John Kerry, az Egyesült Államok klímaváltozásügyi küldöttje már szombaton leszögezte a Sarm el-Sejkben megrendezett COP27 klímacsúcson, hogy „egyszerűen nem fog megtörténni” a sokak által várt kártalanítása a szegényebb országoknak, amelyek semennyire sem tehetnek a klímaváltozásról, mégis annak negatív hatásaival kell nap mint nap küzdeniük.

Az USA ezzel egyszerűen elismerné, hogy jelentős szerepe van a klímakatasztrófában, és kártérítési perek tömkelegeit zúdítaná a saját nyakába, így hát várhatóan marad a közeljövőben, ami eddig:

szigetországok küzdenek szó szerint a felszínen maradásért, Pakisztán próbál kikecmeregni az iszonyatos árvizek okozta összeomlásból, és több tucat más ország igyekszik valahogy túlélni a partpusztulást, a hőmérsékleti extremitásokat, a szárazságok okozta mezőgazdasági csődöt, és az ezek nyomában járó menekültáradatot.

A tavalyi klímacsúcson a fejlett országok szintén blokkolták egy kártérítési kifizetéseket ellenőrző szerv felállítását, helyette három éves tárgyalássorozatban állapodtak meg.

A fejlett országok viszont korábban elköteleződtek amellett, hogy 2025-ig megduplázzák az alkalmazkodásra szánt finanszírozást, vagyis azt a támogatást, amivel a fejlődő országok alkalmazkodni tudnak a klímaváltozás hatásaihoz, illetve fenntartható energiaforrásokra tudnak átállni.

A termelésből származó metánkibocsátás csökkentése, valamint a szennyező erőművekből származó szén-dioxid megkötése és tárolása sok figyelmet kapott az idei klímacsúcson, viszont az olaj- és gázkitermelés fokozatos megszüntetéséről alig esett szó a Climate Home News beszámolója szerint.

A szennyezők évtizedek óta a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást (CCS) hirdetik a szén-dioxid-intenzív iparágak szén-dioxid-mentesítésének megoldásaként, de ez még mindig nem egy bizonyítottan kereskedelmileg hatékony eljárás. Az a néhány projekt, amely megtérül, úgy valósul meg, hogy a leválasztott CO2-t további olaj kitermelésére használják fel a földből.

A konferenciaközpontban olaj- és gáztermelő országok, köztük Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Kanada mutatták be a technológia nagyszabású alkalmazására vonatkozó terveket.

A technológia támogatói azt szorgalmazzák, hogy a CCS-t vegyék fel az ENSZ éghajlat-változási folyamatába, hogy ebben az évtizedben növeljék a nemzeti szén-dioxid-csökkentési törekvéseket. Így lehet az, hogy -ahogy a beszámoló szerzői rámutattak – a fosszilis ipar képviselői és lobbistái nagyobb számban képviseltették magukat a COP27-en, mint bármelyik másik nemzeti delegáció.

A klímaszakértők „hamis megoldásnak” nevezték a CCS-t, amely mentőövet nyújt a fosszilis tüzelőanyag-iparnak, és eltereli a figyelmet az olaj- és gázkitermelés fokozatos megszüntetésének szükségességéről.