A Giorgia Meloni-vezette szélsőjobboldali koalíció a várakozásoknak megfelelően jelentős győzelmet arathatott a vasárnapi olaszországi választásokon az exit pollok szerint. A felmérések szerint a Jobbközép Koalíció (Olaszország Fivérei 25%; Liga 11,5%; Forza, Italia 7%; Mi, Mérsékeltek 1,5%) 43-47 százalékos szavazataránnyal végzett az első helyen, míg a Balközép Koalíció (Demokrata Párt 20%; Verdi+Sinistra 3,5%; +Europa 2,5%; Impegno Civico 1%) 25-29 százalékkal a második.
A külön induló Öt Csillag Mozgalom 15,5% százalékot tudott összeszedni.
A választási hajlandóság vasárnap 2008 óta nem látott alacsony szinten volt, 64 százalék körül alakult.
Ahogyan arról korábban is írtunk a Mércén, Giorgia Meloni és az Olaszország Fivérei az elmúlt két évben szinte bámulatos erősödéssel egy, a telített olaszországi jobboldalon szorongó 4 százalékos kispártból az ország legerősebb pártjává nőtte ki magát.
A karizmatikus szélsőjobboldali formációk előretörése ellenére a július végén megbuktatott korábbi Európai Központi Bank elnök Mario Draghi miniszterelnök kivételes népszerűségnek örvendett kormányzása alatt, megbuktatása igen népszerűtlen lépésnek bizonyult. Mindenesetre a miniszterelnök lemondása miatt előrehozott választásokat kellett kiírni, így járulhattak az urnákhoz ma az olasz állampolgárok.
Draghi székét az Öt Csillag Mozgalom, a Liga és a Forza Italia közreműködésével lehetett kihúzni alóla, ez a három párt volt ugyanis, amelyek bojkottálták a miniszterelnök által összehívott bizalmi szavazást júliusban, hogy egy, számukra kedvezőbb színkeverést hozó előrehozott választást csikarjanak ki. Mind Salvini, mind Berlusconi exponálta magát a választók által büntetett manőverben, míg Meloni és az Olaszország Fivérei simán kimaradhattak a balhéból, csendben és zavartalanul építkezve a háttérben.
Bár Meloni 2020-ban még a számunkra is jól ismert európai centralizáció ellenes húrokat pengette, kijelentve, hogy a „brüsszeli bürokraták a vallásos és nemzeti identitás eltörlésére törnek szovjet tervek szerint”, ahogy egyre közelebb kerül a kormányzáshoz, úgy finomítja a hangnemet. És jó oka van rá. Olaszország államadóssága az egekben van, a gazdaság pedig – sok más országhoz hasonlóan – éppen, hogy kilábalni látszott a koronavírus-járvány okozta válságból, amikor a jelenlegi energiakrízis felütötte fejét. Mario Draghi úgy vonul le a kormány mellől, hogy előtte bebiztosította Olaszországnak az EU 750 milliárdos COVID utáni helyreállítást célzó támogatási csomagjának legnagyobb szeletét. Hat év alatt Róma 191,5 milliárd eurót kap majd olyan intézkedésekre, mint például az ultragyors szélessávú internet az egész országba való eljuttatása és 265 000 gyermekgondozási hely finanszírozása a hat év alatti gyermekek számára.
Érthető tehát, hogy nem akarja kockáztatni ekkora nagyságú források beérkezését, már csak azért sem, mert ezekkel párhuzamosan az olasz gazdasági növekedés erős lassulásra számíthat a 2023-as évben, ami tovább szűkíti a kormányzat pénzügyi mozgásterét, miközben az olasz háztartások és vállalkozások védelmét is meg kell szerveznie az energiaválság negatív hatásaival szemben.
Bár Meloni ígéretet tett arra, hogy módosítja Olaszország gazdaságélénkítési programját, átcsoportosítva némi forrást a gázfüggőség csökkentése érdekében, várhatóan nem fog radikális változtatásokra törekedni, mivel azokat az Európai Bizottság már kizárta. Az EU végrehajtó szerve maximum a nemzeti gazdaságélénkítési tervek szerény módosítására nyitott, hogy azok tükrözzék az orosz fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonására vonatkozó új követelményeket, de megvétózta a gyökeres újratárgyalást.
Ráadásul mindeközben Rómának meg kell felelnie az koronavírus utáni olasz helyreállítási és ellenállóképességi tervben (Recovery and Resilience Plan) foglalt kötelezettségvállalásoknak, valamint a Bizottság országspecifikus ajánlásainak a szilárd és fenntartható makrogazdasági politikák végrehajtására vonatkozóan.
Ahogyan arról a Mércének nemrég nyilatkozó Arianna Tassinari társadalomtudós is beszélt, az új kormányerők „annak érdekében, hogy eltereljék a figyelmet a gazdaságpolitikai sikertelenségükről, minden bizonnyal fel fogják pörgetni a kultúrharcot, és támadást indítani a menekültek és bevándorlók, a melegek, valamint a szegények ellen – ahogyan az legutóbb is történt, amikor a Liga kormányon volt.”
