A német kormány nemrég elfogadott segélycsomagja az ellenzék és a kormány támogatói körében is visszhangot váltott ki. A Demokratikus Koalíció és a Momentum Orbán megszorításaival szemben német jóléti támogatásokról beszélnek. A kormánypárti Mandiner gazdasági aloldala pedig a magyar rezsicsökkentés másolásáról beszél a csomag kapcsán. Azonban a nagy figyelem ellenére az intézkedések valódi hatásairól kevés szó esett. Pedig ha fontosnak tartjuk, hogy szolidáris és hatékony válaszokat adjunk a válságra, akkor elengedhetetlen, hogy tanuljunk az ilyen intézkedések erősségeiből és hiányosságaiból.
Ahogy arról korábban írtunk, komoly problémákkal küzd Olaf Scholz és kormánya. A kancellár népszerűsége gyorsan erodálódik, aminek egyik legfontosabb oka az elszálló energiaárak és infláció miatt megnövekedő megélhetési költségek. Az energiaválság kezelésére a három párti, közlekedési lámpának becézett kormánykoalíció – melyet a szociáldemokrata SPD, a neoliberális FDP, és a Zöldpárt alkotnak – segélycsomagot fogadott el, melynek célja a lakosság tehermentesítése.
A 65 milliárd eurós csomag keretében megemelik a lakhatási támogatást és a gyermekek után járó támogatást, kiterjesztik az adómentes jövedelem felső határát. Árféket vezetnek be az áramárak esetén, ami egy egyelőre meg nem határozott alapfogyasztásig befagyasztott árakat jelent majd, amit az energiacégek extraprofitjának (Übergewinn) megadóztatásából fedeznek majd. Továbbá 7%-ra csökkentik a földgáz áfáját, és egyszeri 200, illetve 300 eurós támogatást juttatnak a diákoknak és nyugdíjasoknak.
Kiforratlan, elkésett és hiányos
A német gazdaságkutató intézet (DIW) vezetője, Marcel Fratzscher gyorselemzése szerint
a csomag több hasznos intézkedése ellenére több helyen ködös, szociálisan igazságtalan és teljesen figyelmen kívül hagyja a klímavédelmi szempontokat.
Úgy látja, hogy a lakhatási támogatás és a családi pótlék emelése a legnagyobb erőssége a csomagnak, mivel ezek célzottan a rászorulók számára nyújtanak segítséget. Hasznosnak tartja még a kis és közepes vállalkozások számára nyújtott támogatásokat: hiteltámogatások, a forgalomkiesés miatt kieső munkaórák bérének állam általi további átvállalását (Kurzarbeitergeld), a vállalatok számára is elérhető áramárfék, valamint a vendéglátásban a koronaválság idején bevezetett áfacsökkentés meghosszabbítása.
Problémás azonban, hogy a csomag több intézkedése kapcsán nem világos, miképpen lesz végrehajtva? Az áramárfék esetén az alapfogyasztás még nincs meghatározva, ahogyan a támogatás forrásául szolgáló extraprofit adó mechanizmusa sem ismert egyelőre. Ez azért problémás, mert így még hónapokig kell várni a segítségre, ami a nemsokára kezdődő fűtési szezon fényében különösen problémás.
Idekapcsolódik Achim Truger, az állami szakértői tanács (Sachverständigenrat) közgazdászának kritikája, aki a Die Tageszeitungnak adott interjújában elmondta, hogy az áramárfék mellett gázárfékre is szükség lenne. Szerinte az elszálló gázárak mellett elkerülhetetlen a gazdasági recesszióhoz vezető fogyasztás visszaesése, mivel nem marad majd pénzük az embereknek.
Út szélén hagyott szegények
Kai-Gerrit Venske a berlini Caritas munkatársa szerint az igazi tehermentesítéshez az élelmiszerárak áfájának csökkentésére is szükség lenne, mivel az áremelkedés éppen az alacsonyabb jövedelműeket érinti nagyobb mértékben. (Az élelmiszerárak csak júliusról augusztusra 18%-kal emelkedtek.) Emellett a taz-nak elmondta, hogy a leginkább elesetteken sem segít érdemben a program, mivel a szociális juttatások emelése azonnal el fog inflálódni. Erre példa a Magyarország lakosságának több mint harmada, 3,6 millió embert érintő, hosszútávon munkanélkülieknek juttatott Hartz IV összegének mindössze 50 eurós emelése. Ennek kapcsán Katja Kipping (Balpárt), Berlin szociális ügyekért felelős szenátora arra hívta fel a figyelmet, hogy a támogatást már a válság előtt 200 euróval kellett volna emelni a szegénység megakadályozása érdekében.
Hasonlóan keveset segít a diákoknak utalt 200 és a nyugdíjasoknak megítélt 300 euró egyszeri támogatás, melyek, jó ha egy-két hónapig elegendő segítséget jelentenek majd, arról nem is beszélve, hogy semmi nem indokolja a különbségtételt.
Akinek van, annak adatik
Miközben a legelesettebb csoportokat az út szélén hagyja csomagjával a kormány, a tehetősebbeket nagymértékben támogatja. Fratzscher már a gyorselemzésében is megemlítette, hogy 65 milliárdos csomagban 10 milliárdot jelent csak az úgynevezett hideg progresszió leépítéséből származó tehermentesítés. Ez a legjobban keresőknél fog jelentkezni, mivel annak 70%-a a társadalom felső 30%-át fogja tovább gazdagítani. Hideg progressziónak azt nevezzük, amikor a többkulcsos adórendszerben valaki úgy kerül eggyel magasabb kategóriába – és kell emiatt a jövedelmének magasabb hányadát adóként befizetnie –, hogy a bérét az inflációt követve megemelik, azonban ez nem jelent valódi reálbér-növekedést – tehát nem fog tudni többet vásárolni a pénzéért. Ennek a megszüntetésére irányuló intézkedések azonban egyrészt, mint láttuk, egyenlőtlenségeket növelő módon érintik a különböző társadalmi csoportokat, miközben az így kieső állami bevétel is hiányozni fog. A jelenségről és az intézkedés kritikájáról itt írtunk bővebben.
A fent említett okok miatt a teljes csomagban kijelölt források kimondottan egyenlőtlen módon kerülnek elosztásra a különböző anyagi helyzetben lévő családok között, ahogy az a Gazdaságkutató Intézet Zeit számára készített számításaiból kiderül:
duplájára emelkedő gázárak esetén a csomag összes számszerűsíthető támogatása egy jövedelme alapján az alsó 25%-ba tartozó család számára 888, egy közepesen kereső család számára 1.165 jut, amíg egy a felső 10%-ba tartozó esetén ez az összeg már 1.937 euró.
A legfelső 1%-ba tartozó családok számára 2.386 euró támogatást juttat az állam. Így előfordulhat az, hogy amíg egy közepesen kereső család a támogatások után 368 eurót fizet a gázért, egy felső 10%-ba tartozó család esetén pedig az a faramuci helyzet áll elő, hogy az állami támogatások teljes mértékben fizetik a gázfogyasztás költségét és 24 euró még marad is a háztartás kasszájában. Háromszoros gázár esetén a különbségek még jelentősebbek, ahogy azt alábbi Twitter-bejegyzés is mutatja:
Das @DIW_Berlin hat für @DIEZEIT durchgerechnet, wer wie stark vom #Entlastungspaket profitiert.
Die Ergebnisse sind ein Skandal: das oberste 1% bis zu drei Mal mehr Entlastung als die unteren 25%. Diese Regierung löst keine Krisen, sie verschlimmert sie! #GenugistGenug pic.twitter.com/stYeH3qpWE
— Maximilian Becker (@bckrmx) September 7, 2022
Klíma, közlekedés
Fratscher a csomag problémájának tartja az úgynevezett CO2-ár időszakos kivezetését is. A CO2-ár által a fűtés és közlekedés által kibocsátott szén-dioxidot adóztatja meg az állam, és a befolyt összeget a klímavédelmi intézkedésekre, valamint a polgárok tehermentesítésére fordítja majd. (A törvényben meghatározott összeg tonnánként 25 euró volt 2021-ben, és 55-65 euró között kell mozognia majd 2026-ban). Szerinte az intézkedés szüneteltetése katasztrofális üzenet a klímavédelem számára, és egy tehermentesítő csomagnak a hosszú távú átállást is szolgálnia kell.
Így látja ezt Achim Truger is, aki a 9 eurós jegy átalakítását is bírálta. A nyári hónapokra bevezetett, az ország összes tömegközlekedési eszközén érvényes 9 eurós havi bérlet árának emelése – a jelenlegi tervek szerint 49 és 69 euró között lehet az új ár – megszüntetné annak pozitív ökológiai hatását, mivel már kevésbé ösztönözné az autósokat, hogy tömegközlekedésre váltsanak. (A 9 eurós jegynek köszönhetően 1,8 millió tonnával kevesebb szén-dioxid került a légkörbe.)
Az áremelés nem csak ökológiai, hanem szociális szempontok miatt is problémás, mivel rengeteg ember most először engedhette meg magának, hogy gond nélkül igénybe vegye a közösségi közlekedést. A Deutsche Bahn (német államvasutak) és a közlekedési társaságok szövetsége (VDV) felmérése szerint
a jegyet megváltók közel ötöde szinte egyáltalán nem utazott tömegközlekedéssel korábban.
A nyár folyamán 52 millió jegyet adtak el összesen. A 49 és 69 euró közötti ár azért is kimondottan cinikus, mert a hosszútávon munkanélkülieknek járó segélyben (Hartz IV) 40,27 euró van közlekedésre előirányozva, és a segély összegét elméletileg úgy határozok meg, hogy mennyi pénz szükséges ahhoz, hogy a támogatott méltósággal részt vehessen a társadalmi életben. Tehát a megfizethető és kiterjedt tömegközlekedés nem jár a társadalom minden tagjának. (Mindeközben Spanyolország 0 eurós jegyet vezetett be, amit extraprofit adóból finanszíroz.)
Forró ősz
A fent említett okok miatt aligha meglepő, hogy a csomag bejelentése nem volt képes megakadályozni, hogy kezdetét vegye a forró ősz keretében a Linke és baloldali mozgalmak által meghirdetett hétfőnkénti tüntetéssorozat, amiről itt írtunk korábban.
Szeptember 5-én Lipcsében és Berlinben is tartottak megmozdulásokat. A lipcsei tiltakozás komoly próbatétel volt a Balpárt számára, mivel Kelet-Németországban az elmúlt években a hétfői demonstrációkat a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Pegida, és a szintén jobboldali koronavírus járvánnyal kapcsolatos intézkedések elleni tüntetők sajátították ki, és az elszálló energiaárak miatt is mozgósítottak a jobboldali erők. A tüntetés napján végül a Linke által meghirdetett tiltakozáson jelentősen többen voltak mint a szélsőjobboldali Freie Sachsen-én (Szabad Szászország). Továbbá baloldali mozgalmaknak és az Antifának köszönhetően sikerült határozottan térben is elválasztani a két csoportot: Nincs jobboldali szolidaritás (Es gibt keine Solidarität von Rechts) molinóval jelezték, hogy a válságra kizárólag szolidáris válaszok adhatóak. Az Antifa az este folyamán ülőblokádokkal még azt is sikeresen megakadályozta, hogy a jobboldali tüntetők a történelmi jelentőségű lipcsei körúton felvonulhassanak. (Itt tartották az NDK elleni „hétfői demonstrációkat”.
A fővárosban közel ezren vonultak a Zöldek pártszékháza elé, valódi segítségért és a zöldek gazdaság- és klímaügyi minisztere, Robert Habeck által javasolt, társadalmilag igazságtalan gáz hozzájárulás (Gasumlage) ellen tiltakozni. A Habeck által javasolt intézkedés ugyanis a felhasználókkal fizettetné meg a gáz importőrök megemelkedő költségeit, ezzel biztosítva az ellátás stabilitását. Erre azért van szükség, mert a kieső olcsó orosz gázt más forrásból, drágábban kellett pótolnia a szolgáltatóknak, amiknek egy része az elszálló költségek miatt csődközelbe került. Az intézkedés részeként a felhasználók minden kilowattóra gázért 2,42 Centtel többet fizetnek, ráadásul olyan vállalatoknak is, akik profitot termelnek.
Habár a berlini tüntetésen is igyekeztek a résztvevők kívül tartani a jobboldali résztvevőket (például a die Basis nevű koronaellenes ezoterikus párt szimpatizánsait, és a jobboldaliakkal többször együtt felvunoló Szabad Baloldal /Freie Linke/ tagjait), a tüntetés résztvevői maguk is megosztottak voltak, és egyszerre jelentek meg olyan üzenetek, amelyek a kormány szociális intézkedéseit kritizálták, valamint az energiavállalatok felelősségére mutattak rá, ahogyan olyanok is, melyek a Natoval és az Oroszországgal szembeni szankciókkal voltak elsősorban kritikusak.
A tüntetések jól leképezik a Linkén belüli megosztottságot is, ami a párt korábbi társelnöke, Sahra Wagenknecht Bundestagban tartott beszéde kapcsán különösen aktuálissá vált. Itt ugyanis Wagenknecht felszólította a kormánypártokat, hogy fejezzék be az Oroszországgal szembeni gazdasági háborút és a szankciókat, mert szerinte a német ipar vezető szerepének megőrzéséhez elengedhetetlen az orosz gáz. A beszédet tapsviharral fogadták a szélsőjobboldali AfD-s képviselők, valamint Wagenknecht Balpárton belüli követői. A Linke frakciójának többi tagja már a beszéd előtt tiltakozásként kivonult az ülésteremből. A beszéd után volt olyan képviselő, aki maga lépett ki a pártból tiltakozásképp, valamint három politikus nyílt levélben követelte Wagenknecht kizárását.
A Linkén belül egyébként mások is kritikusak a szankciókkal szemben, igaz más okokból: a párt veteránjának számító Gregor Gysi elhibázottnak tartja azokat az intézkedéseket, amelyek elsősorban az orosz lakosságot érintik negatívan.
Szolidáris válaszokat a despoták foszilis energiája helyett!
Ennek kapcsán írta Erik Peter a die Tageszeitungban, hogy a baloldal nem elégedhet meg azzal, hogy a válság előtti helyzethez akarjon visszatérni, és ezeket a követeléseket felkarolja. Szerinte a baloldal által kínált jövőképnek a Putyinhoz hasonló autoriter vezetőkkel kötött megállapodások, és a klímakatasztrófát előidéző foszilis energiahordozók nélkül kell tudnia választ adni a szociális kérdésekre.
Egy ilyen jövőképhez elengedhetetlen például a közszolgáltatások és energiavállalatok társadalmi kontroll alá helyezése, ami a Linke legújabb javaslatában is szerepel, a szociális juttatások kiterjesztésével együtt. (Az európai szimulált energiapiacok müködésképtelenségéről Jánisz Varufakisz, az energiaszolgáltatók társadalmi tulajdonba vételének szükségességéről Antal Attila írt már korábban a Mércére.)
Amennyiben valóban szolidáris, zöld és működő választ szeretne adni az ellenzék a korunk egymásba fonódó válságaira, akkor jobban tenné, ha inkább ezeket a javaslatokat szívlelné meg, ahelyett, hogy gondolkodás nélkül nyúljon a nyugati országokban alkalmazott megoldásokhoz. (Ebbe az irányba tesz lépést a Párbeszéd, amikor a piaci logika helyett, az emberek szükségleteit előtérbe helyező, és az ökológiai kereteket is figyelembe vevő szolidáris gazdaságot propagálja.) Ugyanis a német kormány segélycsomagjának átfogó elemzése alapján látszik, hogy habár az valóban tartalmaz olyan elemeket, amelyek segítséget jelentenek majd a lakosság számára, kimondottan hiányos, és a források elosztása is rendkívül hatékonytalan és igazságtalan. Miközben a rászoruló társadalmi csoportokat az út szélén hagyja addig a tehetősebbeket még gazdagabbá teszi, és a középosztály számára sem jelent érdemi tehermentesítést.
