Az orosz-ukrán háború kirobbanása soha nem látott humanitárius katasztrófával fenyegette Európát idén tavasszal, emberek millió hagyták el Ukrajna területét pár hét leforgása alatt. A menekülők jelentős része nő volt, köztük rengeteg várandós, kisgyermekes anyával. Bár sokan mindössze tranzit országként tekintettek Magyarországra, a legsérülékenyebb társadalmi csoportok tagjai számára gyakran hazánk jelentette a végállomást – a legközelebbi jövőt tekintve mindenképpen.
Mivel szembesül az a nő, aki egyik napról a másikra egy olyan országban találja magát, amely saját állampolgárainak is erősen patriarchális berendezkedésű társadalmat kínál, és amely az elmúlt éveit a menekülteket ellátó infrastruktúra szisztematikus felszámolására fordította? Ki segít azoknak az anyáknak, akik életük egyik legkritikusabb időszakát – a várandósság és a csecsemőgondozás hónapjait – átmeneti szállásokon kényszerülnek megélni?
Február végén Európában felütötte fejét a szomszédunkban kitört háborúval járó szorongás és félelem. Az első sokk után régiónk, főleg annak Ukrajnával határos része, azon dolgozott, hogy a háború borzalmai elől menekülők számára segítséget nyújtson. Hazánkban civil szervezetek, magánszemélyek és vállalatok léptek abba az űrbe, amely a migrációs válságkezelés helyén tátongott.
Az első perctől kezdve óriási kérdés volt, hogy meddig lesz fenntartható a segítségnyújtás ezen formája. Hogy meddig lehet támaszkodni azokra a civilekre, akik bár eddig is a tönk szélén egyensúlyoztak, késlekedés nélkül mozgósítottak minden elérhető erőforrást a krízisben lévők segítésére.
Látva, hogy a menekülők túlnyomó többsége nő, jelentős részük pedig anya, az EMMA Egyesületben is pontosan tudtuk, hogy dolgunk lesz a háborúhoz kapcsolódó menekültválsággal. Ott kezdtük el tehát keresni a helyünket, ahová az Egyesület létrejötte óta mindig igyekeztünk állni: közvetlenül a nők mellett, a legkonkrétabb, legégetőbb igényekre reagálva.
Kik vagyunk?
Az EMMA egy sorstárs- és szakmai közösség, amely elsősorban a gyermekvállalás időszakán keresztül tekint a női életútra, és dolgozik azért, hogy az anyák társadalmi helyzete javuljon. Tevékenységünk előterében a várandósság, a szülés és a kisgyermeknevelés évei, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó társadalmi rendszerek állnak, különös tekintettel a szülészeti ellátórendszerre. Hiszünk abban, hogy minden nőt, élete minden pillanatában egyenlő módon megillet a méltóság, a biztonság, a szabadság és az önrendelkezés.
A kezdetek
Az Egyesület szerepvállalása a háború elején a praktikus, napi teendők szintjén körvonalazódott. Önkénteseink és munkatársaink együtt járták a pályaudvarokat, igyekeztünk a lehető legpontosabban felmérni, hogy miben tudunk a menekülő nők, anyák segítségére lenni. Heteken keresztül dolgoztunk azon, hogy a legalapvetőbb dolgokkal felszereljük azokat, akikhez el tudtunk jutni: babaváró csomagokkal, higiéniai termékekkel, a csecsemők gondozásához elengedhetetlen felszereléssel segítettük őket, jellemzően cégek és magánszemélyek adományai tették ezt lehetővé számunkra.
Az Egyesület ingyenesen hívható zöld száma által nyújtott lelkisegély lehetőségét is eljuttattuk minden fellelhető átmeneti szállásra, ezáltal főleg a magyarul és angolul beszélő anyáknak tudtak támogatást nyújtani önkénteseink.
Mindeközben persze a saját bőrünkön kezdtük érezni, hogy egy olyan ország civil szervezeteként nézünk szembe migrációs válsággal, amely a helyzet kezeléséhez elengedhetetlenül szükséges két dolgot rendszerszinten próbálta ellehetetleníteni az elmúlt évtizedben: magukat a civil szervezeteket, valamint a menekültek befogadását és támogatását biztosító infrastruktúrát.
A terepmunka során azonban hetek alatt sikerült feltérképezni és pontosan meghatározni a menekülő anyák igényeit. Több nemzetközi szervezet segítségével pedig elkezdtük felépíteni egy tudatosabb és tartósabb szerepvállalás lehetőségeit.
A roma anyák támogatása
Az egyik legjelentősebb feladatot – békeidőben is – a várandós és kisgyermekes anyák támogatása jelenti az Egyesület számára. Erre a támogatásra több okból is szükség van.
Az első és legfontosabb, hogy hazánkban a szülészeti erőszak kiterjedten van jelen minden intézményben, és masszívan beárnyékolja a női életút egyik legfontosabb szakaszát, az anyává válás időszakát. A nők elleni erőszak egyik legutolsó, széles társadalmi körben is elfogadott formája ellen sajnos egyelőre nagyon kevés sikerrel lehetett rendszerszinten fellépni.
Hiába fogalmazódtak meg az anyák igényei szinte minden elérhető platformon az elmúlt évtized során, a KSH legújabb adatai szerint minden tizedik nőt traumatizál a szülése. Ez a szám azonban ettől vélhetőleg sokkal nagyobb lenne, ha nem övezné az anyává válás körüli sérüléseket és nehéz érzelmeket rengeteg tabu, és ha nem tartanának az érintettek a történeteik megosztásához kapcsolódó újratraumatizálódás lehetőségétől.
Az elmúlt évek változásai, mint például a hálapénz kivezetéséhez kapcsolódó korlátozások a szabad orvos- és intézményválasztásban, vagy az egészségügyi rendszerben tapasztalható, fokozódó humánerőforrás-hiány ráadásul további, nagyon kedvezőtlen változásokat hoztak az ellátás minőségében. Ezen tendenciák mentén egyre több nő fordul az Egyesülethez a szülését követően, hiszen rengeteg bizonytalansággal kell szembenézniük, és komoly ellátásszervezési kérdéseket kell a nyakukba venniük.
Nem túlzás tehát, ha azt állítjuk, hogy a magyar szülészeti ellátórendszer legsötétebb időszakában élünk most, ennek megfelelően azok a nők is gyakran traumatizálódnak az ellátásuk során, akiket egyébként nem predesztinál erre sem származásuk, sem társadalmi státuszuk.
Ha az ellátórendszerben alapvetően is jelenlévő nehézségekkel olyan élethelyzetben kényszerülnek szembesülni a nők, amikor egyébként is extrém módon kitettek a traumáknak, akkor különösen fontos, hogy a kihívásokkal ne egyedül kelljen szembenézniük.
Az Ukrajnából menekült nők nem ritkán a legalapvetőbb ellátásért is küzdeni kényszerülnek: hiába van elméleti síkon hozzáférésük például a terhesgondozáshoz, a gyakorlat azt mutatja, hogy a rendszer működésében járatos kísérő nélkül a kötelező ultrahang szűrések és vizsgálatok vagy éppen a védőnői gondozás sem mindig elérhető számukra.
A roma menekültek pedig nagyon gyakran szembesülnek a származásuk miatti előítéletekkel és méltatlan bánásmóddal is. Az Egyesület elköteleződése nem újkeletű ezen a területen, az alsózsolcai közösségi dúlaszolgálatot éppen ezért, a legsérülékenyebb társadalmi csoportok támogatásáért működtetjük. Ennek tevékenysége most könnyen mozgósítható modellként szolgált a menekült nőket segítő munkához.
Az alsózsolcai közösségi dúlaszolgálat
Az EMMA Egyesület Alsózsolcán működteti az ország első közösségi dúlaszolgálatát, amellyel az ott élő, hátrányos helyzetű anyák számára teszi elérhetővé a dúlai támogatást.
A világ több pontján működnek már sikerrel az adományokból finanszírozott közösségi dúla szolgálatok. A közösségi dúlák hátrányos helyzetű, illetve szűkös körülmények között élő lányokat és nőket kísérnek kórházi szülésük során, az anya számára ingyenesen. Az alsózsolcai közösségi dúlaszolgálat célja, hogy helyben élő asszonytársi segítőket biztosítson ezek mellé a várandós lányok és asszonyok mellé, így ők sem maradnak egyedül a kórházi szülésük során, és számíthatnak egy általuk ismert kísérő támogató jelenlétére.
Az EMMA Egyesület és a Regina Alapítvány Miskolc először 2020-ban tartott 40 órás dúlaképzést Alsózsolcán: a folyamatban maradéktalanul résztvevő helyi asszonyok ezzel arra vállalkoztak, hogy egyéni megállapodás alapján fognak dúlai támogatást nyújtani. A felkészítés keretében a dúlák az alábbi témákról sajátítottak el alapinformációkat: a szülés fiziológiai folyamatai, támogató jelenlét a segítő kapcsolatban, szülésfelkészítés, szülésélmény-feldolgozás, vajúdástámogató technikák, a kórházi szülés menete, dúlai kommunikáció, egészségügyi jogok, érzékeny adatok kezelése-védelme.
A kísérési folyamatban a közösségi dúla a szülést megelőzően legalább egy alkalommal találkozik a várandós nővel. Megismeri korábbi tapasztalatait, szükségleteit, a szüléshez való hozzáállását, továbbá információkkal segíti a felkészülésben. Majd a vajúdás és szülés alatt folyamatosan vele van a szülőszobán. A kórházból való hazatérést követően pedig szintén legalább egy alkalommal felkeresi a gyermekágyas anyát, ahol az anya el tudja mesélni szüléstörténetét, és meg tudja osztani megéléseit.
A dúla figyelme tehát az általa kísért nőre és az ő szükségleteire összpontosul, jelenlétével nagyban hozzájárulhat, hogy a szülő nő nagyobb biztonságban érezze magát, ezzel támogatva a szülés természetes folyamatát.
A szülőszobák a középosztálybeli nők számára is rengeteg küzdelmet tartogatnak, ezért a dúlák jelenléte társadalmi helyzettől függetlenül rengeteget adhat az anyáknak. Ha azonban a származás kapcsán megjelenő előítéletek, a hátrányos megkülönböztetés vagy a mélyszegénység nehezítik a szülő nő útját, akkor az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő anya traumatizálódása szinte törvényszerű.
A női lét közös élményeinek egyik legfontosabbika a gyermekszülés. Hogy ehhez az életeseményhez milyen érzések és megélések kapcsolódnak, az családok, nők, férfiak, gyermekek életét határozhatja meg. Az EMMA hisz abban, hogy mindenki egyenlő esélyeket érdemel a jó szülésre. A közösségi dúlák által végzett munka ebben a feladatban jelent pótolhatatlan segítséget.
Milyen munkát végez ma az EMMA Egyesület a menekült nők érdekében?
- Információval segítjük őket abban, hogy kiigazodhassanak az ügyintézés és a mindennapi élet útvesztői között.
- Önkénteseink és munkatársaink folyamatosan kutatják azokat az intézményeket, ahol várandósokat és kisgyermekes anyákat fogadnak be. Mellettük vannak az igényeiknek megfelelő kihívásokban: támogató beszélgetéssel, tárgyi adományok felkutatásával, orvosi vizsgálatokon, várandós gondozáson és a kisgyermekes lét mindennapjaiban is – hiszen idegen országba lépve, idegen körülmények között ezek a napok önmagukban is nagyon nehezen viselhetőek a nők számára. Mindezt az ország több régiójában tesszük.
- Különösen nagy figyelmet szentelünk azoknak a roma nőknek, akiknek a helyzetét a meneküléssel együtt járó nehézségeken túl származásuk is komplikálja Magyarországon. Budapest mellett Fejér megyében és Északkelet-Magyarországon is dolgoznak önkénteseink, nekik hála a menekült roma anyák is igénybe vehetik a dúlai támogatást várandósságuk és szülésük, valamint a gyermekágy ideje alatt. Dúlaként dolgozó önkénteseink nem kizárólag közvetlenül a szülés körüli teendőkben nyújtanak támogatást, hanem segítik az anyákat az adminisztratív teendőkben is, amennyiben szükségük van rá.
Az EMMA egyik legnagyobb erőforrása mindezekben a kihívásokban az anyaság, és az anyasághoz kapcsolódó tapasztalatok, valamint az a közösség, ahol mindezen tapasztalatok képesek aktivizmussá szerveződni.
Ahogyan Yifat Susskind nőjogi aktivista, a MADRE nevű nemzetközi nőszervezet vezetője mondja TED előadásában:
„Ha ugyanis úgy gondolkozol, mint egy anya, akkor a tömegek igényeit mindig a kevesek sóvárgása fölé helyezed. (…) Ha úgy gondolkozol, mint egy anya, nem indítasz pert valaki ellen, aki vizet hagy a sivatagon át menekülőknek, mert pontosan tudod, hogy a migráció, a menekülés, pontosan ugyanaz, mint az anyaság: a tiszta remény kifejeződése.”
Óriási eredmény, hogy mindezekben a kihívásokban a hazai nőszervezetek eddig soha nem látott erővel fogtak össze közös célokért – ennek pedig őszintén reméljük, hogy az Ukrajnából menekülőkön túl a magyar nők is látni fogják az eredményét. Hiszünk abban, hogy ez az együttműködés alapul szolgálhat egy, a jelenleginél holisztikusabb szemléletű, a női életút minden aspektusát szem előtt tartó társadalmi aktivizmus születésének is.
