Megjelent a Habitat for Humanity Magyarország 11. Éves lakhatási jelentésének első fejezete, amelyet a természetvédelemmel foglalkozó WWF Magyarországgal közösen jegyez. Ennek alkalmából Vissza a tűzifához? – A lakossági szilárd tüzelés kihívásai, lehetőségei és ellentmondásai címmel csütörtökön este 5 órakor a budapesti Magnet Közösségi Házban a két szervezet ismertette a lakossági szilárd tüzelésre vonatkozó tanulmányait, valamint egy kerekasztal-beszélgetést tartott, amelyen a közönség a közvetlen tapasztalatokkal rendelkező szakemberektől a fatüzeléssel és az erdőgazdasággal kapcsolatos problémákról hallhatott.

A terepi programokat és kutatási, érdekképviseleti munkát ötvöző Habitat jelentésének, mind pedig a csütörtöki eseménynek különös jelentőséget adott a kormányzat utóbbi időkben hozott több, egyaránt vitatott intézkedése.

Ezek közt elsőként említendő az ún. „rezsicsökkentés” szabályainak augusztus 1-jétől érvényes megváltoztatása, miszerint csak egy adott mennyiségig kedvezményes a villamos energia és a gáz ára. Ennek már a hatásai is érezhetőek, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) minap közzétett szeptemberi gyorsjelentése arról árulkodik, hogy a háztartási energia 62,1%-kal drágult, ezen belül a vezetékes gáz ára 121, az elektromos energiáé pedig 28,9%-kal nőtt, ami tovább hajtotta felfele az inflációt. Ugyancsak értékelhető immár a szeptember 1-jétől indított tűzifa- és barnaszénprogram is, amelyeknek elvileg mindazokon kellene segíteniük, akik gáz helyett keresnek alternatívát a házuk felfűtésére.

Így bár a Habitat és a WWF tűzifára vonatkozó kutatása korábban megkezdődött, minthogy a kormányzat engedélyezte, majd – a felháborodásra válaszul – kisvártatva „pontosította” az erdők tarvágására vonatkozó rendeletet, ahogyan a tűzifaprogram kihirdetését, s a kályhák iránti kereslet rohamos megnövekedését is megelőzte a kutatók munkája, az ismertetett jelentés éppen most bizonyul a legidőszerűbbnek, amikor az eddig is jelen lévő energiaszegénység, a lakhatási- és megélhetési válság elmélyül.

Akinek még fára sem jut

A Habitat munkájában „az a siker, ha sikerül megakadályoznunk egy nagyobb katasztrófát” – vázolta föl Szegfalvi Zsolt, a Habitat ügyvezető igazgatója egy lakhatási kérdésekkel foglalkozó magyarországi civil szervezet mai lehetőségeit. A Habitat jelentésének bemutatását felvezető beszédében hangsúlyozta, hogy a lakhatási feltételek az országban nemigen változtak az elmúlt 30 évben. Emlékeztetett rá, hogy „a lakhatási szegénység a 90-es években is 2-3 millió embert érintett”, s most, hogy a szükség még inkább megkívánná, „egyelőre nem látszik a kormányzati elképzelés, a mentőöv” a lakhatás problémáira.

Ezt támasztják alá a civil szervezet jelentésének Vissza a tűzifához? című fejezetének adatai is, amelyet Feldmár Nóra, a Habitat szakpolitikai munkatársa és a jelentés társszerzője ismertetett a közönséggel. Eszerint még ma is körülbelül négymillió ember fűti az otthonát részben vagy kizárólag tűzifával, kisebb részben mezőgazdasági melléktermékkel (szalmával, csutkával), esetleg szénnel. Zömmel szegényebb sorsú, falvakban élő emberekről van szó.

A társadalom alsó egyötödéhez tartozók több mint 40 százaléka kizárólag szilárd tüzelővel teremt meleget. Azonban az ő ellátásukat nem biztosítja megfelelően az állam.

Feldmár Nóra elmagyarázta, hogy a gáz árának drágulását mindig is követte a tűzifa iránti kereslet növekedése, tehát a mostani helyzet nem egyedülálló. A 2000-es évek második felében kétszer is jelentősen megemelkedett a földgáz ára, emiatt pedig 2006-tól 2014-ig folyamatosan nőtt a tűzifa-felhasználás, melynek csak a rezsicsökkentés 2013-as bevezetése vetett véget. Figyelemre méltó, hogy a tűzifa (ún. primer szilárd biomassza) elégetése bár az országos szinten felhasznált összes energiának csupán a bő tizedét teszi ki, azonban a megújuló energiaforrások hetven százalékát adja, emiatt pedig jelentős szerepet játszik a Magyarország által vállalt klímacélok elérésében.

Tehát az alacsony jövedelmű háztartások által használt, rossz hatékonyságú és súlyosan légszennyező fűtési mód az, amellyel Magyarország a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb célkitűzését eddig letudta. Nem véletlen, hogy tavaly 500 tudós nyílt levélben fordult az Európai Bizottsághoz, hogy a biomassza nem minősüljön megújuló energiaforrásnak.

Természetesen az, hogy a gáz ára megnő, s az emberek ismét annak a lehetőségét keresik, miként fűthetnének fával, egyúttal a fa árának növekedését eredményezi. Így „ebben a helyzetben még kitettebbé váltak a már eddig is energiaszegénységben élő, csak szilárd tüzelőt használó háztartások”, figyelmeztetett Feldmár Nóra.

Megújulás – éppen a rászorulók révén

Megoldást erre az kínálhatna, ha a kormányzat a szociális tüzelőanyag programjára fordított összeget megsokszorozná, s ehhez épület- és fűtéskorszerűsítési programot társítana. Beszédesek a számok: míg az önkormányzatok által igényelhető szociális tüzelőre mindössze 5 milliárd forint jut, a nem a legszegényebbeket célzó napelemprogramra 201 milliárd, az energiahatékonyság növelését követelményként nem állító otthonfelújítási támogatásra pedig 128 milliárd. Ráadásul a területi egyenlőtlenségek is szembetűnők: a nyugat-magyarországi megyék kétszer annyi támogatást kapnak, mint a keletiek.

A fokozott kitermelés a légszennyezettség mellett a szén-dioxid kibocsátást is növeli. „Ennek dacára abszurd módon a statisztikákban azt fogjuk látni, hogy nőtt a megújuló energiaforrások aránya a nagyobb tűzifa-használat miatt. A tűzifa rendelet pedig a természetes és természetközeli erdők állapotának további romlását fogja eredményezi”. Erről már Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatváltozás és energia programvezetője beszélt az előadásában. Harmat egy érdekes jelenségre is felhívta a figyelmet a tűzifa-felhasználással kapcsolatban.

Kutatótársaival már évek óta próbálják kideríteni, miként lehetséges, hogy Magyarországon az energetikai statisztikák szerint kétszer annyi biomasszát használnak fel, mint amennyi rendelkezésre áll. A kutató szerint ahhoz, hogy felmérhessük, az elégetett biomassza 40 százaléka honnan ered, kormányzati erőfeszítésekre lenne szükség. Ezáltal talán az az ellentmondás is megoldódna, hogy Magyarország egyszerre kíván nagyobb mértékben támaszkodni az erdei biomassza energiaforrására, miközben fokozná az erdők szénelnyelő képességét, holott a kettő egymás ellen hat. „Ahhoz, hogy növelni tudjuk az erdőkben raktározott szén mennyiségét, nemhogy növelni, hanem csökkenteni kellene a fakitermelést”, mondta a kutató.

A rés és a hézag

A Habitat és a WWF közös kutatásainak csütörtöki bemutatóját kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyen a terepi tapasztalattal bíró szakértők, szociális munkások és önkormányzati vezetők kaptak szót. A vita során az az álláspont körvonalazódott, hogy a fatüzelés maradni fog, így a döntő kérdés az, miként lehetne azt fenntarthatóvá tenni.

Lukácsné Lembach Anita, a baranyai Varga település polgármestere a felszólalásában rögvest egy sürgető problémára hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy bár a szociális tűzifa program idén is él, az önkormányzat a fának még hírét sem látta, pedig az előző években már októberben kiszállították az elnyert mennyiséget. A 80 fős település polgármestere arra is felhívta a figyelmet, hogy azzal, hogy a kormányzat odaítéli a tűzifát, még kevéssel jut előbbre a település. Egyre drágább ugyanis elhozni a fatelepekről, ráadásul a fa kiosztásának terhét is az önkormányzatnak kell magára vennie.

Hasonló tapasztalatokról szólt Rostás Aranka, aki a Csongrád megyei Bakson közösségi programszervezőként dolgozik. Ő úgy látja, hogy csak a „nehézség és a szegénység hatványozódik”. A hatósági áras fát a település szegényei képtelenek megfizetni, ráadásul a 10 erdei köbméter fához csak egyszer lehet hozzájutni. Aki nem pályázik, annak marad a fatelep, ahol egy év alatt megkétszereződött a fa ára. Mindemellett a legszegényebbek körében nem uralkodik pánik.

A hátrányos helyzetben lévők eddig is azt élték meg, ami most Magyarországon milliókat fenyeget. Az „aznapot kell túlélni”, legyen ez bármilyen keserves.

Kohán Károly, kályhaépítő szakember arról számolt be, hogy az utóbbi hónapokban elképesztő módon megnőtt a kályhák és kemencék iránti kereslet. Egyben azt is elmondta, hogy az a fa, amelyhez most hozzá lehet férni, az nem fűtésre alkalmas. Megpróbált mindenkit lebeszélni arról, hogy az olcsón beszerezhető kályhákkal próbálkozzék, noha be kell látnia, hogy a társadalom nagy részének egymillió forintos kemencére nem telik.

„A jelenlegi helyzet mindenkit váratlanul ért” – mondta el a beszélgetésen Bódis Pál, a WWF Magyarország erdőkre vonatkozó programjának vezetője. A WWF most a bizonytalanságok közepette annyit tehet, hogy az erdők szempontjából jó választ keres. Míg tavasszal abban bíztak, hogy végre sikerül a magyarországi erdőállomány állapotát javítani, nyáron már csak arra törekedtek, hogy az elöregedett erdők állapotát legalább a mostani állapotukban fenntartsák.

Minden szereplő arra hívta fel a figyelmet, hogy a tűzifa elégetésének hatékonyságát kell növelni. Ugyanis a házak jelentős része esetében a hő elszáll a kéményen keresztül.

„Ott, ahol a szellős plafonon keresztül elillan a hő, ahol az ajtórés alatt kiszáll a meleg, fűteni annyit tesz, mint az udvart melegíteni”, mondta el Rostás Aranka, aki a Fényhozók program egyik vezetőjeként arra törekszik, hogy a rászorulók napelemhez jussanak. Rostás hangsúlyozta, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha energiaközösségek állnának fel, az önkormányzatok pedig saját energiaerdőt kapnának, amelyből kitermelhetik a tűzifát. Kohán Károly ehhez azt tette hozzá, hogy már az is sokat segítene, ha a tűzifa programot márciusban hirdetnék meg, így a kiszállított fa a nyáron kiszáradhatna, a fűtőértéke így jelentősen megnőne. A most felhasznált tüzelőfa negyede is elég lenne a házak felfűtéséhez, ha minőségi tüzelőhöz jutnának hozzá a rászorulók, megfelelő kályhában gyújtanának alá, s a házak szigetelésére gondot fordítana a kormányzat.

A beszélgetést mintegy összegezte Bódis Pál, aki megállapította: Magyarországon kevesebb ház van megfelelően szigetelve, mint például Bulgáriában vagy Romániában. A problémák pedig, úgy tűnik, itt kezdődnek: az ablak réseivel, az ajtó hézagaival. „Magyarország az elmúlt 10 évet elvesztegette” – állapította meg WWF munkatársa.