényleges keresetjavulás?

Első olvasásra jó hírnek tűnik, hogy az alap- és középfokú végzettséggel rendelkezők 32, a diplomások pedig 55 százalékos béremelésre számíthatnak. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke szerint ez első lépésnek jó lehet, de további emelésre van szükség, mert a magyar egészségügyben dolgozók európai uniós összehasonlításban alig keresnek valamit. A FESZ Belügyminisztériumnak küldött levelében azt a célt jelölte meg, hogy a bérarányok érjék el a nemzetközi gyakorlat legalább átlagos vagy medián értékét. Ezt azért tartják fontosnak, mert a diplomás munkaerőnél különösen fennállhat az esélye annak, hogy még csak nem is a magánegészségügybe, hanem egyenesen külföldre vándorol a munkaerő.

„Vonzóvá kell tenni a fiatalok számára ezt az életpályát Magyarországon is, talán akkor nem fognak annyian elmenni”

– mondja Soós Adrianna.

A törvényt tovább tanulmányozva már az sem teljesen biztos, hogy lesz kézzelfogható keresetjavulás az emelésnek köszönhetően, mert a pótlékok rendszerét úgy fogják átalakítani, hogy többet teljesen megszüntetnek. A FESZ támogatja a pótlékok átláthatóságának javítását, de az elnök szerint vannak olyan kritikus területek, ahol ez komoly gondot okozhat. „Pótlékok legtöbbször olyan területeken vannak, ahol nehéz betölteni a helyeket: traumatológia, pszichológia… Ha elveszik a pótlékokat, és emiatt akár kevesebbet is keresnek itt, mint máshol, akkor mi lesz ezeknek a területeknek az ellátásával?” – teszi fel a kérdést.

A pótlékok megszüntetésének szerinte nagy szakemberhiány lehet az eredménye, ráadásul azokon a szakágakon, ahol már eddig is volt probléma.

A pótlékok elvétele mellett a másik aggályos dolog, hogy a kormány teljesítményhez kötött alapbérezést vezetne be, aminek viszont még nem állított objektív kereteket. Egyelőre annyit lehet tudni, hogy aki jól dolgozik, az több pénzt kereshet, aki rosszul, az kevesebbet. De hogy erről ki és milyen alapon fog dönteni, azt homály fedi. „Látni kellene, hogy mennyi a feladat, akkor lehet mennyiségi és minőségi mutatókat nézni” – mondja Soós Adrianna, aki nem utasítja el az elképzelést, de figyelmeztet, hogy

ha nincsenek pontosan meghatározva a kritériumok, akkor könnyen előfordulhat, hogy a teljesítménye ellenére valaki nem kap megfelelő juttatást azért, mert mondjuk „bátrabban visszaszólt”.

Szerinte az is kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán megfelelő pénzügyi keret arra, hogy a munkáltató biztosítani tudja ezeket a plusz kifizetéseket. Inkább az elvonástól kell majd tartani, ugyanis arra is lehetőséget biztosítana a törvény, hogy az alapbért csökkentsék. Tehát nemcsak jutalmazást, hanem büntetést is kilátásba helyez. Soós Adrianna kiemeli, hogy ez a gyakorlat ellentétes lenne a Munka Törvénykönyvével:

„Sehol nincsen ilyen, hogy az alapbérből elvesznek. Ehhez munkavállalói szerződést kell módosítani.”

Ingázás és megszűnő praxisok

A FESZ elnöke szerint nem az alapbér elvonása az egyetlen olyan pontja a jogszabálynak, ami a Munka Törvénykönyvével ellentétes. Az egészségügyi reform értelmében ugyanis az orvosok átvezényelhetők lennének egyik intézményből a másikba.

A munkáltató elvárhatná a dolgozótól az akár napi 3 órás ingázást, és a nyugdíjas korúakat is éjszakai munkára kötelezhetné.

„Ennek az az alapja, hogy vannak olyan városi intézmények, ahol nem lehetett eddig se kiállítani a megfelelő létszámot” – magyarázza Soós Adrianna, majd nagy körültekintést javasol a törvény végrehajtásában, ez a gyakorlat ugyanis sokaknak riasztó lehet.

A tervezet szerint a háziorvosok reggel nyolctól délután négyig dolgoznának a rendelőjükben, valamint négytől este tízig, illetve hétvégén és ünnepnapon beoszthatnák őket a járási egészségközpontba. Ezzel a munkavégzés helyét olyannyira kiterjesztenék, hogy az megnehezítené a munkavállalók magánéletének és munkafeladatainak összeegyeztetését is. „Aki nem tudja vállalni az ingázást, annak meg kell próbálnia helyben más szakágat találni és átképezni magát arra.” Soós Adrianna szerint lesz olyan, aki nem fogja vállalni a 2-3 órás munkába járást – különösen az idősebbek, akik főként gyermek- és háziorvosok.

Az egészségügyi reform legérdekesebb strukturális eleme, hogy a háziorvosi körzethatárok kijelölését az Országos Kórházi Főigazgatóság venné át az önkormányzatoktól. Praxiskezelő központok jönnének létre, de a határátszabások leginkább azt céloznák, hogy megszüntessék a „gazdaságtalan”, kis létszámú – 1200 főnél kisebb körzeteket érintő – praxisokat. A FESZ elnöke szerint a határátszabások riadalmat váltottak ki, de a praxisközösségek létrehozása nem rossz irány, annak akár kedvező hatása is lehet a gyógyításra. Ezzel ugyanis több fajta szaktudás adódhat össze egy közösségen belül, de az orvosok akár közösen is tudnak vásárolni olyan korszerű eszközöket, amikre külön-külön nem lenne forrásuk.

A szakszervezet egyetért azzal is, hogy a törvény megszüntetné a munkaerőkölcsönzést, amely eddig lehetővé tette, hogy vállalkozóként segítsenek be az egészségügyi dolgozók egy-egy szakemberhiánnyal küzdő kórházban. Soós Adrianna szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak többsége igazságtalannak érezte, hogy „egy beugró kevesebbet dolgozik – akár egy másik műszak után, fáradtan, számára ismeretlen helyszínen – mégis több pénzt kap”.

Új munkaszerződésekre, elbocsátásokra készül a szakszervezet

Beszélgetésünkből kiderült, hogy vannak olyan részei is a törvényjavaslatnak, amit lehet pozitívan értékelni, és Soós Adrianna szerint „ha a béremelés rendesen megvalósul, majd folytatódik is, akkor talán megtartják a többséget”, de hozzáteszi, hogy a kirendelés gyakorlata okozhat problémát. „Kérdés, hogy a személyeket érintően mennyire fogja áthatni a rendszert a kirendelés, mert ha jelentősen, akkor annak ellenére is sokan el fognak menni, hogy magasabb a bér.” Különösen akkor, ha ehhez hozzájön, hogy a vezetők visszaélnek a bérek elvételének lehetőségével.

„Mi azért vagyunk, hogy ne hagyjuk, hogy a dolgozóktól elvegyenek igazságtalanul pénzeket vagy lökdössék őket ide-oda” – szögezi le a FESZ elnöke. Arra is figyelmeztet, hogy egy új munkaszerződés aláírása előtt a munkavállalók forduljanak hozzájuk, a szakszervezet ugyanis a tagjainak tud munkajogi segítséget nyújtani.

Soós Adrianna szerint az új szerződések mellett még azért is szükség lehet rájuk, mert akik nem vállalják az ingázást, azokat várhatóan el fogják bocsátani.

Mivel ennek mikéntjéről sincsen egyelőre információ, azt mondja, „a munkaerő-elbocsátásoknál minden segítséget megadunk, hogy az a legnagyobb anyagi kárpótlással történjen meg.”

A FESZ tehát arra készül – hasonlóan a MOK-hoz –, hogy ha az egészségügyi törvény azt fogja hozni, amit ígér, akkor nagyszámban várható a dolgozók távozása a közegészségügyből, akiknek a helyére ráadásul kevesebb pályakezdő fog jelentkezni, mint eddig.