Egyre több cikket és közgazdászokkal folytatott interjút olvashatunk arról, hogy a bérek leszorítása elkerülhetetlen ahhoz, hogy megfékezzük az inflációt. De vajon ez tényleg jó megoldás lenne Magyarországon az infláció megzabolázására?
Zlati Róbertet, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnökét, Csóti Csabát, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnökét és Pogátsa Zoltán közgazdászt kérdeztük erről a kérdéskörről.
Nem az ár-bér spirál a meghatározó ok az inflációban
Az „ár-bér spirál” egyre gyakrabban bukkan fel az infláció kapcsán. A kifejezés azt jelenti, hogy amikor infláció idején növelik a béreket, akkor nő a kereslet, amitől tovább nőnek az árak, és így tovább növekszik az infláció. Pogátsa Zoltán közgazdász szerint a mostani infláció esetében az ár-bér spirál jelenség korántsem olyan meghatározó, mint ahogy azt a liberális közgazdászok vagy a kormány hangsúlyozza.
Ezt jól mutatja a St. Louis Federal Reserve Bank 2015-ös összesítése is, amely az elmúlt hatvan év adatait foglalja össze. Ezek alapján a hosszútávú trendek szerint nem igaz, hogy a bérek tolnák feljebb az árakat. Pogátsa szerint a jelenlegi infláció okai elsősorban a kínálati oldalon és a nagy cégek profithajhászásában keresendőek.
„A mostani infláció alapvetően egy kínálati oldali infláció. Az energiaárak egy év alatt brutálisan megnőttek. Ugyanez a helyzet a chipek, a tengeri szállítmányozás és az élelmiszerárak esetében is. Az például, hogy egyetlenegy chipgyártó van a világon, ami high-end chipeket tud gyártani, szerintem döbbenetes. Ha az valamilyen oknál fogva nem tud gyártani, akkor nincsen chip a világban? Hogy jutottunk el odáig, hogy mindenki a tajvani TSMC-től függ?”
– részletezte.
Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke szerint kifejezetten felelőtlen és megalapozatlan azt állítani, hogy a bérek leszorításával lehet az infláció ellen küzdeni.
„Bekövetkezett egy válság, de meglehetősen elfogadhatatlan álláspontnak tartom, hogy számítások és becslések nélkül eleve kijelentik egyesek, hogy a béreket be kell fagyasztani. Nyilván sokkal egyszerűbb úgy védekezni az infláció ellen, hogy kevesebb pénzt hagyok az embereknél, amit el tudnak költeni. Tudjuk, hogy ez egy nehéz helyzet, de egyeztetések nélkül bejelenteni azt, hogy csak úgy lehet küzdeni az infláció ellen, hogy a béreket befagyasztjuk, az közgazdaságtudományilag is komolytalan, senki semmivel nem támasztotta ezt alá”
– tette hozzá.
Pogátsa azt is hangsúlyozta, hogy a válság nem feltétlenül jelent kiesést profit terén a vállalatoknál, sőt, számos ágazatban rekordmennyiségű profitot jegyeznek a cégek. Ár-bér spirál helyett ár-profit spirálról kellene inkább beszélnünk, ugyanis a nagyvállalati szektor „felnyomja az árakat, amitől nagyobb a profitabilitásuk, mint bármikor”.
„A harmadik dolog a cégek nyereségessége. Az inflációt nemcsak a bérek tudják felnyomni, hanem maga a profit is. Tele van a sajtó azzal, hogy milyen brutális profitokat realizálnak. Miért nem az történik, hogy a profitba belekalkulálják az inflációt? Erről miért nem beszélünk? Miért tehetik ezt meg a cégek? Mert valójában nincs verseny. A cégek az inflációra hivatkozva emelik az árakat”
– jegyezte meg a közgazdász.
Amikor nincsen infláció, akkor elég látványos, ha egy cég emel az árain, de amikor válság van, akkor ezt komolyabb indoklás és feltűnés nélkül megtehetik, és ha valaki mégis szóvá teszi, akkor könnyen tudnak az inflációra mutogatni mint kiváltó okra.
„A covid alatt az olaj ára konkrétan lement negatívba, ezzel volt tele a sajtó, hogy ez hogyan lehetséges? Ezzel szemben most az olaj és a gáz ára megsokszorozódott. Az OECD-ben vagy az EU-ban 8-9 százalékos az infláció, ez nem is olyan sok ahhoz képest, hogy az energiaárak milyen mértékben növekedtek. A kínálati oldali ársokkok éppen ezért jól magyarázzák az inflációt”
– részletezte Pogátsa Zoltán.
Ettől függetlenül létezik és befolyásoló faktor az ár-bér spirál is, de Pogátsa szerint Magyarországon nem jelent igazi „veszélyt”. Sajnálatos módon ennek az az egyik oka, hogy hazánkban nincsenek elég erős szakszervezetek ahhoz, hogy országos szinten ki tudjanak harcolni erősebb béreket a munkáltatóiktól.
„Én nagyon meglepődnék, ha kiderülne, hogy mondjuk 30 százalék körüli élelmiszer infláció mellett a magyar szakszervezetek ki fognak harcolni reálbérnövekedést ebben az évben”
– jegyezte meg a közgazdász.
Ami pedig a közszféra alkalmazottait illeti, az ő béreik sosem fenyegettek inflációgerjesztő hatással.
„A közszféra bérei önmagukban nem voltak inflációgerjesztő hatással az elmúlt években. Különböző kormányzati kijelentések hangzanak el arról, hogy különböző bázisokhoz képest mennyivel emelkedtek a bérek a közszférában. Csak az felejtik el elmondani, hogy nevesítve az egészségügyben, a pedagógusoknál, a kulturális szférában, szociális ágazatoknál és az egészségügyben az ott dolgozók 15 éve leszorított bérekben részesülnek”
– jegyezte meg a SZEF elnöke.
Lesz béremelés vagy sem?
Pogátsa szerint reálbérnövekedést ilyen infláció mellett nem lehet elérni, de a minimálbérek emelése még a válság idején is elkerülhetetlen.
„A minimálbér emelése óhatatlan és elkerülhetetlen dolog. Azt szokták mondani, hogy az infláció a szegények adója, de ez sem ilyen egyszerű. Azoknak a szegényeknek, kisnyugdíjasoknak vagy minimálbéreseknek, akiknek nincsen nettó tartozásuk, ez az infláció borzalmas. Viszont van 100 ezer olyan család Magyarországon, akiknek nettó adósságuk van, ők kvázi jól járnak az inflációval, mert az infláció elviszi az adósság értékét. A legeslegszegényebbeknek nem annyira rossz, a szegényeknek nagyon rossz az infláció”
– fejtette ki.
A minimálbérek növelésének szükségességével Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke is egyetért, ebben egyértelmű az álláspontja a szakszervezetnek, arról viszont még nincs megállapodás, hogy mekkora mértékben kéne növelni a béreket. Elmondása szerint „még korai lenne” számokkal és százalékokkal dobálózni, ugyanis nincsen elég adat ahhoz, hogy konkrét követeléseket fogalmazzanak meg.
„Azt gondoljuk, hogy az idei év sok nehézséget okoz az alacsony keresetűeknek, ők érzik a legjobban az inflációt, ezért mi úgy gondoljuk, hogy a minimálbéreket kompenzálni, növelni kell. Én azt gondolom, hogy a minimálbér kérdését le kell választani a béremelés kérdéséről. Vannak olyan szektorok, ahol nem téma a minimálbér, nem kell ahhoz viszonyítani a béreket. A bankszektorban biztos nem kell ahhoz viszonyulni, hogy mekkora a minimálbér. A minimálbéren és a garantált bérminimumon foglalkoztatottak érzik igazán az inflációt”
– tette hozzá a konföderáció vezetője.
A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) júliusi ülése óta azonban nem volt ezen a téren előrelépés, és a minimálbér kérdésén kívül a MASZSZ elnöke szerint nem is lesz más terítéken.
„A VKF-en mindig csak a minimálbérről beszélünk, semmi másról, ami kész röhej szerintem, és onnantól kezdve csak a vállalatok szintjén történnek majd bértárgyalások. Jól hangzik, hogy ágazatok szintjén történjenek meg a bértárgyalások, csak ilyen nincsen Magyarországon. Nem alakult ki Magyarországon ez a szint, ágazati párbeszédbizottságok sem működnek megfelelően”
– részletezte Zlati.
Pogátsa szerint viszont az lenne az igazi megoldás a béremelések kérdésében, ha decentralizáltan, ágazatonként, erős munkaadói és munkavállalói képviselet mellett történnének a bértárgyalások, az államot és a politikusokat kihagyva ebből a döntésből.
„Ha azt feltételezzük, hogy vannak rendes szakszervezetek, akkor azoknak decentralizáltan kellene működnie. Nyugaton nem össznemzeti szinten csinálják ezt, és így nem a politikusok határozzák meg a bérnövelést. A szakszervezet és a munkaadó ketten kiizzadják, helyi, iparági szinten a béreket. Helyben a helyi szakszervezet állapodjon meg arról, hogy például a mezőgazdaságban vagy az autóiparban mi legyen a béremeléssel. Decentralizáltan, ágazati vagy vállalati szinten kell ezt csinálni”
– részletezte Pogátsa.
A közgazdász a nyugat-európai modellt hozta fel példának, ahol vannak erős szakszervezetek és munkaadói szervezetek, ahol, ha jó időszakban van a gazdaság, akkor bért emelnek, amikor rossz időszak van, mint most, akkor a szakszervezetek elfogadják, hogy nem lehet bért emelni.
„Tipikusan két éves bérmegállapodásokat kötnek, vállalati, iparági és nemzetgazdasági szinten, és akkor ha válság van, akkor átlagbért nem emelnek, de minimálbért akkor is emelni szoktak”
– tette hozzá Pogátsa Zoltán.
Viszont a közszféra dolgozóinak még ebben a feltételes rendszerben sem adatik meg az a luxus, hogy megkerüljék az államot vagy a politikai befolyást, ugyanis az ő esetükben maga az állam a munkáltató, amire a SZEF elnöke is felhívta a figyelmet.
„10 éve azt mondja a kormány, hogy felülről nyitott a költségvetés, és az egyes ágazati szakszervezetek év közben próbáljanak meg béremelést elérni. Az állam egy nagy rendszer, ami nem egy kis cég, 150 alkalmazottal, ahol ha év közben jó a termelés, és nő a profitráta, akkor lehet tárgyalni az alkalmazottak bérnöveléséről. Ezzel a kormányzat kimondta azt, hogy csak egyenként, ágazatonként hajlandó a kormány tárgyalni, lényegében felszalámizza a közszférában dolgozók érdekképviseletét, annak ellenére, hogy ő az egyetlen munkáltató”
– részletezte a helyzetet a SZEF elnöke.
Elmondása szerint a helyzet olyan, mintha egy alföldi mezőgazdasági cég az 5 telephelyén külön végezne bértárgyalásokat, és azokat a telephelyeket egymással versenyeztetné a béremelésért. A kormány gyakorlatilag most ezt csinálja az oktatóktól a minisztériumi dolgozókon keresztül az orvosokig, minden közalkalmazottal.
„A közszférában nem tudnak a kollégák helyben megegyezni a bérről, egy iskolában az igazgatónak nincsen ebbe érdemleges beleszólása. Nem az adott intézmény vezetője dönt arról, hogy mi az a pénzügyi keret, ami a rendelkezésére áll. Meg vannak kötve a helyi vezetők kezei is”
– magyarázta Csóti.
Mit csinál a kormány?
Pogátsa Zoltán szerint arról vitát folytatni, hogy minimálbéreket kell-e emelni vagy sem, zsákutca, ugyanis az infláció növekedésével automatikusan kéne emelkednie a minimálbérnek is. Hollandiában és Belgiumban például indexálva vannak a bérek, a legszegényebbeknek automatikusan kiegészítéseket ad az állam az infláció növekedésével, ami a közgazdász szerint egy „igazságos rendszer”.
„Éppen ezért szükség van a minimálbér és a minimálnyugdíj emelésére, ez elkerülhetetlen, mert ezek az emberek enélkül nem fognak tudni megélni. Ezért lenne szükség transzferekre a gazdagoktól. Ezt a skandináv területeken úgy hívják, hogy szolidarisztikus bér. Ilyenkor a gazdagabbaktól transzferálunk a legszegényebbek felé”
– részletezte.
A SZEF a közalkalmazottak esetében is ezt szeretné elérni, hogy a kormány inflációkövetően, indexáltan növelje az állami dolgozók bérét. Eddig azonban sikertelen volt minden próbálkozásuk, nemhogy az emelés kiharcolásában, de a párbeszéd megkezdésében is.
„A kormányzat felé, egy tagszervezetünk ötlete alapján a szövetségünk kezdeményezett egy 20 százalékos béremelést. Ez azt célozta meg, hogy egyáltalán beszéljünk arról, hogy a 2022-es év tükrében a közszféra dolgozói egyfajta inflációhatás mérséklő kompenzációt kapjanak. Ez felhívás volt keringőre. Nem azt javasoltuk, hogy holnaptól 20 százalékkal növekedjenek a bérek, hanem hogy tárgyaljunk a felvetésről. De még erre a felhívásra nem kaptunk választ. A kormányzat nem tárgyalt arról, hogy a magas inflációs hatásnak bérkompenzációs hatását megvizsgálja, mint munkáltató”
– fejtette ki.
A 2023-as költségvetés kapcsán is így gondolkodik a SZEF: az inflációhoz indexált, közszférában dolgozókat érintő béremelést szeretnének kiharcolni, bár Csóti szerint az infláció mértékének tekintetében, „mire eljutunk a konkrét döntéshozásig, csupán inflációmérséklő hatásról beszélhetünk majd”.
Pogátsa szerint a kormánynak már réges-régen rendeznie kellett volna a béreket, mert nemcsak az infláció tükrében keresnek keveset a magyarok.
„Jó időszakban is azzal kampányol a kormány, hogy olcsón árulja a magyar munkaerőt, és ezen a paradigmán már hosszú ideje túl kellett volna lépni. Ezért nincsen kereslet a magyar gazdaságban. A magyar középvállalatok és kisvállalatok nem tudnak megélni, mert keveset keresnek a magyarok. Nagyon régen át kellett volna állni egy magasabb bérezésű, magasabb hozzáadott értékű gazdaságra”
– részletezte.
Se érdekképviselet, sem állami példamutatás
Mivel nincsen igazi, érdemi, szakszervezeti érdekképviselet az országban, a kormány csak a minimálbérekről hajlandó tárgyalni a VKF-en, amiből kihagyják – illetve meg sem hívták – a SZEF-et, az állami dolgozókat. Továbbá nem állnak rendelkezésre pontos költségvetési és gazdasági adatok az infláció és a bérek kapcsolatáról, mindenki csak találgat.
„Ezt nem a közgazdászoknak kéne megmondani, hanem decentralizáltan, magának a cégnek, persze ehhez erős szakszervezetek kellenek. És erős munkaadói képviselet is, mert az, hogy a Parragh-gal elbábozza a kormány, hogy a munkaadók képviselve vannak, az vicc. Az egyik oldalt a kormány nem veszi komolyan, a másikat pedig behelyettesíti egy hasbeszélő bábuval”
– jegyezte meg a közgazdász.
A szakszervezetek tekintetében mind a MASZSZ, mind a SZEF szerint inflációkövető minimálbérre és közalkalmazotti bérekre lenne szükség, még akkor is, ha az ország egészében reálbércsökkenésről van szó. Azonban Csóti Csaba szerint felelőtlen és megalapozatlan állításokkal van most tele a sajtó és a közbeszéd a béremelésekkel kapcsolatban.
„Az, hogy magas az infláció, ezért le kell szorítani a béreket, a helyzet leegyszerűsítése, mindig is az volt. Ugyanolyan leegyszerűsítés az is, hogy az inflációtól eltekintve is növelni kell a béreket. Nem hinném, hogy az előre mutatna, hogy egyes mainstream közgazdászok kijelentik, hogy ha az emberek nem halnak egy kicsit éhen, akkor nem lesz itt sohasem jó világ. A velük vitatkozó némely közgazdász pedig kijelenti, hogy nincs is infláció. Felelősen egyik sem elfogadható álláspont”
– részletezte a SZEF elnöke.
A liberális közgazdászok bérleszorítást preferáló mondásai egyre hangosabbak, viszont Pogátsa szerint a történelem sosem őket igazolta:
„20 éve az megy, hogy a liberális közgazdászok azt mondják, hogy nem lehet béreket emelni, mert akkor csökkenni fog a foglalkoztatás. Aztán tipikusan emelnek, és tipikusan mindig a Fidesz emel, és mindig az jön ki, hogy semmi baj sincs az égvilágon, 2001-2002-ben is ők emeltek, 2010 óta pedig 5 ilyen hullám volt. És be kéne látnia lassan a liberális közgazdászoknak, hogy bocs, de az empíria ellenünk dolgozik. Közgazdasági Nobel-díjat adtak azért, mert bebizonyították, hogy a minimálbér emelés nem feltétlenül jelenti a foglalkoztatás csökkenést”
A SZEF elnöke szerint a kormány számára ismét itt a lehetőség, hogy példamutató magatartást tanúsítson mint munkáltató azzal, hogy érdemi tárgyalásokat folytat az általa foglalkoztatottak érdekképviseletével. Erre azonban, ahogy korábban, úgy sajnos most sem látni hajlandóságot az állam részéről.
Úgy tűnik, a munkavállalók várakoznak. Várnak az új gazdasági adatokra, várnak az állam válaszára és az állam döntésére. És amíg várunk arra, hogy a kormány mit lép a bérek kapcsán, addig az infláció tovább növekszik, a bérek pedig stagnálnak.
