„… amikor valaki (különösen nagy nyilvánosság előtt) megalapozatlanul, nem bizonyíthatóan, de kategorikusan olyan kijelentést tesz a vállalat tevékenységére vonatkozóan, ami annak jó hírnevét, vagy hitelképességét sérti például, hogy: »ez greenwashing«, vagy »környezetszennyezés« akkor többek között alapjogot sért.”

– nyilatkoztatta ki Molnár Péter, a Cup Revolution kommunikációs felelőse a nemrég alakult STOP Repohár Token csoportban.

A csoport célja, hogy összegyűjtse a repohár-token ellen lázadó fogyasztókat, akik megelégelték, hogy nemcsak külön kell fizetniük italuk poharáért, de annak árát az este végén nem is kapják vissza . Helyette egy műanyag karikával (a cég ígérete szerint idővel egy el nem évülő digitális tokennel) a zsebükben mehetnek haza. A token később újra pohárra váltható – már ha nem évül el, nem törik el, nem hagyjuk el, és a megfelelő helyre megyünk vissza italozni.

Úgy tűnik, pár év alatt sikerült egy közepesen előremutató zöld kezdeményezést úgy finomhangolni, hogy a profitot maximalizálja – a fogyasztók és persze az eredeti cél, a környezetvédelem kárára. Teljes erővel tombol az innováció, dinamikusan fejlődik a hazai vendéglátás.

A repoharak története itthon a kétezres évek közepén indult, amikor a fesztiválok zöld felbuzdulásból (azaz a jobb arculat reményében) elkezdték az eldobható poharakat jobb minőségű, mosható repoharakra cserélni. A rendszer egyszerű volt: mivel a fesztiválokon az üvegpohár nem praktikus, az eldobható műanyag pedig rengeteg szemetet termel, így vastagabb falú, szép, akár emléknek is elvihető műanyag poharakba kerül az ital felárért. A fesztiválozó dönthet, hogy hazaviszi a poharát, vagy visszaváltja pénzért.

Utóbbi környezetvédelmi szempontból az ötlet legjobb része: arra ösztönzi az embereket, hogy az otthagyott, szétdobált poharakat is visszavigyék, hisz pénz jár érte, ráadásul mindez az adott fesztiválnak, vendéglátóegységnek nem kerül semmibe, az eredeti tulajdonosa már kifizette a poharat.

Mégis, most épp ez okoz morális pánikot: a „gyűjtögetők” képzelt hada, akik a vendégek kezéből is kitépik a poharat azért a párszár forintért, a „pohárcápázás” kicsit életszerűtlen rémképe.

Így érünk el a mába, amikor egyfelől a repoharas rendszer már nemcsak a fesztiválok sajátja, hanem olyan kisebb vendéglátóhelyek (ún. kocsmák) is használják, ahol a környezetvédelmi szempontból sokkal jobb üvegpohár is praktikus lenne. Másfelől egyre több helyen kapunk pénz helyett tokent vissza. Egyes tokenek, mint a már említett Cup Revolutioné több (de korántsem az összes) helyen pohárra válthatók, de sok token csak az adott helyre szól – törzsvendégek előnyben.

A kialakult káoszt és a lehúzást megunva kezdtek csoportba szerveződni az emberek nemrég, őket pedig, úgy tűnik, a Cup Revolution elégelte meg: támadásba lendült a kommunikációs csapat. A már említett posztban arra kérik a nyilvános csoport tagjait, hogy a „jövőbeli kommunikációnk során mindannyian tekintsük alapvetésnek az európai párbeszéd szabályait”, azaz lesznek szívesek a tagok az olyan kritikai megfigyeléseiket, amelyek szerint mostani formájában a rendszer környezetszennyező, vagy kimeríti a greenwashing fogalmát (azt, amikor egy cég zöldnek állít be egy valójában nem zöld gyakorlatot), magukban tartani. Aki nem így tesz, az a poszt szerint akár rágalmazási perre is számíthat. Továbbá a „hasonló hibába esett médiumoknak és politikai szervezeteknek természetesen számolniuk kell a korábbiakra vonatkozóan is a lehetséges jogkövetkezményekkel.”

Ha valóban jogi útra lép a Cup Revolution, akkor lesz dolga a hazai bíróságoknak, ugyanis nem csak az ezidáig 3000 főt számláló csoport számos tagja nem tartotta be az „az európai párbeszéd szabályait”, de több hírportál kritizálta már a cég gyakorlatát, továbbá Soproni Tamás, a bulinegyednek otthont adó Terézváros polgármestere is.